Tommy Lynn Sells önmagáról
A 45 éves Tommy Lynn Sellset 2000-ben fogták el, miután leszúrt egy 13 éves kislányt és elvágta a torkát a kislány 10 éves barátnőjének. A barátnő túlélte az esetet és az általa adott személyleírás alapján sikerült elfogni Sellset. A férfi később számos további gyilkosságot bevallott, illetve más gyilkosságokkal kapcsolatban is gyanúsítják, amelyeket az országban ide-oda cikázva követhetett el. Jelenleg a texasi Livingstonban vár a kivégzésére.
Sells életéről és hogy vajon ő mit gondol a hozzá kapcsolódó eseményekről, kicsit több is kiderül egy vele készült interjúból, amit a The Southern készített. Sells egyébként saját bevallása szerint nem emlékszik a gyilkosságok egy részére, de tisztában van azzal is, hogy az emberek ebben erősen kételkednek. A folytatás a Tovább gomb után.
Sells gyermekkorában sok időt töltött egy később kiskorúak molesztálásával gyanúsított férfival. Ezt az időszakot így látja:
"Azt hiszem, nem rossz szándékkal jöttem a világra. De ezt sosem fogjuk megtudni, mert sosem próbált senki sem segíteni nekem. Amikor a saját anyád egy pedofil kezére ad, akkor vajon hol van a segítség? És mi késztet egy józan gondolkodású anyát arra, hogy hagyja, hogy a 7 éves fia egy egyedülálló férfi házában aludjon évekig és azt gondolja, hogy ez helyes, egészséges dolog? A 7 és 14 éves korom közötti időszak újra és újra lepereg bennem, nem múlik el.
A fájdalom nem marad abba, még mindig megvan. Egyetlen éjszakát sem tudok úgy átaludni, hogy ne vele ébrednék. Olyan az elmém, mint egy tükör, amit valaki összetört egy kalapáccsal. 7 éves korom után mintha egyszerűen érzéketlenné váltam volna, sötét lélek lettem. Azt hiszem, akárhányszor megöltem valakit, mindig azt a férfit öltem meg."
Első gyilkosságát saját bevallása szerint tizenévesen követte el. Erről az időszakról így számol be:
"Akkoriban tanultam meg, hogyan éljek túl egyedül. Loptam és arra mentem, amerre hajlandóak voltak elfuvarozni. Az egyik nap Illinois-ban, másnap már Oklahomában jártam."
Egy 1987-ben, Illinois déli részén elkövetett gyilkosságról így vall:
"Csak áthaladtam arra. Korábban már álltam meg annál a kamionospihenőnél és vonattal is jártam arra."
Itt futott össze Keith Dardeennel, akit később egész családjával együtt megölt. Sells szerint a férfi meghívta enni egyet, azonban ezután szexuális jellegű ajánlatokat tett neki, ami őt nagyon feldühítette.
"Valami szaros átverés történt, érti? Ekkor én otthagytam, majd később visszatértem, megfigyeltem egy kis ideig és vártam az alkalomra. És akkor elszabadult a pokol."
Arról, hogy miért ment vissza Dardeen családját is megölni:
"Nincs rá válaszom, nem tudom megválaszolni. Ha nem cseszték még fel az embert ennyire, akkor nehéz... tudják. Az egyik Texas Ranger szerint azért, mert a nő tudta, ki vagyok, de szerintem ez nem volt benne ebben. Egyszerűen csak annyira kiakadtam, hogy a végsőkig elmentem. A dühöt nem lehet egy gombnyomásra kikapcsolni."
Sells azt mondja, számos gyermekkel végzett, erről így gondolkodik:
"Tegyük ezt tisztába: a gyilkosság az gyilkosság. Ha megölném magát, akkor nem szeretné ugyanazt az igazságtételt, amit egy rendőr kap, ha megölik? Az ő megölése halálbüntetést ér, a magáé meg csak átlagos. Baromság. Ha újszülöttet vagy egy 90 évest gyilkol is meg az ember, a gyilkosság az akkor is gyilkosság. Nem lehet osztályozni, hogy az egyik rosszabb, mint a másik."
Arról, hogy több gyilkosságra nem emlékszik:
"A gyilkosságok felére sem emlékszem. Azt hiszem, az egyik dolog, ami segített a túlélésben az életem során, beleértve a molesztálást és a veréseket is vagy ha bármi történt, az az, hogy egyszerűen nem gondolok többet ezekre.
Elmúltak. És, és ez így van nagyon sok bűnténnyel, amit elkövettem. Ha egyszer elmúltak, többet nem gondoltam rájuk úgy, mint aminek a részese voltam. Azt mondják, tettem pár elég rettenetes dolgot, de egy részükről csak azt tudom mondani, hogy igen, emlékszem valamire belőlük, de a többi részükben nem vagyok biztos. És olyan nagyon sok van belőlük. Hogyan különböztethetné meg őket az ember egymástól?"
"Azt mondják, nem köt tárgyi bizonyíték a Dardeen családhoz, de nem volt ilyen a többieknél sem, hiszen nem engem kerestek. Én csak továbbálltam, mert mindig ilyen tűnékeny voltam. Ha máshogy hiszi, én nem fogok vitatkozni, előbb végez velem Texas."
Ha szabadon engednék, Keith Durdeen anyjával szeretne találkozni:
"Ha ide szeretne jönni és beszélni, visítani, üvölteni, rugdosni, megütni, akkor meg kell, hogy legyen ez a joga. De sajnálom, ez nem lesz elegendő. Mit is mondhatnék? Életem minden hátralévő napján bocsánatot kérhetnék tőle, de ettől nem fog elmúlni a fájdalma és az egyetlen dolog, amit biztosan tudok a fájdalomról, az az, hogy nem múlik el. Azt nem tudom, hogy megértem-e a megbocsátást. Nem hiszem."
Arról, hogy a rendőrök korábban is elkaphatták volna:
"Sokszor megállíthattak volna. Letartóztattak, amikor rajtam maradt a vér még a Kentuckyban történt eset után és mindössze annyit csináltak, hogy megvárták, amíg kijózanodok, aztán másnap elengedtek. Hat óra sem telt bele és újra kint voltam az utcán, véresen. Milyen közel járt ez az elfogásomhoz?"
A halálsoron töltött időről:
"Van családom, de évek óta nem beszéltünk. Barátaim nincsenek, de nem is akarok. Persze ha barátot keresnék, valószínűleg találnék, de ez olyasmi, amit mégsem szeretnék. Nem akarok többet emberekkel vesződni, a legjobb, ha én békén hagyom őket, ők meg békén hagynak engem. Így nincs konfliktus és ha nincs konfliktus, senki sem sérül meg. Sem én, sem ők."
"Tudom, hogy idebent hogy töltsem el az időt, azt viszont nem, hogy odakint hogy. Ezt a környezetet megértem, a maguk világát nem, nem fér a fejembe. Egyszerűen kikészíti az agyamat, hogy megértsem."
A kivégzés megfellebbezéséről és magáról a kivégzésről:
"Nem érdekel, ez az ő bulijuk, nem az enyém. Nincs elég hely a fejemben ahhoz, hogy ezzel mind foglalkozzak. Tényleg nincs mondanivalóm erről és tényleg nem érdekel. Nem is tudok róla eleget, hogy foglalkozzak vele és nem is akarok. A kivégzésem nekem nem fog fájni, Istenem, bárcsak..."
"Nincs még időpont. Egyszer már volt, de azt visszavonták. Én úgy az utóbbi tíz évben megbékéltem önmagammal. Ha valakinek miattam vannak démonjai, akkor ki kell engednie őket, mert Texas bizony gondoskodik arról, hogy megtörténjen, aminek meg kell. És ha Texas nem kapja meg ezt az elégtételt, biztos vagyok benne, hogy várakozik még a sorban másik állam is."
"Azt hiszik, a halál a végső büntetés, de nem így van. Ezzel együttélni, ez a végső büntetés. Ezzel, amit tettem. Ez nem múlik el. Ami történt velem, amit tettem, az nem tűnik el és ettől becsavarodok. Minden nap ezzel kelek és ezzel fekszem. A halál az örömmel várt felszabadulás.
Ha azt akarják, hogy kivégezzenek, nekem jó. Az én érzéseimet nem fogják megsérteni, én meg nem fogok azzal bíbelődni, hogy mentsem az életemet, mert véleményem szerint nem éri meg. Már 7 éves koromban sem gondolták azt, hogy érdemes lenne megmenteni, szóval most miért kellene nekem máshogy gondolnom?"
Istenről:
"Sok közös ügyem van vele. Ez a legnagyobb: Nem volt ott, amikor 7 évesen érte kiáltottam, hogy állítsa meg ezt a pasast, hogy ne csinálja velem azokat a dolgokat, amiket tett és éveken át ebben a pokolban éltem. Szóval én nem mondom azt, hogy van ott fent Isten, aki majd megvéd engem vagy magukat, mert szerintem egyszerűen csak nincs ott.
Annyi szeretetnek kellene lennie, de nincs. Ha azt akarják hinni, hogy a kivégzésem után majd fogadóbizottság vár a pokolban, hát hadd' higgyék, de én nem így látom. Én abban hiszek, hogy előbb-utóbb vissza fogok térni, hogy valaki másnak csapjak oda."
Címkék: tommy lynn sells
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Botfülű Suzan Boyle hasonmás · http://zoltanatya.blog.hu 2010.05.20. 10:21:25
