USSK

Eddig hét könyvet írtak Gary Ridgwayről, akit 48 gyilkosság miatt ítéltek negyvennyolcszoros tényleges életfogytiglanra, plusz 480 évre. Bár 2001-ben sikerült csak elfogni, a javarészt prostituáltakból álló áldozatokkal még a nyolcvanas években végzett és ahogy az a számokból látszik, igen nagy gyakorisággal tevékenykedett. Jelenleg ugyanabban a fegyházban tartják Washington államban, ahol az egyik Hillside Stranglert, Kenneth Bianchit is.

Most az egyik egykori nyomozó, Frank Atchley újabb könyvvel készül róla, aki szerint az eddigi könyvek legfeljebb csak félig-meddig voltak pontosak. A Green River, Running Redről nincs olyan rossz véleménnyel, de azt mondja, nem volt túl jó ötlet sztárnyomozóvá tenni benne Dave Reichertet (aki később a megyei seriff lett, ma pedig kongresszusi képviselő). Reichert is megírta a maga könyvét egyébként Chasing the Devil: My Twenty-year Quest to Capture the Green River Killer címmel. Atchley szerint azonban ezek és a többiek is félrevezetőek, amiért egyetlen nyomozót helyeznek csupán a középpontba, hiszen számos ember közös munkájaként sikerült hosszas nyomozás után elfogni Ridgwayt. A King megyei seriff emberei, a seattle-i rendőrség, az auburni, kenti rendőrség, a Washington állami járőrök (ők azok, akik külön egységként többek között a seriffek vonzáskörzetén kívül felügyelik a rendet, a forgalmat, stb.), az FBI és Bob Keppel az állami főügyész hivatalától mind dolgoztak az ügyön. Atchley nem hagyja ki a hozzájárulók közül még a nyomozásba besegítő Ted Bundyt sem, de hozzáteszi, hogy ő csak Bob Keppellel volt hajlandó beszélni és szerinte az egész dolog Bundy egójából fakadt és hogy el akarta kerülni a halálbüntetést. (Keppel szerint egyébként Bundy rettenetesen féltékeny is volt a Green River Killerre, ami Bundyt ismerve elég hihető.)

Atchley beszélt arról is, hogy Ridgway már az első neki tulajdonított gyilkosság után egy évvel a gyanúsítottak között volt és az egyik áldozat ismerőse azonosította is egy fotó alapján, de ez nem lett volna elég ahhoz, hogy elítéljék. (És tegyük hozzá, hogy Ridgway 1984-ben ügyesen átment a poligráfos vizsgálaton is.)

Annak ellenére, hogy ki-kicsúszott a kezeik közül, a nyomozók Atchley szerint tisztában voltak vele, hogy valószínűleg Ridgway a sorozatgyilkos és tudatták is ezt vele. Arról beszélt, hogy Ridgway volt az egyetlen, akinek a lehetséges gyanúsítottak közül mindig megvolt a lehetősége az adott gyilkosság helyszínén lenni, a többieket pedig előbb-utóbb sikerült tisztázni. Természetesen megpróbáltak kézzelfogható bizonyítékot is keríteni és átkutatták a házát, hátha vérnyomokat vagy olyan, az áldozatoktól származó tárgyakat találnak, amiket néhány más sorozatgyilkos szokott gyűjtögetni, de nem jártak sikerrel.

Végül az ezredfordulóig kellett várniuk, hogy a tudomány fejlődésével a DNS-vizsgálatok kimutathassák az egyezést a Green River Killer és Ridway között. Atchley szerint komoly trauma volt az ügyön dolgozó nyomozóknak, hogy ilyen sokáig nem tudtak elkapni egy ennyi áldozatot követelő gyilkost és magukat is felelősnek érezték a halálesetekért, így számukra igazi örömünnep volt végül a befejezés.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.