USSK

A férfi az egyik túlélő, aki arcát ugyan nem, de néhány sérülését megmutatja és élményeiről is beszél röviden a lenti videón.

71 éves korában elhunyt az a Dave Teja (a képen), aki államügyészként 1973-ban segédkezett Juan Corona elítélésében. Nagyon büszke volt erre a perre, azt mondta, pálya csúcspontjának tartja. Teja haláláig dolgozott és nagy közmegbecsülésnek örvendett mindvégig, a vele együtt dolgozó nyomozók, ügyészek mind nagy tisztelettel beszéltek róla és kiemelték, hogy nem csupán ügyészként volt fontos szerepe, hanem emberileg is mindig a legbarátibb viszonyt próbálta ápolni mindenkivel.

Juan Corona eredetileg Mexikóból származott, ám Kaliforniában telepedett le és a helyi gyümölcsöskertekben kezdett dolgozni. Egy tragédia után paranoiás skizofrén epizódok jelentkeztek nála, másrészt viszont nagyon erőszakos természet volt és közismerten homofób. 1971-ben történt az, hogy a yubai gyümölcsöskertekben holttestekre bukkantak, összesen huszonötre, amelyek már hónapok óta lehettek ott eltemetve. Többségében fehér férfiak voltak, akik között sok alkoholista és csavargó akadt (így nem nagyon keresték őket) és akik szintén a környéken vállaltak kisebb munkákat időnként. Akadt, akit lelőttek közülük, de többségüket leszúrták és egy macsétával csonkították meg, főleg a fejükön és a mellkasukon. Több áldozatról lehúzták a felsőjét és a nadrágját, ám a történetet már kicsit benőtte a legenda és a mai napig nem tiszta, meg is erőszakolták-e őket (a tárgyaláson ilyesmi nem került szóba). Több bizonyíték is Corona felé mutatott, végül 1973-ban el is ítélték huszonötszörös életfogytiglanra. 1978-ban aztán újratárgyalták az ügyet azzal, hogy eredetileg nem került szóba a skizofrénia, ami vagy enyhítő körülmény lehetett volna, vagy akár elmebetegnek is nyilváníthatták volna Coronát. A védelem most arra épített, hogy Corona homoszexuális testvére lehetett a valódi tettes, ám az esküdteket nem tudták meggyőzni, így a férfi jelenleg is huszonötszörös életfogytiglanját tölti Kaliforniában.

Nyilvánosságra hoztak egy fantomképet is most már arról a férfiról, akiről pár napja írtam, hogy május óta nyolc embert megsebesített, öttel pedig végzett is a michigani Genesee megyében. Az áldozatok egy kivételével mind feketék voltak, így nem zárják ki, hogy a tettesnek esetleg rasszista motivációja van, azonban nem biztosak ebben továbbra sem: a környéken ugyanis túlnyomórészt egyébként is feketék élnek, úgyhogy az is lehet, hogy a férfi csak találomra választ. A helyi fekete lakosság biztos abban, hogy kifejezetten nekik szólnak a támadások, de például egy, az ügyet kommentáló FBI ügynök szerint a gyilkos nem ilyen alapon dolgozik és hogy a fő kapocs az áldozatok között az, hogy könnyű célpontok voltak. Más szakértők szerint sem az áldozatok származása a lényeg, hanem sokkal fontosabb a gyilkos számára a helyszín (valószínűleg ő maga is a környéken él vagy dolgozik), illetve a lehetőséget keresi a támadásra, nem pedig származás alapján válogat. Ha más nem is, az biztos, hogy az áldozatokat nem rabolták ki, így ezt az indítékot ki lehet zárni.

Harold Copus, az előbb említett FBI ügynök azt is elmondta, hogy a tettesnél elég rövid a sorozatgyilkosoknál megszokott, két támadás közötti nyugalmi időszak és arról beszélt, lehet, hogy a támadó nagyon rákaphatott a gyilkosság ízére, de az is előfordulhat, hogy olyan pszichés gondjai vannak, amelyekkel nem boldogul. Többször emlegettem már itt az ex-FBI ügynök Paul Lindseyt, ő azt mondta az ügyről, hogy elég szokatlan a támadó mintája, mert egyrészt hiányzik belőle a szexualitás, másrészt a rasszista motivációjú gyilkosságoknál inkább a személytelenebb lőfegyvereket használják, semmint szúrófegyvert. Szerinte a férfit valamiféle düh irányíthatja.

A helyiek közben nem nagyon értik, miért várt a tizenharmadik támadásig a rendőrség a figyelmeztetéssel és sokan úgy vélik, hogy azért történt így, mert az áldozatok nagy többsége fekete volt.

A tettesről korábban egyébként középkorú férfiként számoltak be, ezzel ellentétben most már úgy tudni, hogy huszon-harmincéves lehet, izmos felépítésű, világos hajú, 180-190 cm közötti testmagasággal, 80-95 kg közötti testsúllyal.

 Larry King műsorából valók az alábbi részletek, a beszélgetők pedig: Pat Brown profilalkotó, Debra Tate, a Manson család által meggyilkolt Sharon Tate testvére, Duane "Dog" Chapman korábbi elítélt és Greg Mathis bíró, illetve a végén Vernell Crittendon, aki korábban a San Quentinben dolgozott.

Genesee megyében öt embert ölt meg és legalább nyolcat megsebesített május óta egy férfi a rendőrség szerint. Védtelen, sokszor kistermetű, főleg idősebb (vagy fiatalabb, de fogyatékossággal élő) fekete férfiakra támad és a késelés előtt látszólag útbaigazítást vagy egyéb segítséget próbál tőlük kérni, de akadt több olyan eset is, amikor csak odalépett az áldozathoz és egyből szúrkálni kezdett. Főleg főutak mentén, lakott területeken vagy a közelükben támadta meg a férfiakat, közülük egy bizonyos út mellett pedig többször is késelt. A támadások mind éjfél és reggel hat között történtek.

A rendőrség arra kéri most a helyi lakosságot, hogy ne nagyon menjenek sehova éjszaka egyedül vagy ha muszáj is, legyenek nagyon óvatosak. Arról is beszéltek, hogy szerintük a támadó kifejezetten vadászik az áldozatokra és hogy az ilyen késelésekben többek között az a lényeg, hogy nagyon személyközeliek a tettes számára (ellentétben például a lőfegyver használatával). Valószínűleg kocsival járja az utakat éjszaka, miközben magányos áldozatokat keres.

Steven Egger, aki a Houstoni Egyetemen tanít kriminológiát, arról beszélt, hogy az áldozatok a társadalom peremén éltek és az köti össze leginkább őket, hogy könnyen támadhatóak voltak. Lehetséges, hogy a késelések a hatalomvágyról szólnak, mivel a gyilkos olyanokat választ, akikkel könnyebb elbánni. Egger szerint ilyen szempontból ezek a támadások például a nemi erőszakra hasonlítanak, ahol hasonló a lényeg a tettes számára.

A túlélők (akik közül többen még most is kórházban vannak) úgy írták le a támadót, mint nagydarab, izmos, világos hajú, középkorú fehér férfit. A rendőrség így azt is megvizsgálja majd, lehet-e a támadásoknak rasszista vetülete.

 Azt láthatjuk ezen a térképen, hogy 1983 és 2008 között hol találták meg azokat az áldozatokat, akikkel sorozatgyilkos végzett azon a környéken, ahol a Grim Sleeper is tevékenykedett. A pár hete letartóztatott Lonnie Franklint nem csupán megtalálni volt nehéz, de eredetileg gondot okozott az is, hogy elkülönítsék, mely áldozatok tartozhattak hozzá a sok vele egy időben működő sorozatgyilkos között.

Ez egyébként nem egyedi jelenség Los Angelesben: többször is akadt példa arra, hogy a nagy "szaporulat" miatt rossz személynek tulajdonítottak egy-egy áldozatot (például egy idén elítélt példával élve az egyik Rodney Alcala áldozatról is eredetileg azt feltételezték, hogy az egy személynek hitt Hillside Strangler, vagyis Kenneth Bianchi és Angelo Buono műve volt annak idején). Persze azóta a DNS-minták vétele már sokat könnyít ezen a feladaton.

Másrészt az a rész, ahol a Grim Sleeper tevékenykedett, egyébként is nagyon veszélyes környék volt a nyolcvanas években, sok halálesettel, drogügylettel (nagyjából minden nyolcadik percben történt bűncselekmény) és csak az utóbbi évekre vált rendezett környékké az az utca, ahol Franklin is lakott.

Sok, a nyolcvanas években Los Angelesben mozgó sorozatgyilkos tett szert széles ismertségre, a térképen látható részen azonban sok ember nem is tudott róla, hogy akár egy sorozatgyilkosuk is lenne, pont amiatt, mert az áldozatok a társadalom perifériáján élő, főleg fekete nők, jórészt prostituáltak és drogfüggők voltak, vagyis mind igen kockázatos életvitelt folytattak egy igen kockázatos környéken. A rendőrségnek ez megnehezítette a munkáját, ráadásul egyébként is túl voltak terhelve: akkoriban sokkal kevesebben jutottak sokkal több bűncselekményre, mint most.

A 60 éves Robert Picktont 2007-ben hat prostituált megöléséért ítélték életfogytiglanra Brit Columbiában, leghamarabb 25 év elteltével szabadulhatna. (Eredetileg előre megfontolt szándékból elkövetett emberölés volt a vád, amit aztán szándékos emberölésre változtattak.) A tárgyalás nagyon hosszú ideig, 11 hónapig tartott: 2007 januárjában hangzottak el a nyitóbeszédek és decemberben született meg az ítélet.

Nemrégiben azonban Pickton megfellebbezte az ítéletet azzal, hogy az esküdtek nem megfelelő utasításokat kaptak a bírótól, amikor a döntés folyamatával kapcsolatban kérdeztek tőle. A kérdés úgy hangzott, hogy akkor is kimondhatják-e bűnösnek Picktont, ha arra a következtetésre jutnak, hogy nem egyedül követte el a gyilkosságokat. A bíró azt válaszolta, hogy ha Pickton aktívan részt vett a gyilkosságokban, így is kimondhatjták a bűnösségét. A védelem szerint a bíró úgy ítéltette el Picktont, hogy nem adta meg az esélyt a rendes védelmére, mivel a vád szerint Pickton egyedül tevékenykedett. A kanadai Legfelsőbb Bíróság most úgy döntött, hogy helyénvalóan zajlott a tárgyalás és úgy nyilatkoztak, hogy egy ilyen hosszúra nyúlt perben előfordul, hogy a bíró úgy próbálja terelgetni az esküdteket, amikor kérdést intéznek hozzá, hogy azok a realitások talaján maradjanak és ne foglalkozzanak a valószínűtlen eshetőségekkel.

A gyilkosságokat egyébként eredetileg az újságok kezdték el annak idején pedzegetni, miután több prostituált eltűnését is összekapcsolták. Picktont nem sokkal később letartóztatták. A férfi sertést tenyésztett a farmján és gyakran előfordult, hogy az egyik pajtában (amit Malacpalotának nevezett) közösen rúgtak ki a hámból bátyjával, David Picktonnal: iyenkor lerészegedtek és prostituáltakat hívtak. Közülük kerülhettek ki az áldozatok, akiknek a testét Robert Pickton feldarabolta és akiknek a maradványait aztán a disznókkal etette meg, de akadt olyan is, akinek a kezét, lábfejét, fejét Pickton mélyhűtőjében találták meg egy vödörben. A testvért, Davidet is gyanúsították eredetileg, de aztán egyetlen gyilkossággal kapcsolatban sem találtak bizonyítékot ellene, így nem emeltek vádat.

Robert Picktont egyébként ezen a hat gyilkosságon kívül további hússzal vádolnak, de ezeket nem fogják tárgyalni. Akkor tárgyalták volna csak őket, ha a fellebbezés után a Legfelsőbb Bíróság új tárgyalás mellett döntött volna, mivel ezek már nem emelnének a büntetésén, még ha bűnösnek találnák is bennük.

Az áldozatok családjainak véleménye megoszlik a döntésről: a hat áldozat hozzátartozói örülnek, hogy nem kell újra Picktonnal foglalkozniuk és végigmenniük egy fájdalmas emlékeket ébresztő tárgyaláson, a többi áldozat családja azonban, akikért nem ítélték el, csalódottak, hogy nem kapják meg a várt igazságszolgáltatást. Vannak, akik különféle civil szervezetek segítségével próbálnak nyomást gyakorolni, de például a Brit Columbiai Indián Főnökök Szövetsége sem hagyja annyiban a dolgot, miután az áldozatok között több őslakos is akadt.

Az eredetileg észak-karolinai William Dathan Holbertet és feleségét, Laura Michelle Reese-t a napokban tartóztatták le és legalább tíz ember megölésével gyanúsítják Panamában, miután a Bocas del Toróban található birtokukon elásott holttestekre bukkantak. Hétfőn fogták el őket a nicaraguaiak a határon, amikor megpróbáltak illegálisan bejutni az országba. Szerződéseket, részvényeket, lőfegyvert, töltényeket találtak többek között náluk.

A 30 éves Holbert, aki Panamában a William Adolfo Cortez nevet használta, a rendőrség szerint az áldozatoktól akart földet vagy házat venni, majd végzett velük. Az eddig megtalált két áldozat amerikai, de további eltűnésekkel kapcsolatban kérdezik ki a házaspárt. Holbert tegnap hét ember megölését vallotta be.

A testeket a Holbert tulajdonában lévő birtokon találták meg, egyikük az előző tulajdonos, Cheryl Hughes volt. A nő volt férje volt az, aki gyanút fogott, miután olyan SMS-eket kapott Hughes telefonjáról, hogy a nő elment vitorlázni (amit sosem szeretett) és miután rájött, hogy Holbert története nem igazán koherens. Akkor lett végképp gyanús Holbert, amikor a volt férj megtudta, hogy a birtokában van egy másik olyan ingatlan is, amelynek eltűnt a tulajdonosa.

Az USA nem kérte a pár kiadatását, mivel ott kevésbé súlyos ügyek miatt keresték. Panamában Holbertet 50 évre ítélhetik.

A hírek szerint Holbert egyébként úgy kezeli az újságírókat, mint egy filmsztár: barátságos volt, mindenkit külön köszöntött, nevetgélt és elég lazán vette az őt ért vádakat. A pár női tagja, Reese ellenben inkább hallgatott.

Holbert eredetileg háromgyerekes apaként élt Észak-Karolinában, majd amikor összeismerkedett Reese-szel, elvált a feleségétől, eladta az üzletét és nem fizetett tartásdíjat. Eladott egy olyan ingatlant, ami nem az övé volt (ezért keresik többek között az USA-ban), majd ugyanígy eladott egy lopott autót is, végül államból államba vándorolt és különféle álneveket használt. A hatóságokat sikeresen elkerülte, még egy autós üldözésből is sikerült meglógnia, miután karambolozott.

Az észak-karolinai ismerősei elmesélték, hogy Holbertnek a fehér felsőbbrendűséget hirdető tetoválásai voltak és egy időben olyan boltot üzemeltetett, ahol horogkeresztes zászlókat, kendőket lehetett többek között kapni. A panamai ismerősök a Vad Bill becenéven szólították és arról számoltak be, hogy a férfi erősen ivott.

Manilától északra, San Fernandóban fogták el azt a férfit, akit kilenc ember megölésével vádolnak. A 28 éves Mark Dizont, aki számítástechnikai szakember, a szemtanúk először a facebookos adatlapja alapján azonosították, miután kiderült, hogy az egyik áldozat lányának korábbi barátja volt. Magában az elfogásban Dizon apja is segített, mivel attól tartott, hogy esetleg lelövik a férfit. Dizon nyereségvágyból ölt, áldozatai között a helyiek mellett egy amerikai, egy kanadai és egy brit állampolgár is van.

Az egyébként tehetős családból származó Dizon a helyi lapok szerint a kommunista lázadókhoz szeretett volna csatlakozni, mivel úgy gondolta, szökevényként nem nagyon fog tudni mit kezdeni. A hatóságok így az Új Néphadsereg tagjainak adták ki magukat, hogy becserkésszék. Dizon azonban megneszelhetett valamit, mert a találkozó alatt előrántott egy pisztolyt, ám sikerült végül leszerelni.

A férfi egyébként úgy közelítette meg áldozatait, hogy először a bizalmukba férkőzött és elérte, hogy szabadon járhasson a házaikban, mint számítástechnikai szakember. Ezután a lakókra támadt egy pisztollyal és elvitte a náluk található elektronikai berendezéseket. Egy biztonsági kamera felvétele bizonyítja, amint az egyik gyilkosság helyszínéről egy laptoppal a kezében távozik.

A letartóztatásban segítő apa most azt mondja, fia depresszióban szenved és három pszichiáter is foglalkozott vele korábban. A hatóságok szerint azonban ilyesminek semmi jele a férfinél, sőt, a gyilkosságokat jó előre megtervezte.