USSK

Melissa Moore, a Happy Face Killer lánya nemrégiben interjút adott a 20/20 című hírmagazinnak, amelyben apjáról és saját gyermekkoráról beszélt. Moore apjáról, Keith Hunter Jespersonról ezekben a cikkekben írtam már korábban, ő az a kanadai kamionsofőr, aki az USA területén, a főutak mentén követte el gyilkosságait és aki nevét onnan kapta, hogy a hatóságoknak küldött levelét mosolygós arccal zárta, illetve a gyilkosságok helyszínén is hagyott ilyet néhány alkalommal.

A lánya, Melissa Moore, aki most a Shattered Silence című könyvben is megírta azzal kapcsolatos élményeit, milyen egy sorozatgyilkos lányaként felnőni és élni, arról beszélt, hogy nagyon szerette az apját, tele van róla kedves emlékekkel, de gyermekként ő is tapasztalt olyan dolgokat, amelyek megrázóak voltak a számára és amiket nem tudott hova tenni. Mesélt arról a (korábban itt a blogon is szóbakerült) történetről, amikor meglátta, hogy Jesperson kiscicákat lógat fel a farkuknál fogva a szárítókötélre. Elment szólni az anyjának, de mire visszaértek, a cicák már nem éltek.

Beszélt arról is, hogy a szülei végül elváltak, de időnként meglátogatta őket az apjuk és ilyenkor fura megjegyzései voltak: egy ízben például, amikor azon az úton haladtak, amely mellett Jesperson az első áldozatát hagyta, a férfi megemlítette, hogy tudja, hogyan kell úgy embert ölni, hogy ne kapják el. Jespersonnak mindig volt egy-két detektívtörténet a kamionjában, így Moore akkor úgy gondolta, azokban olvashatott valamit.

Amikor Jespersont letartóztatták, a lánya 15 éves volt és arról számolt be, hogy az anyját nagyon megrázták a történtek, tulajdonképpen nem beszélt a dologról és úgy tett, mintha meg sem történt volna. Moore is így tett egy ideig, szégyellte a történteket és végül csak a férjének merte elmondani. Más dolgok is aggasztották, például hogy mi lesz, ha a gyerekeiben is felbukkannak Jesperon tulajdonságai.

Moore tíz év után megpróbálta felvenni a kapcsolatot apjával a börtönben, de nem alakult jól a találkozó, mivel sem ők nem tudták hogyan kezelni a helyzetet, hogy Jesperson most már sorozatgyilkos, sem Jesperson, aki utoljára tinédzserként látta a lányát, így végül ez a kapcsolat megszakadt.

Végül Moore úgy érezte, hogy apja személyének titkolgatása helyett az sokkal jobban segítene neki lelkileg, ha inkább megosztaná másokkal is a történteket, hiszen nem neki kell szégyellnie magát. Ezt a döntést aztán igazolta az a támogatás is, amit a közvéleménytől kapott, ma pedig számos fórumon beszél tapasztalatairól.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.