USSK

 A blog egyik olvasója, Firka küldött egy levelet, amelyben leírja, hogy készítenie kellett egy dolgozatot a poszttraumás stresszbetegségről és szívesen beküldi ide is, mivel felhasználta hozzá a Tommy Lynn Sellsszel készült interjút is. A PTSD (post-traumatic stress disorder) Vietnám óta tett szert nagy közismertségre és ha máshol nem is, filmekben biztosan összefutott már vele mindenki. (Nagyszerű jelenet például, amikor a Bőrnyakúak című filmben az öbölháborúból egy karcolás nélkül visszatérő, vidám katonák buszára felpattan egy meggyötört, lecsúszott, valószínűleg PTSD-s vietnámi veterán gratulálni.) Köszönöm szépen Firkának, hogy a ussk blogra gondolt, a Tovább gombra kattintva pedig el lehet olvasni, amit összeállított.

A Poszttraumás Stresszzavar

PTSD

(Post Traumatic Stress Disorder)

    Hogy miért is választottam ezt a témát? Mi is ez a kifejezés valójában? Miért lehet fontos a mindennapi élet során ezen jelenség felismerése? Mi okozza, és hová vezet ez a szindróma? Mert hogy egyfajta mentális sérülésről van szó. Nézzük meg közelebbről ezt az elsőre talán ijesztően bonyolultnak hangzó, de korántsem érthetetlen témakört.

    Úgy gondolom egy olyan állapot, betegség ez, ami nagyban meghatározza az emberek szociális életének apró mozdulatait, ezért is keltette fel figyelmemet, és így esett a választásom erre a témára. Magyarázatot találhatunk a PTSD felismerésével, megismerésével, folyamatának, következményeinek, kiváltó okainak tudatosításával olyan emberi megnyilvánulásokra, melyek egy kívül álló számára irracionálisnak, ésszerűtlennek tűnhetnek. Például az idősek miért kezdenek esetleg szorongani, ha vadászrepülők gyakorlatoznak? Ez ugye hanghatással jár, mely emlékeztetheti őket a háborúkra, melyeket átéltek. Ez a PTSD. Egy fiatalnak, aki nem élt a háborúk idején, (és nincs semmilyen rossz élménye a repülőkkel kapcsolatban) nem hordoz semmilyen stressz faktort az élmény. Érthetőbben: traumát követő stressz állapot. Egy átélt (vagy valami módon tudomásunkra jutott) traumára, rossz emléket idéző apróságok újra megjelenéséhez köthető stressz helyzet. Ez jelen lehet háborúk, katasztrófák, halálesetek, nemi erőszak, balesetek, kellemetlen és erős élmények, párkapcsolatok megszűnése, családi okok, fizikai képesség vagy végtag elvesztése, munkahely elvesztése… stb. következtében. Tehát mindennemű, nagy horderejű negatív történést követően.

    A PTSD először a Vietnámi háborúból visszatért katonák pszichés állapotának vizsgálata közben vált elfogadott diagnosztikai kategóriává. Legalább egy hatoduknál alakult ki ez az állapot. Az őket ott érő borzalmak, a vérontás, az állandó készenlétben ott töltött idő, az erőszakos közeg mind hozzájárul ahhoz, hogy hazatérve emberi roncsokká váljanak. Zaklatottak, egyesek agresszívak vagy iszákosok lesznek. Könnyebben nyúlnak tudatmódosító szerekhez, mint az átlag. Persze nem mindenki, a stresszhelyzet viselése teljes mértékben egyénfüggő. Abszolút változóak lehetnek a reakciók a PTSD lezajlása folyamán, mind időben, mind mélységben.

    Tisztázzuk először is a Trauma fogalmát. Ez egy görög szó, hirtelen külső, fizikális/mentális behatás takar. Ez ezer meg egy ok miatt előfordulhat, kezdve a kisebb balesetektől (pl.: elesni biciklivel) az egészen nagy, meghatározó életeseményekig (családtag halála, rokkantság). Traumatikus esemény után egy pszichés reakció különböző állomásain megy keresztül szinte mindenki. Először dermedtség, mozdulatlanság lesz úrrá rajtunk, a túlélő elveszíti a vészhelyzet súlyának reális horderejét, például földrengések után romos, összedőlni készülő házakban bolyonganak. Ez után bár még mindig egyfajta tehetetlenség van a túlélőn, az utasításokra, felszólításokra már reagál. Ezután lépnek életbe a szorongás, nyugtalanság, és a koncentrálási nehézségek

    A Stressz szó is egy mára már félreértelmezett kifejezés, ugyanis előszeretettel akarnak minden problémát ezzel a jelenséggel magyarázni. Nem csak a munkahelyen érhet minket stressz, és nem csak a „stresszes helyzeteknek” vélt szituációkban. Gyakrabban ér minket ez a dolog, mint gondolnánk. Ha alkalmazkodnia kell az embernek, stressz éri. Akár akarja, akár nem. Akár pozitív eseményről, akár negatívról legyen is szó. Leginkább a distressz kifejezést kéne használnunk, ez ugyanis a negatív jelzője a jelenségnek. Nem minden stresszhelyzet rossz, amellyel képesek vagyunk megbirkózni, ami azt szolgálja, hogy szellemileg előrébb juthassunk, gyarapodjunk, az egyfajta jó stressz, hiszen minket szolgál. Jóvá vagy rosszá az tesz egy ilyen helyzetet, hogy milyen reakciókkal válaszol rá az „elszenvedő” egyén. Készült egy táblázat (Holmes – Rahe alkalmazkodási skála) mely a változásokat eredményező életeseményekre adott stressz erősségét méri [Atkinson & Hilgard – Pszichológia]. Íme:

Érdekes lehet talán, hogy a skálán olyan események is helyt kapnak, mint a nyaralás, házasság, vagy a kiemelkedő személyes sikerek. Ezek mind-mind stresszforrások lehetnek, ezért is írtam, hogy a köznapi nyelvben a stressz kifejezést eléggé sarkítva, pontatlanul használjuk.

    Stresszes helyzetek nem csak kívülről érkező eseményekből származhatnak, belső konfliktusok is okozhatják. Egy adott helyzetben fennálló kettősség, egy nehéz döntéshelyzet, például két azonos időben lévő fontos program közül kiválasztani, hogy melyiket valósítjuk meg (szórakozás, vagy tanulás a holnapi TZ -re, sport szakkörön, vagy művészeti foglalkozáson részt venni azonos időpontban…stb.). A bőség zavarából származó, döntés utáni rossz érzés is ide sorolható, „mi lett volna, ha a másik lehetőséggel élek” effektus. „A nyugati társadalmakban a legnehezebben megoldható konfliktusok többnyire az alábbi motívumok között lépnek föl: Függetlenség VS függőség, Intimitás VS magány, Együttműködés VS versengés, Impulzusok VS erkölcsi követelmények.” [Atkinson & Hilgard – Pszichológia]

    Nem könnyű a döntés, hogy vajon függetlenként állhatnánk meg jobban helyünket, vagy érdemes elkötelezni magunkat? Fogadjunk el segítséget dolgunk megkönnyítése érdekében, vagy mi magunk „harcoljuk végig” a kívánt cél eléréséig az utat? Segítsünk másoknak adott helyzetben, vagy próbáljunk „vetélytársunknál” minél jobban teljesíteni? Mindkét válaszlehetőség hordoz magában pozitív értékeket, és negatívakat is. A döntés annál nehezebb, minél jobban közelít a mérleg nyelve az 50-50 arányhoz.

    Stresszválaszok

·         Pszichés válaszok

·         Szorongás

·         Harag vagy agresszió

·         Fásultság vagy depresszió

·         Kognitív funkciók károsodása

(Folyt. köv.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.