Ami igaz A bárányok hallgatnakból

2010.04.14. 10:26   ussk

 Talán sokaknak nem fog újat mondani ez a cikk, de tapasztalataim szerint mégis mindig van olyan, akinek igen, úgyhogy összeszedtem, kik azok a valóban élt sorozatgyilkosok, akiknek történetéből merített vagy meríthetett Thomas Harris, a regény írója és a film készítői. A filmet szerintem nagy valószínűséggel látta már az, aki erre a blogra keveredik, de ha mégsem, akkor előbb azt ajánlom, nézze meg, mert lehet, hogy spoileres leszek. A cikk a Tovább gomb után folytatódik.

Kezdjük az elején, íme egy részlet a filmből ehhez:

 A történet alapját az szolgáltatja, hogy egy pszichológiából diplomázott, nagyon intelligens és manipulatív sorozatgyilkosból próbál meg olyan információkat kihúzni az FBI, ami segíthet egy szabadon kószáló sorozatgyilkos elméjének megértésében. Ez az előző mondat így egy az egyben megtörtént a valóságban is és valahonnan innen jöhetett a történet ötlete. Az intelligens, pszichológiát tanult gyilkos nem más volt, mint Ted Bundy, az USA legikonikusabb sorozatgyilkosa, az üldözött pedig a Green River Killer, az ország egyik legtöbb áldozatot követelő gyilkosa. Bundy saját maga ajánlotta fel a segítséget annak idején az ügyben és már kész teóriákkal rendelkezett, amikor kikérdezték. A vele foglalkozó szakemberek arról számoltak be, hogy ahhoz képest, hogy csupán néhány újságcikk állt Bundy rendelkezésére, meglepően jól látta át az ügyet. Persze a Green River Killert egészen 2001-ig nem sikerült elkapni, de ennek ellenére a Bundyval folytatott beszélgetések sokat segítettek az FBI-nak, hiszen mivel sokszor magából indult ki, sőt, gyakran eleve saját magáról kérdezgették, ő volt az első, akinek talán igazán bele tudtak látni az elméjébe és aki hajlandó volt velük érdemi szinten beszélni a témáról, még ha nem is mindenről (azokat a részeket például mindig határozottan elkerülte, amelyek miatt szexuálisan perverznek láthatták, így például a nekrofíliát).

Bundyt tartják a megnyerő sorozatgyilkos archetípusának, aki mindig mosolygott, viccelt, néha kicsit felkapta a vizet és leginkább egy Kennedyre emlékeztette az amerikaiakat. Ez azonban a közvélemény szimpátiájának elnyerése érdekében felépített álarc volt, a börtönben gyakran teljesen más képet kaptak róla, egy sokkal közelebb állót Hannibal Lecterhez: Robert Ressler, aki a fáma szerint elsőként alkalmazta a sorozatgyilkos szót és ráadásul pont Bundyra, azt mondta róla, hogy nem érti, honnan van neki ekkora rajongótábora, de ő még ilyen gonosz és számító embert nem látott. Más szakemberek is arról számoltak be, hogy Bundy legalábbis nagyon manipulatív és igen sokszor ők sem voltak biztosak benne, ki is irányít tulajdonképpen egy-egy beszélgetés során. Mindenesetre az tény, hogy Bundy személye nagy löketet adott a komolyabb profilozásnak és úgy általában annak, hogyan is kezelje az FBI a sorozatgyilkosokat.

Részlet a Riverman című filmből, ami a valós eseményeket dolgozza fel és ahol épp Bundyt faggatja Robert Keppel:

Bundy azonban sosem érte meg azt a kort, amit Hannibal Lecter igen és bár összeharapdálta néhány áldozatát, nem tudunk róla, hogy kannibál lett volna. Ki volt tehát Lecternek ez az oldala? Albert Fishnek hívják az illetőt és a XX. század első harmadában tevékenykedett: gyermekeket támadott, erőszakolt és evett meg, sőt, előfordult, hogy erről a tevékenységéről részletesen beszámolt levélben is az áldozat szüleinek. Sok más furcsasága is akadt, például gyakorta fogyasztott emberi ürüléket, a hasában pedig később 29 tűt találtak, mivel Fish erősen mazochista személyiség is volt.

A következő videó elején megfigyelhetjük az üldözött gyilkos, Buffalo Bill modus operandiját:

 

Itt újra csak Ted Bundy köszön vissza, az ő módszere volt az, hogy segítőkész fiatal nőket választott áldozatul, akik hajlandóak voltak elmenni vele a bogárhátújáig, hogy segítsenek a látszólag törött vagy kificamodott karú férfinak bepakolni néhány nehezebb tárgyat a kocsiba.

Ha tovább nézzük ezt a filmrészletet, azt látjuk, hogy Buffalo Bill valami kútféleségben tartja az elrabolt áldozatot. Ez az elem valójában Gary Heidniktől (felső kép) eredeztethető, aki a nyolcvanas években a pincéjében tartotta fogva áldozatait, egyszerre többet is, mindegyiküket megkínozta és megerőszakolta. Ásott is a pincében egy hasonló gödröt, ahova büntetésképp kényszerítette be azokat az áldozatokat, akik nem viselkedtek a számára megfelelő módon, illetve akkor is, amikor éppen a gödör újabb kínzási módhoz adott neki ötletet.

Végül pedig bizonyosan sokan emlékeznek arra, miért is végzett Buffalo Bill a filmben ezekkel a kicsit kerekdedebb nőkkel: az ő bőrük volt a legalkalmasabb arra, hogy elkészítse belőlük az áhított öltözéket. Ez a karakter sem a fantázia szülötte, Ed Gein (alsó kép) ugyanis hasonló okokból az ötvenes években több sírt is kiásott, illetve saját maga is követett el gyilkosságokat annak érdekében, hogy különféle használati tárgyakat és ereklyéket készíthessen a maradványokból. Ezek között szerepelt az az emberbőrből készült ruha is, amelynek segítségével nővé igyekezett válni. A minta hozzá az akkorra már elhunyt, erősen diktatorikus anyja volt és ez a szál rögtön átvezet egy másik kultikus filmhez a témában, hiszen Ed Gein szolgáltatta az alapot Hitchcock Pszichójában Norman Bates karakteréhez is, de ez már egy másik történet.

Tudom, hogy az olvasók inkább a rövidebb posztokat kedvelik, de remélem, most kivételesen ez a kicsit hosszabb kitérő is érdekesnek bizonyult és az is lehet, hogy nagy ritkán lesz még egy-két ilyen a jövőben is.


Címkék: egyéb

A bejegyzés trackback címe:

https://ussk.blog.hu/api/trackback/id/tr201920075

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.