USSK

Az apropó Anthony Sowell, akit szerintük egy nemi erőszakkal kapcsolatos panasz miatt már hamarabb is leállíthattak volna.

 A nyugat-virginiai Clarksburgben találták a maradványokat és úgy sejtik, az a James Childers lehet a tettes, aki tavaly öngyilkos lett, miután a rendőrségnek küldött hangfelvételeken és levelekben bevallotta öt ember meggyilkolását. A rendőrség ezek közül csak két nő testét tudta felkutatni, illetve a mostani férfi áldozat lehet a harmadik, amennyiben igazuk van.

Childers afféle ezermester volt a környéken, akit mindenki jól ismert és kedvelt: olyannyira, hogy akiknek dolgozott, erősen hitetlenkedve fogadták, amikor kiderült, mivel foglalatoskodik még.

A sorozatgyilkosok öngyilkosságának gyakran az lehet az oka, hogy tetteikkel megpróbálják megvalósítani és megélni azt az álomvilágot, amelyben gyermekkoruk óra éltek, ez azonban egyfajta függőséghez vezet és a vágyott élményt nem hozza el maradéktalanul. Sokan akkor követnek el öngyilkosságot, amikor ez végleg tudatosul bennük. Előfordulhat az is, hogy valamiféle bűntudatot mégis éreznek (ez általában kiderülhet abból, milyen körülmények között találják meg az áldozatot, illetve ha például a gyilkos meglátogatja áldozata sírját). Ilyenkor szólhatnak a rendőrségnek és akár fel is adhatják magukat.

 Egy korábbi hír arról, hogy Derrick Todd Lee szerint nem egészen korrekt körülmények között tartják a halálsoron.

 Mivel a filmekben általában magas intelligenciájú gyilkosokat keresnek, így kialakult valami olyasmi közhiedelem, hogy minden sorozatgyilkos zseni. Egy részük valóban nagyon intelligens, például a korábban emlegetett Alcala a 160 feletti IQ-jával, de ott van a nem elhanyagolható másik véglet is, Derrick Todd Lee, aki majdnem 100-zal alacsonyabb értéket tudhat a magáénak. A tárgyalása előtt felmerült az is, hogy már esetleg beleesik a szellemileg visszamaradott kategóriába és nem alkalmas arra, hogy bíróság elé állítsák, de aztán csak halálra ítélték.

Ezt az ítéletet szeretné most enyhíteni ügyvédje. A férfit két nő meggyilkolásával vádolták, de csak az egyik miatt akarják kivégezni, a másikért életfogytiglant kapott. Valójában azonban hét áldozattal sikerült Baton Rouge-ban összekapcsolni DNS segítségével és a rendőrség biztos benne, hogy a férfi nem állt meg kettőnél (és ezzel már sorozatgyilkosnak számít). 

Derrick Todd Lee amiatt is érdekes egyrészt, mert bár a modus operandinak szokása változni, ahogy telik az idő, nála ez szinte minden esetben valami más volt, másrészt pedig fekete elkövető létére vegyes származású áldozatokat választott, többségében fehéreket, ezzel jól megkavarva a profilszakértőket.

Akik találkoztak vele, úgy írták le, hogy a kedvességével nyerhette el az áldozatok bizalmát.

 A helyzet azért is bonyolult, mert bár az utóbbi időben számos gyilkosság történt a Daytona, Orlando, Tampa, Ocala négyszögben (legalábbis főleg az őket összekötő főutak mellett találták meg a testeket), a helyi erők és az FBI sem ismeri el, hogy sorozatgyilkos után nyomozna, az egyetlen kivétel ez alól a Daytona Beach-hez tartozó rendőrség. 

Az áldozatokat leginkább olyan helyeken fedezték fel, amelyek egy kamionnal közlekedő elkövetőre utalnak. Ez pedig nem is olyan ritka, hiszen ez a foglalkozás könnyű terepet jelent egy sorozatgyilkos számára, sokszor szinte lekövethetetlenné teszi egyrészt, másrészt könnyű elkerülni a nem kívánt szemtanúkat és olyan helyen elrejteni a testeket, ahol sok idő elteltével fedezik csak fel. Illetve igaz az is, hogy könnyű hozzáférni a pihenőhelyeken várakozó prostituáltakhoz is, akik ilyenkor a leggyakoribb áldozatok és akiknek az eltűnése talán nem okoz akkora feltűnést.

Ezt sejtik sokan az FBI és a rendőrség hallgatása mögött is, vagyis hogy a prostituáltak és kábítószerfüggők halálát követelő elkövető(k) nem tartoznak az elsőrangúan kiemelt esetek közé. Én azért fenntartom, hogy meglehet az esélye, hogy a gyilkosságok tényleg nem függenek össze.

Daytona Beach körzetében azonban valóban nyomoznak egy sorozatgyilkos után, aki négy áldozatot szedett eddig, azonban sem a tettes profilját nem állították fel még, sem részleteket nem szeretnének szolgáltatni.

 Néhány bejegyzéssel korábban volt szó róla, hogy a hetvenes évek egyik fojtogatóját, Rodney Alcalát DNS segítségével újabb halálesetekkel kapcsolták össze, így most a korábbival együtt összesen öt gyilkosság miatt áll a bíróság előtt. Az ügy pikantériája az, hogy saját magát képviseli a tárgyaláson, ami egy halálraítélt sorozatgyilkos esetében egészen egyedi.

Nem egyszerű eset ez, de valószínűleg nem is az jár Alcala fejében, hogy reális esélyt látna a felmentésre, noha ártatlannak vallja magát az összes vádpontban. Alcala személyiségében ott van az, hogy ő tartsa a kezében a dolgokat, játszadozzon egy kicsit és számára lényegtelen tényező, ha ezzel újabb felesleges fájdalmat okoz.

Nincs egyébként könnyű dolga, a börtönből nem könnyű egy ilyen feladatot koordinálni már csak azért sem, mert korlátozott idejű telefonbeszélgetésekre van csupán lehetősége, így nem tud a tanúkkal sem úgy beszélni, ahogy arra szüksége lenne.

Több jogász megszólalt a témában, a Dél-kaliforniai Egyetem egyik professzora például úgy nyilatkozott, hogy bár kiemelkedő intelligenciájú elkövetőről van szó és nagy gyakorlatot szerezhetett az utóbbi harminc év alatt jogi téren, azért a halálbüntetés mégis nagyon kemény dió.

Egy másik jogászprofesszor véleménye szerint Alcala ezen a tárgyaláson olyasmivel is fog találkozni, amit korábban nem figyelhetett meg: például számtalan tanúval kell majd megbírkóznia.

Alcala előző ügyvédje azt mondja, hogy a sorozatgyilkos nagyon élvezi az egész procedúrát, főleg hogy koránál fogva elképzelhető, hogy természetes halált hal, mielőtt elérkezne a kivégzés (ne feledjük, hogy már húsz évet töltött eddig is a halálsoron).

A első áldozat családja nem örült a hírnek, hogy immár harmadjára kell jelen lenniük a férfi tárgyalásán (Alcala még őket is megkereste telefonon egyébként). Ők is, az ügyvédek is úgy gondolják, a férfi csak igyekszik húzni az időt és elkerülni a halálbüntetést.

 A kanadai származású, ám gyilkosságait az USA területén (Washington, Wyoming, Oregon, Nebraska, Kalifornia, Florida államban) elkövető Keith Hunter Jesperson megkapta negyedik életfogytiglanját, miután rábizonyították egy kilencedik nő halálát is. Jesperson kamionsofőrként járta az országot, emiatt ilyen nagy a szórás területileg. A Happy Face Killer nevet azért kapta, mert a médiának küldött üzenetei végére mosolygós arcokat rajzolt.

Ez egyébként, hogy az elkövető leveleket ír vagy esetleg ő maga is tudósít saját tetteiről, de legalábbis kézzel fogható formában számon tartja őket és be akar valahogy kapcsolódni a maga módján a nyomozásba, nem csak a fikcióban létezik, hanem a valóságban sem példa nélküli. Szeretik látni a nevüket az újságokban és hogy mekkora riadalmat okoztak, ettől nő a hatalomérzetük.

Mint a legtöbb sorozatgyilkosnál, Jespersonnál is megmutatkoztak a jelek már gyermekkorában: alkoholista, bántalmazó apa gyermekeként gyakran kínzott állatokat és gyújtott tüzeket (a harmadik szokásos előjelet, az ágybavizelést ma már nem annyira tartják hangsúlyosnak). A bűntudat hiányára pedig jó példa az, hogy később, amikor már családot alapított, probléma nélkül megkínozta és megölte saját kislánya kismacskáit.

Jellemző az is, hogy elfogásakor számos gyilkosságot a sajátjának vallott, olyanokat is, amelyeket el sem követhetett.

Húsz évet töltött a halálsoron eddig az a férfi, aki a hetvenes években ölt meg egy kislányt és akinek most készülnek harmadjára tárgyalni az ügyét. Rodney Alcala úgy döntött, megfelelőbb védelmet tud nyújtani jogilag magának az ügyvédeinél, így saját magát képviseli. Nagyon intelligens sorozatgyilkosról van szó, de kérdés, hogy ezt az intelligenciát és a többek által leírt személyes varázsát képes lesz-e itt is kihasználni.

Alcalát most ötrendbeli gyilkossággal vádolják, ugyanis néhány éve sikerült DNS-t venni tőle, így össze tudták kapcsolni még négy Los Angeles környéki halálesettel (mind fiatal nő vagy lány), illetve nemrég két New Yorkban elkövetett gyilkossággal is, ez utóbbiakat azonban nem most tárgyalják. Alcala annak idején megerőszakolta, majd megfojtotta vagy agyonverte áldozatait. Nagyon soká kapták csak el, köszönhetően végül annak, hogy felhívta magára a figyelmet egy randizós tévéműsor egyik epizódjának megnyerésével. Eredetileg fotós volt (tanult filmezést is Roman Polanski keze alatt), így ezzel és személyiségzavarából fakadó manipulatív csáberejével könnyen nyerte el áldozatai bizalmát.

Hogy valójában mennyi áldozatot követelt, nem lehet tudni.

 Anthony Sowell, a clevelandi sorozatgyilkos ügyvédei meggondolták magukat és hirtelen visszavonták a kérvényüket, miszerint a vádlott elmebetegség miatt nem büntethető. A férfit tizenegy nő meggyilkolása miatt tartóztatták le, az óvadékot 5 millió dollárban állapították meg.

Sowell már járt korábban börtönben egy nő megerőszakolása miatt. Akkor 15 évet ült, 2004-ben szabadult regisztrált erőszaktevőként: a most szóban forgó fojtogatásokat ez alatt a néhány év alatt követte el a szabadulása után. Áldozatai mind fekete nők és érdekesség, hogy mindet a lakásán találták meg. Több holttest csak úgy szanaszét hevert a szobában, másokat elásott a pincében és a kertben. Annak ellenére, hogy a hasonló elkövetők szeretnek közel tartózkodni a lakhelyükhöz és csak az egyre növekvő magabiztosság az, ami távolabb is elviszi őket, az a modus operandi, hogy a gyilkos saját lakhelyén követi el a gyilkosságokat és itt rejti el a testeket, nem olyan gyakori. Hasonló példaként John Wayne Gacy-t vagy Jeffrey Dahmert említhetjük (ez utóbbival az is közös, hogy Sowell lakásán is találtak egy megőrzött koponyát). Sowell lakása környékén a testek felfedezése után lincshangulat alakult ki.

Sowell akár halálbüntetést is kaphat, a rendőrség pedig gőzerővel nyomoz olyan ügyek után még a nyolcvanas évekből, amelyeket utólag esetleg hozzá tudnak kapcsolni. Egy hasonló személyiségzavarral küzdő embernél egyébként nem olyan meglepő, hogy hosszú börtön után újra elkövetővé válik: egyrészt nem nagyon tesz hatást a kezelés rájuk, magyarul nem gyógyítható az állapotuk, másrészt többnyire a büntetés sem elriasztó tényező a számukra.