USSK

A 67 éves Nolan Ray George-ot, aki ült már korábban hasonló ügyek miatt, a napokban tartóztatták le egy, még a hatvanas években elkövetett fojtogatásért. George 1992, vagyis a legutóbbi szabadulása óta Ohióban él és itt is tartóztatták le, a szóban forgó gyilkosság azonban a michigani Pontiacban történt, így a férfit át kellene szállítani, hogy ott álljon majd bíróság elé. Bár a két állam együttműködik az ügyben, George már kevésbé és úgy néz ki, esze ágában sincs Michiganbe menni. Nekünk talán kicsit fura ez, hogy az USA területén belül is létezik a kiadatási hercehurca, de ha belegondolunk, hogy ezen a szinten nem egységes a jogrendszer, már érthetőbb a dolog miértje.

Ebben az esetben a kormányzóhoz lehet egyébként fordulni, de legalább egy hónapba telik majd, míg megkapják tőle a parancsot. Ezután George-nak egy meghallgatáson kell elmondania, miért nem vihetik Michiganbe. Bár a bonyodalmak miatt csúszik az ügy, a férfit valószínűleg előbb-utóbb bíróság elé fogják tudni majd állítani.

Nem csupán hatvanas évekbeli fojtogatásokat vizsgál közben a rendőrség, hanem azokat is, amelyek George első kiengedése után, 1982-ben történtek. Ekkor próbált meg azzal a nővel végezni, aki ugyan életben maradt, ám végül kihűlés okozta a halálát és ez az az ügy, ami miatt George végül csak 10 évet kapott. A nyomozók úgy gondolják, nem ez lehetett az egyetlen eset akkoriban és össze is fogják vetni George DNS-ét az egyik megfojtott nő, Tammy King holttestén találtakkal. A nő sok más feltételezett áldozathoz hasonlóan fiatal, egyedülálló anya volt. (Azok az áldozatok, akik miatt pedig még annak idején elítélték, fiatal, terhes nők voltak.) Ezután George mintája DNS-adatbázisokba kerül, hogy kiderüljön, akad-e valahol egyezés. George Tammy Kingről annyit mondott, hogy nem emlékszik az esetre.

Nem csak George-ot követte nyomon egyébként az utóbbi időben a rendőrség, hanem a férfi is őket. Amikor például az egyik nyomozónál, Frank Smithnél rákot diagnosztizáltak, George még fel is hívta őt, hogy a hogyléte felől érdeklődjön. Máskor azért telefonált, hogy ne lógjanak ennyire a nyakán az őt követő rendőrök. A nyomozó később úgy írta le a nyomozást, mint egyfajta macska-egér játékot és igazából nem különösebben hatotta meg George kedveskedése. George a mostani letartóztatása után is úgy kezelte a nyomozót, mint egy régi jó ismerőst és meg is jegyezte, hogy nagyon sajnálja, hogy ilyen körülmények között kell újra találkozniuk.

Smith nyomozó, aki 1982-ben kapcsolódott be az ügybe, arról is beszélt, hogy az eredetileg Kentuckyból származó George fiatalon, a gyilkosságok idején egy jólnevelt déli úriember benyomását keltette, akit nagyon kedveltek a nők. Kétszer nősült és nagyon sok barátnője is akadt, ám a férfi nem rájuk jelentett veszélyt, hanem azokra a nőkre, akikkel egyéjszakás kapcsolatokba bonyolódott. Mivel George alig-alig dolgozott, gyakran azok a nők segítették anyagilag, akiket sikerült elcsábítania, az áldozatok viszont kevésbé voltak tehetősek (pénztáros, pincérnő volt például a foglalkozásuk) és Smith nyomozónak az az elmélete, hogy részben a hátrányosabb anyagi helyzetük volt az, ami miatt George haszontalannak tarthatta őket és ami miatt inkább közülük választott áldozatokat.

A nyomozónál azonban nem működik George bűbájoskodása és meg van győződve róla, hogy miután a férfi 1992-ben letöltötte a büntetését a második haláleset miatt, újabb gyilkosságot követett el. George szerinte az az eset, aki nem nagyon akart leállni a fojtogatásokkal.

Érdemes egyébként visszanézni egy-egy ilyen jellemrajz, élettörténet után a Hare-féle skálát és láthatjuk, hogy Nolan Ray George (vagy például Edward W. Edwards) tankönyvi példája lehetne a pszichopátiának.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.