USSK

 Wisconsinban filmmusical készült az USA egyik legnagyobb megdöbbenést kiváltó gyilkosáról, Ed Geinről, amit valószínűleg az államon kívül nem nagyon mutatnak majd be. Bizarr műfajválasztás, különösen ha arra gondolunk, hogy a dalok főleg korábbi slágerek, amelyek szövegét a témához szabták. Kisköltségvetésű műről van szó egyébként ismeretlen színészekkel, így az embernek az az érzése, hogy leginkább a figyelemfelkeltés a célja a dolognak.

Rövid összefoglaló Geinről azoknak, akik nem ismernék: Alkoholista, gyakran verést alkalmazó apa és szigorúan vallásos, erősen uralkodó típusú anya gyermeke volt. Az apa részéről a gyermekkori bántalmazás, az anya részéről pedig a való élettől való teljes elszigetelés és még a szexualitás gondolatának is tiltása volt az a faktor, ami közismerten hozzájárulhatott Gein pszichéjének torzulásához, valamint az a tény, hogy a néhány gyerek, akivel az iskolában találkozott, gyakran csúfolódott is rajta. Gein egész életében rajongott anyjáért, szentnek és sérthetetlennek találta, de rajongása túlmutatott az egészséges anya-fia kapcsolaton. Ő állt élete középpontjában és valószínűleg a halála volt az, ami végleg beindított valamit Geinben. Gyakran járt el a temetőbe, hogy a sírokból testeket, testrészeket lopjon. Ezekből többek között használati tárgyakat, ereklyéket készített, számos bőrdarabból pedig egy női testre emlékeztető ruhát varrt össze. Úgy szerette volna pótolni a tökéletes lény, az anyja hiányát, hogy maga is nővé válik, a saját anyjává. Azt tagadta ugyan később a kihallgatások során, hogy nekrofíliát is elkövetett volna, a személyes véleményem azonban az, hogy nem mondott igazat. A szexuális elfojtás nagyon masszívan jelen volt az életében és a Geinhez hasonló elkövetők többségénél a nemiség és a kívánt nemmel való kapcsolatok hiánya megmutatkozik a tettekben. A kihallgatás során arra is fény derült, hogy az általában szociopataként jellemezhető elkövetőkhöz hasonlóan Geinből is hiányzott az empátia, tetteiről nyugodtan, olykor nevetgélve beszélt. A sírrablások mellett mindössze két gyilkosságot tudtak rábizonyítani, ami eggyel kevesebb, mint a sorozatgyilkossá nyilvánítás alsó határa, azonban több eltűntet is számon tartottak a környéken akkoriban és bár nem tudták őket a bíróságon is hozzákapcsolni, valószínűnek vehetjük, hogy kettőnél több áldozata volt. Geint életfogytiglanra ítélték, de a szakemberek azt állapították meg, hogy nem képes tettei súlyát felmérni, így börtön helyett szigorúan őrzött elmegyógyintézetben halt meg végül. Több fiktív sorozatgyilkost mintáztak róla, életének néhány mozzanata innen is ismerős lehet.

A pontos vád szerint Bethany Jo Mendenhall annak tudatában hagyta a két hónapos kicsit barátja felügyelete alatt, hogy az bántalmazni szokta. A kisbabának eltört az egyik karja, a kórházban pedig azt állapították meg, hogy korábban már mindkét karja és az egyik lába is eltörött. Mindkettőjüket letartóztatták.

A nő annak a Bruce Mendenhallnak a lánya, aki többek között Truck Stop Killerként vált ismertté, mivel kamionnal járva gyilkolt meg fiatal prostituáltakat több déli államban is. Jó példa az ő személye arra, hogy a sorozatgyilkosok nem feltétlenül magányos emberek, hanem lehet családjuk és képesek lehetnek látszólag beilleszkedni a társadalomba. Jelenleg Tennessee államban vár a tárgyalására, ahol nem csupán a gyilkosságok vádjaival kell szembenéznie, hanem azzal a vádponttal is, hogy a börtönben rabtársakat bízott meg szemtanúk meggyilkolásával.

 Idén lesz 25 éve, hogy elkövette első gyilkosságát a későbbi tizenegy közül Los Angelesben az a férfi, akit azóta sem talál a rendőrség. Egyetlen áldozata maradt életben, az ő segítségével még a nyolcvanas években készült fantomkép az elkövetőről, azonban mivel azóta sem akadtak a nyomára, viszont az utóbbi években is történt DNS segítségével hozzá köthető gyilkosság, így kiadtak néhány olyan képet, ami azt mutatja, hogyan nézhet ki most.

Fekete férfiról van szó, aki egy kivétellel fekete prostituáltakat gyilkolt. A fekete sorozatgyilkosok kategóriákkal kevesebben vannak, mint fehér társaik (körülbelül 85%), ez azonban nem azt jelenti, hogy egyikükben kevésbé van meg a hajlam, mint a másikban: az amerikai lakosság fekete-fehér aránya ugyanis nagyjából hasonló ehhez.

Az alábbi videón néhány további részletet tudhatunk meg az ügyről:

 Szingapúrban egy fesztivál keretein belül állít ki bizarr fotómontázsokat az amerikai Jonathon Kambouris ebben a hónapban. A téma a halálraítéltek utolsó elfogyasztott étele, aminek saját bevallása szerint meglepően könnyű utánanézni a neten. Mivel a sorozatgyilkosok közül jó párat kivégeznek, így elkerülhetetlen, hogy egy ilyen kiállítás innen is merítsen.

A legtöbb országban a börtönhagyományok közé tartozik ez a jelenség, vagyis hogy a kivégzés előtt megválaszthatja az elítélt, mit szeretne utoljára enni. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy közvetlenül a kivégzés előtt történik a dolog, van, ahol pár nappal előtte már lezajlik. Az sem biztos, hogy bármit kérhet a rab, intézménytől és államtól függően próbálják minél pontosabban teljesíteni a kívánságot vagy vezetnek be korlátozásokat az alkoholt, a dohányt vagy akár a fogás értékének felső határát stb illetően.

Előfordul az is, hogy az elítélt visszautasítja ezt a lehetőséget, mint például a képen látható Ted Bundy is és azt kapja, amit épp adnak vagy mint Aileen Wuornos, aki inkább evett egy hamburgert a börtön ebédlőjében.

Egy ilyen kiállításnál természetszerűen felmerül, hogy mivel kényes témát érint, vitákat is kiválthat majd és sértő lehet például az áldozatok és családjaik számára. Kambouris szerint még nem támadták a téma miatt, de fel van készülve rá, ha esetleg bekövetkezik.

 A New York Times megszellőztette a részleteket az előző posztban szereplő, Jefferson Davis Parish környéki áldozatokról, így mi is kicsit többet tudhatunk, hiszen a személyük elengedhetetlen ahhoz, hogy valami képet kapjon az ember egy sorozatgyilkosról. Feltételezve, hogy tényleg ilyesmiről van egyáltalán szó.

Szeretném leszögezni az elején a félreértések elkerülése végett, hogy a blogban a sorozatgyilkos kifejezést nem használom azokra az elkövetőkre, akik sorozatban több embert is megölnek ugyan, viszont ezt nem súlyos személyiségzavar okozta késztetésre teszik, hanem egyéb hagyományosabb, számunkra is jobban felfogható, ha meg nem is érthető okokból, érdekekből. (Ugyanúgy, mint egy egyszeri alkalommal gyilkoló.) Hogy ne kavarodjunk nagyon el, a blog témáját képező sorozatgyilkosok pontos kritériumait most nem fejtem ki, talán majd egy későbbi posztban sor kerül rá. Lentebb azonban említésre kerül néhány gyakori jellemzőjük.

Jefferson Davis Parishben az elmúlt évek alatt nyolc nő holttestét találták meg. Sajnos az elkövetés pontos módját nem igazán ismerjük, mert a helyszíneken (csatornákban, mezőkön) már erősen bomlásnak indultak a testek a megtaláláskor, pedig ez fontos pont lenne abban, hogy többet tudjunk meg a tettesről. Bár valószínűtlen, de nem kizárt, hogy az esetek között akár nincs is összefüggés.

Talán pont a testek állapota miatt nem szól a fáma arról, mennyire összeszedett az elkövető vagy mennyire nem. Eléggé szanaszét hagyta a holttesteket, viszont akár tudatos is lehet, hogy pont olyan helyeken, ahol csak akkor találnak rájuk, amikor már nehezen felismerhetőek.

Azt viszont tudjuk, kik voltak: inkább fiatalabb nők, akik között akadt fekete és fehér is.  Ez amiatt érdekes, mert az átlagos sorozatgyilkos áldozatait meghatározza a gyilkos származása is: egy fehér sorozatgyilkos igen nagy eséllyel fehér áldozatokat választ. 

Ismerjük még azt a tényt is, hogy mindannyiuknak közük volt a kábítószerekhez és a prostitúcióhoz. Ez azonban pusztán azt is jelentheti, hogy emiatt könnyű prédát jelentettek az elkövető számára. (Nagyon gyakori, hogy a sorozatgyilkosok prostituáltakat ölnek.)

Az előző posztban is említettem, hogy az áldozatok ismerték egymást és azt is, hogy ez a kis lakosságú környék miatt (és most már azt is ismerve, hogy a drog és a prostitúció összekötötte őket) akár véletlen is lehet. De az is lehet, hogy nem az és ha ez utóbbi az igaz, nagyobb az esély egy érdekből elkövetett gyilkosságsorozatra.

Röviden így lehetne összegezni, amit eddig tudni lehet, vagyis lefordíthatjuk úgy is, hogy elég nagy a bizonytalanság az ügyben. A rendőrség a botrányok miatt nagy nyomás alatt áll, így remélhetőleg gőzerővel dolgoznak azon, hogy összekaparjanak még valamit, ami többet segíthet.

 Méghozzá Louisiana államban folyik a vizsgálat, a tesztalany pedig többek között annak a járásnak a seriffi irodája, ahol a gyilkosságok történtek. Nyolc nő halála miatt kezdtek el ugyanis arról pletykálni, hogy talán a rend őreinek is köze lehet a dologhoz, úgyhogy a rendőrség most tisztázó szándékkal veti alá magát a tesztnek. A környékbeliek egyébként sem bíznak a helyi rendőrökben, ugyanis akadt korábban is példa rá, hogy egy-egy ügyben nem hivatásukhoz illően viselkedtek.

Az áldozatokat egyébként bedrogozva vagy leitatva találták meg a pusztában vagy csatornákban a környéken és érdekesség, hogy úgy tűnik, ismerhették is egymást. (Ez utóbbiról kicsit azt gondolhatja az ember, hogy talán nem is feltétlenül érdekmentes volt a haláluk, de nem ismerjük a részleteket, és mivel egy nem túl nagy lakosságú járásról van szó, annak is egy adott részéről, így akár az is lehet, hogy nincs jelentősége annak, hogy ismerték egymást.)

Persze valószínűleg nem a rendőrök között fogják megtalálni a tettest, főleg ha ez pletykák tisztázására irányul csupán, de szerintem a rendőri hivatás egyébként sem áll olyan nagyon közel az átlagos sorozatgyilkos személyiségjegyeihez: az ő képességeihez mérten hosszútávon túl nagy fegyelmezettséget igényel, alávetett helyzetben kell dolgoznia szigorú hierarchiában, amit nehezen visel. Persze mindenre volt, van vagy lesz ellenpélda, így 100%-os biztonsággal nem jelenthetünk ki semmit.