A köznyelv szerint az antiszociális személy magányos, morgós, nem szereti, ha különösebben zavarják a köreit, a pszichopata a nap 24 órájában baltával járja az országutakat, a szociopata pedig Dr. House. Ezeknek a kifejezéseknek a pszichológiában azonban nem egészen ez a jelentése és úgy gondoltam, megér egy posztot tisztázni, mit jelentenek (vagy éppen még jobban összezavarni az olvasót, amint az majd a cikk végére kiderül). Tulajdonképpen eredetileg egy dokumentumfilmet szerettem volna mutatni a pszichopátiáról, de úgy érzem, leginkább úgy érdemes megnézni, ha már képbe került valamennyire az ember azzal, mi is a helyzet ezen a téren. Tömény és száraz téma, előre szólok.

 

Az USA-ban a legtöbb szakember a Mentális betegségek diagnosztikai és statisztikai kézikönyvét (DSM) használja a különféle diagnózisok felállításához (és itt Magyarországon is használják). Ebben az ötvenes években még szerepelt a pszichopátia, majd később szociopátia néven fordult elő, a mostani, negyedik kiadásban pedig már antiszociális személyiségként találkozhatunk gyakorlatilag ugyanazzal a személyiségzavarral. A „teátrális” személyiségzavarok közé tartozik, a borderline, a hisztrionikus és a nárcisztikus személyiségzavarral együtt (tudom, hogy például a hisztrionikus személyiség a többségnek nem ismerős így név alapján, de nem részletezném most ezeket különösebben: aki szeretné, az szerintem a neten könnyen utána tud ezeknek nézni). Gyorsan leírom, mik a jelenlegi kritériumai a diagnózisnak:

 

 

A páciensnek meg kell felelnie a személyiségzavarokkal kapcsolatos általános diagnosztikus kritériumoknak is. Gyorsan felsorolom ezeket, mielőtt a konkrét antiszociális kritériumokra térnék és ebből talán kicsit ki is derül egyben, mitől különbözik a személyiségzavar a többi mentális betegségtől:

 

 

Most, hogy a személyiségzavar általános kritériumait tisztáztuk, nézzük meg, mik az antiszociális személyiség további kritériumai a DSM-IV szerint. Az alábbiak közül legalább háromnak igaznak kell lennie rá:

 

Mivel a páciensnél megvan az esély, hogy nem fog igazat mondani, ezért nagyon fontos, hogy a szakember ne csupán a vele való beszélgetésre hagyatkozzon.

 

További jellemzői lehetnek: képtelen a másokkal való együttérzésre, nincsenek hosszútávú céljai, nehezen viseli az unalmat, alkoholt és egyéb tudatmódosító szereket használhat, illetve képtelen megtartani egy állást hosszútávon.

 

Bár ez a személyiségzavar már igen régóta ismert, valójában nem tudják pontosan, mi okozza és azt sem, hogyan lehetne gyógyítani. Leginkább több faktor együttes jelenlétének tulajdonítják: egyrészt genetikailag örökölhetőnek tartják, másrészt összefüggésben állhat azzal, milyen élmények érték az antiszociális személyt gyermekkorában, főleg a szűkebb értelemben vett család részéről. Gyakran olyan családokból származnak, ahol a szülők maguk is mentális problémákkal küzdöttek, elhanyagolták a gyereket vagy bántalmazásnak, molesztálásnak voltak kitéve. Azonban ez önmagában nem ad megfelelő magyarázatot, hiszen számos olyan bántalmazott gyerek van, akinél nem alakul ki ez a személyiségzavar, míg másoknál relatíve problémamentes környezetben is kialakul. Hogy a blog témájához kicsit szorosabban is kapcsolódjak: azt még kevésbé tudják, miért lesz belőle akár sorozatgyilkos (szeretném hangsúlyozni, hogy csak egy egészen kis, extrém szeletkéjük lesz az, mások ugyanezzel a személyiségzavarral a sorozatgyilkoshoz képest olyan „ártatlan” tevékenységet is folytathatnak, mint például a megélhetési csalás).

 

Szerintem sokan hallottak már azokról a tesztekről, amelyekkel azt mutatják be, hogy egy antiszociális személyiség agya milyen alacsony válaszreakciót ad (vagy akár az illető alacsony pulzusszámot mutat) pozitív és negatív képekre vagy szavakra egyaránt, egy nem antiszociális személyhez képest. Úgy gondolják, hogy az agyban található amigdala összefüggésben állhat ezzel a személyiségzavarral (az amigdalának az érzelmi reakciók tárolásában és feldolgozásában van szerepe). Az amigdalát nagyon sok mentális problémával kapcsolatban vizsgálják, például a szociális fóbiánál megnövekedett aktivitást mutat, ezzel szemben az antiszociális személyiségnél az átlagnál alacsonyabbat.

 

Nem mindenki ért azonban egyet a DSM-IV meghatározásával az antiszociális személyiséggel kapcsolatban és úgy gondolják, ez egyrészt túl tág megfogalmazás (és a bűnözők egy igen nagy részére igaz), másrészt nem fedi le megfelelően a szociopátia és a pszichopátia fogalmát. Szerintük ugyanis a szociopata, a pszichopata és az antiszociális személyiség az átfedések ellenére nem teljesen ugyanaz. Be kell vallanom, számomra úgy tűnik, nem nagyon van viszont konszenzus abban, miben is különbözik a szociopátia és a pszichopátia egymástól és ahány szakember véleményét olvasom, kis túlzással élve mindig valami más dologban tesznek különbséget. (Például a szociopata ösztönösebb és kevésbé tudatos, mint a pszichopata; a szociopátia szerzett személyiségzavar, a pszichopátia öröklött; a szociopata képes legalább annyi bűntudatra, hogy nem azt a csoportot bántja és használja ki, amelynek a része és így tovább.) Igazából nem is tisztem ebben rendet tenni, úgyhogy inkább áttérek arra, hogy egy bizonyos Robert Hare nevű kanadai professzor milyen skálát dolgozott ki a pszichopata személyiségének mérésére. (Már csak azért is, mert a cikk végén ajánlott dokumentumfilmben többször is meg fog majd szólalni, másrészt pedig az FBI is szokott vele értekezni.)

 

A skála eredetileg két tényezőre épített, az egyik ebből az alany személyiségére vonatkozott és a társas érintkezéseire, a másik pedig az antiszociális személyiség tüneteire. Az első faktor sokban hasonlított a nárcisztikus személyiség jellemzőire, ennek a személyiségzavarnak pedig az az érdekessége, hogy akár pozitív hatással is lehet a személy előmenetelére például karrier szempontjából. A skálán húsz olyan jellemző szerepel, amelyek alapján a szakembernek pontoznia kell az alanyt, nullát, egyet vagy kettőt adva. A maximálisan elérhető érték így 40 lesz. Aki nem pszichopata és nem szegi meg a törvényt, alacsonyan fog teljesíteni, aki gyakori törvényszegő, de nem pszichopata, az magasabb értéket ér el (főleg az antiszociális személyiségjegyekből), a pszichopata viszont a nárcisztikus személyiséghez kapcsolható jellemzőknél is magas értéket ér el.

 

A legutóbbi, négy tényezős listát szeretném most bemutatni, tényezők szerint csoportosítva:

 

 

A „ne próbálja ki otthon” felszólítás itt is érvényes, vagyis ne nagyon diagnosztizálgassuk kevésbé kedvelt ismerőseinket, mert egyáltalán nem biztos, hogy antiszociális személyiséggel, netalán pszichopatával lenne dolgunk. Könnyű ugyanis ezeket a személyiségzavarokat összekeverni például az antiszociális viselkedéssel, ami megint más tészta vagy csak egyszerűen azzal, hogy ismerősünk bizony nem a kedvesség és figyelmesség netovábbja. Az ilyen diagnózis felállításához mindig szakember szükséges.

 

Hogyan kerülhetjük el a vele való ismeretséget? Erre nincsen jó taktika, mivel ha akar tőlünk valamit, a számunkra megnyerő oldalát fogja nekünk mutatni és sajnos egyikükre sincs ráírva, mi munkál bennük.