USSK

 A BlogWatch nevű, más blogok ajánlásával, értékelésével foglalkozó blog sorra kerítette a USSK-t, itt lehet elolvasni róla a véleményezést:

USSK a BlogWatchon

Köszönöm szépen és a többieknek is, akik korábban máshol ajánlottak.

Lonnie David Franklint pár napja tartóztatták le Los Angelesben elég trükkös módszerekkel, a 25 éve húzódó Grim Sleeper gyilkosságokkal kapcsolatban. A letartóztatás híre bejárta a világot, így nem csoda, hogy miközben éppen ügyvédjére várt egy erre kijelölt helyiségben, egy szintén ott tartózkodó rab felismerte. A 29 éves Antonio Rodriguez egy padhoz volt bilincselve és akkor szabadult el a rá vigyázó őr mellől, amikor az kinyitotta a bilincset. A férfi rátámadt Franklinre és többször fejen ütötte, mielőtt az őr leteperte a földre. Franklinnek nem esett nagyobb baja.

A történet pikantériája, hogy magát Rodriguezt egy 5 éves kislány szexuális zaklatása és megölése miatt találták bűnösnek az előző napon és halálra is ítélhetik akár. Nem ez az első eset egyébként, hogy Rodriguezt meg kellett fékezni. Korábban együtt szállították egy másik férfival, aki egy kést rejtegetett magánál. Az őrök még időben cselekedtek, de a lehulló kést Rodriguez igyekezett megkaparintani és olyan heves ellenállást mutatott, hogy több embernek kellett lefognia. Végül aztán úgy birkóztak meg vele, hogy lefújták paprika sprayvel. Aki gyakran olvasgatja a blogot, azt már nem nagyon lepi meg, hogy Rodriguez is bántalmazott gyerekként nőtt fel, az apja rendszeresen verte őt és a családot. A tárgyalás halálbüntetéses szakaszában egyébként a védelem azt igyekszik majd szakértők segítségével alátámasztani, hogy Rodriguez agyi sérülések és rendellenességek miatt képtelen időnként önmagát kontrollálni.

A megyei seriff hivatalának szóvivője elmondta, hogy mindkét fogvatartott a K-10-es kategóriába esik, vagyis külön tartják őket a többi rabtól, mivel túl hírhedtek és a többiek emiatt megtámadhatják őket. Arról is beszélt, hogy ez az egyik ok, amiért nagy kihívást jelent egy hírhedt bűnöző a számukra.

Franklint egyébként megszabott óvadék nélkül tartják fogva.

Ez a videó még a letartóztatás előtti eseményeket foglalja össze, elég érzékletesen és aránylag részletesen:

David Berkowitz a hetvenes évek New Yorkjában szedte áldozatait és ebben a cikkben írtam is róla korábban, hogy bebörtönzése óta mekkora pálfordulást vett és áttért például a keresztény hitre. Amíg természetesen neki is megvannak azok a rajongói, akik gyűjtik a tőle származó ereklyéket és inkább a gyilkosságok vonzzák őket, Berkowitz újjászületése már egészen más érdeklődőket vonz. Ez utóbbiak táborába főleg olyan keresztény hívők tartoznak, akiket megindított Son of Sam története és akad közöttük többek között bíró, tehetős ember is.

Egyikük, egy postás például külön Berkowitznak szánt weboldalt üzemeltet, amely természetesen főleg Berkowitz új életére és a vallási vonatkozásokra összpontosít. A keresztény rádió- és tévéműsorok is már több ízben készítettek interjút az egykori Son of Sammel (például: első, második, harmadik rész), aki ma már sokkal szívesebben hívatja magát Son of Hope-nak.

Az egyik legmeglepőbb érdeklődő talán az a Darrell Scott, akinek a lánya 1999-ben a columbine-i iskolai lövöldözésben vesztette életét. A férfi már négyszer látogatta meg Berkowitzot azután, hogy megtudta, a férfit nagyon meghatotta az a könyv, amit Scott és felesége a lányukról írt. Scott azt mondta, beszéltek többek között arról is, milyen hatásai lehetnek egy gyerekre, ha atrocitások érik az iskolában. A férfi szerint Berkowitz azt kívánta, bárcsak visszamehetne az időben és megváltoztathatná a dolgokat, mert úgy érzi, hogy akiket ő bántott gyerekként, azok felnőttként is magukban hordhatják ezeket a rossz emlékeket.

Andy Kahan, aki a neten keringő, súlyos bűncselekményekhez kötődő ereklyék legfőbb ellenzője, szintén jó viszonyt ápol Son of Sammel és ezen a kapcsolaton ő van a legjobban meglepődve. Úgy került vele kapcsolatba, hogy küldött neki egy levelet, amelyben figyelmeztette, hogy a neten szabadon adják-veszik a tőle származó leveleket és megkérte, írja le, mit gondol erről. Berkowitz erre három oldalnyi, Kahannek tetsző írást küldött vissza, amit Kahan a mai napig szívesen olvas fel, amikor az ügyért harcol.

Maga Berkowitz úgy nyilatkozik a jelenségről, hogy számára ezek Isten értékes ajándékai. Azt mondja, ő egy olyan gyilkos, aki semmi jót nem érdemelne és mégis akadnak olyan emberek, akiknek van hely a szívében a számára. Ezeken a barátságokon keresztül tartja a kapcsolatot az egyházzal és a társadalommal és hangsúlyozza, hogy ezek a kapcsolatok nem egyoldalúak. A legkülönfélébb kérésekkel fordulnak egyébként felé az emberek, 2007-ben például azzal keresték meg, hogy segítsen eltéríteni a fiatalokat a sátánizmustól.

Heti 10-12 levelet ír a börtönben az iránta érdeklődőknek (írógépen, számítógépet ugyanis nem kap és nem is ért hozzá), de telefonhívásokat is kap és látogatói is akadnak. A börtönben is nagy népszerűségnek örvend, az istentiszteletet például gyakran az ő imája nyitja meg. Máskor a fogyatékossággal élő raboknak segít, illetve a pszichés zavarokkal küzdőknek, megint máskor pedig az írni-olvasni nem vagy nehezen tudóknak.

Persze nem mindenki hiszi el Berkowitznak, hogy ez a valódi arca. Az a Joseph Coffey nevű rendőr például, aki eredetileg felvette a férfi vallomását, azt mondja, csak annyira hihető a dolog, mint az a korábbi állítása is, hogy a gyilkosságok egy részét egy sátánista szekta követte el, amelynek Son of Sam is a tagja volt, illetve hogy ő maga egy fekete labradortól kapta az utasításokat. Szerinte ez csupán ürügy önmaga megsegítésére. Tapasztalatai szerint az elítélt rabok azért fordulnak a vallás felé, mert ezen keresztül könnyebben tarthatják a kapcsolatot a külvilággal. Egy gyilkossági nyomozó, Joseph Borrelli pedig úgy vélekedik, hogy a csodálók között biztosan nagyon sok rendes ember van, de akadhatnak olyanok is, akiket a tizenöt perc hírnév vonz, amiért kapcsolatba kerülnek az újjászületett Son of Sammel.

Derrick Todd Lee-ről egyszer-kétszer már írtam itt, a louisianai férfi Baton Rouge környékén szedte áldozatait a kilencvenes években és a kétezres évek elején. Eddig két esetben ítélték el (tényleges életfogytiglant, illetve 2004-ben méreginjekció általi halálbüntetést kapott), összesen azonban hétre tehető áldozatai száma. Több esetben a lakásukból vitte el az áldozatokat (akik egy kivétellel mind fehér nők voltak), majd megfojtotta vagy megkéselte őket és gyakran vitte el a mobiltelefonjaikat.

A halálbüntetést szeretnék persze megfellebbezni, ám a bíró kénytelen volt négy hónap haladékot adni ezzel kapcsolatban Lee ügyvédeinek. Arra hivatkoztak, hogy túl sok dolgot kell átnézniük, például még a majdnem 600 darabra rúgó bizonyítékkal sem végeztek. Ez az áldozatok rokonait eléggé elkeserítette, mivel a védelem (és ezzel együtt Lee kivégzése) kapott már egy hat hónapos haladékot korábban.

Lee egyébként állítólag lefogyott és az utóbbi időben orvosi kezelésre szorult, de hogy pontosan mivel kapcsolatban, azt nem tudni.

Pat Brown profilalkotó szerint ez a helyzet Morgan Harrington megölésével kapcsolatban. A fiatal virginiai lány tavaly ősszel tűnt el egy Metallica koncertről, majd három hónappal később találták csak meg a maradványait egy farmhoz tartozó földterületen. Megerőszakolták és láthatóan több csontja is eltörött. Brown szerint a tettes eredetileg sorozaterőszaktevő lehetett, aki mostanra átfordult sorozatgyilkosba.

Valóban volt már példa arra, hogy más nőt is megtámadott, mert a Harringtonon talált DNS egyezett egy 2005-ös, szintén virginiai esettel. Itt is egy fiatalt nőt ért támadás, miközben késő éjszaka sétált haza, de a tettest megzavarta egy járókelő, így otthagyta áldozatát.

Egyelőre sok a kérdés az ügyben, nem tudni például, hogyan kötődik a támadó a különböző helyszínekhez, hiszen Harrington maradványait két órányi távolságra találták meg a korábbi támadás színhelyétől. Harrington apja egyébként úgy vélekedik, hogy a tettesnek mindenképpen kell, hogy valami köze legyen a farmhoz, ahol megszabadult a holttesttől, mert a hely nagyon távol esik mindentől és csak úgy nem kavarodik az ember oda. Arra gondol, talán ott dolgozhatott valamikor, esetleg egy vadász, aki gyakran járt arra, de mindenképpen olyan személy, aki jól ismeri azt a környéket.

Mindenesetre készült egy fantomkép, amely alapján a támadó egy harmincas éveiben járó fekete férfi.

Most, hogy sikerült letartóztatni Lonnie David Franklint, újra jobban nekilendülhet a nyomozás a Grim Sleeper ügyében. Harminc olyan gyilkossági ügyet vizsgálnak meg az utóbbi 25 évből, amelyekhez esetleg köze lehetett a férfinek és amelyekben az áldozatok többségében nők voltak. Egyik ügyben sem áll rendelkezésre DNS-minta. Főleg a társadalom peremén élt áldozatokra koncentrálnak, prostituáltakra, kábítószerfüggőkre, mentális problémákkal küzdőkre. A nyolcvanas és kilencvenes években a környék, ahol a férfi élt, még nem volt ilyen jó állapotban és nem volt ritka a gyilkosság sem (sőt, ezen a részen akkoriban más sorozatgyilkos is tevékenykedhetett), de most, hogy van egy gyanúsított, akiről már tudják, például milyen autókat vezetett, könnyebb lesz valamivel ezeknek utánanézni. Megnézik azt is, találnak-e olyan mintákat a DNS-adatbázisokban, amelyek nincsenek túl jó állapotban, de ki lehet belőlük mutatni legalább egy részleges egyezést Franklinével. Korábban Franklint tizenötször tartóztatták le, de többségében végül nem ültették le, hanem próbaidővel elengedték, az általa elkövetett bűncselekmények pedig nem voltak elég súlyosak ahhoz, hogy DNS-t vegyenek tőle. Az egyik nyomozó szerint ez nem meglepő, szerinte jellemző a sorozatgyilkosokra, hogy folyton a penge élén táncolnak anélkül, hogy megvágnák magukat, megnehezítve ezzel a nyomozók munkáját.

Egyébként a környéken már nagyon kicserélődtek a lakók, így nem nagyon lehet őket kikérdezni arról az időszakról, amikor Franklin az első gyilkosságait elkövethette, sőt, az itt élők nem is nagyon hallottak eddig a Grim Sleeperről és a közeli hirdetőtáblák alapján sem gondolták, hogy sorozatgyilkos lehet a szomszédjuk. Franklin viszont nagyon ragaszkodott ehhez a helyhez, többször is költözött, de mindig a gyilkosságok helyszínének közelében élt. Erre még Franklin letartóztatása előtt Pat Brown profilszakértő is utalt és hogy a tettes jól ismeri a környéket is, az áldozatokat is és nem lóg ki a közösségből. Azt is mondta még a letartóztatás előtt, hogy a tettest valószínűleg mindenki ismeri és senki sem tekinti fenyegetésnek, miközben a férfi arra vár, hogy egyszer csak senki ne figyeljen, ő pedig elkövethessen egy újabb gyilkosságot.

Annyi azonban kiderült a szomszédok beszámolóiból, hogy Franklin gyakran készített fotókat és videókat az általa látogatott prostituáltakról és többeknek meg is mutatta ezeket. A rendőrség ezt nem erősítette meg egyelőre, viszont számos lőfegyvert találtak a férfi házában és el is küldték már őket ballisztikai vizsgálatra. Mivel hulladékszállítóként is dolgozott Franklin egy időben, így előszednek majd olyan ügyeket is, ahol szeméttelepeken találtak meg holttesteket.

Közben egyébként a szemfülesek már kiszúrták, hogy a Google Street View (amikor a Google autókkal járja az utcákat és készít felvételeket) lencsevégre kaphatta Franklint a háza (és talán egy épp javításra váró autó) előtt még a letartóztatás előtt. A képet itt lehet megnézni, a kis piros pontra kattintva.

A lenti videó még Franklin letartóztatásának körülményeiről szól:

A floridai Daytona Beach nyomozói továbbra is kutatnak egy eddig négy ember életét követelő sorozatgyilkos után. A tettes ugyanazzal a lőfegyverrel lőtte le áldozatait 2005 és 2008 között, így most arra kérték a Florida középső részén található fegyverszaküzleteket, adják ki azoknak a személyes adatait (név, cím, születési idő, telefonszám), akik 2004-ben vagy 2005-ben ilyen típusú fegyvert vásároltak (egy, a képen is látható .40-es kaliberű Smith and Wessonról van egyébként szó).

Van, aki azonnal teljesítette a rendőrök kérését a kivételes helyzetre való tekintettel, még ha nem is teljesen ért egyet az ehhez hasonló listázásokkal. A lőfegyverrel rendelkezők jogait védő National Rifle Association azonban tiltakozását fejezte ki, mivel egy ilyen kérés törvénybe ütközik Floridában (nem gyűjthetnek adatokat a fegyvervásárlókról, csak megnézhetik őket) és sérülnek a fegyvertulajdonosok jogai. Más üzlettulajdonosok attól tartanak, hogy esetleg alaptalanul gyanúsítgatják majd meg kuncsaftjaikait, ami semmi esetre sem lenne jó reklám a számukra. Orlando és Daytona Beach vonzáskörzetében egyébként 400 ilyen szaküzlet található, de azt nem tudni, ebből pontosan mennyihez érkezett meg a rendőrök kérése.

Ezt a fegyvert egyébként nagyon szívesen vásárolják önvédelmi célokra és lőgyakorlatokhoz is.

25 éve próbálják elfogni Los Angelesben a Grim Sleepert, akiről az utóbbi hónapokban újabb fantomképet készítettek és akiért 500 ezer dollárt ajánlottak fel a nyomravezetőknek. A Grim Sleeper legalább 11 áldozata közül csak egy maradt életben (az ő beszámolója alapján készítették a fantomképet), nevét pedig amiatt kapta, mert 1988 és 2002 között nem követett el egyetlen gyilkosságot sem. Áldozatai főleg fekete prostituáltak voltak, akiket megerőszakolt, lelőtte vagy megfojtotta őket (néha mindkettő egyszerre), majd sikátorokban és szemetesekben rejtette el a testeket. Az áldozatok mellkasán talált nyálból tudták kimutatni a tettes DNS-ét. Az egyik áldozat, egy férfi nem passzolt a sorozatgyilkos mintájába: a rendőrség szerint ő vagy egy másik áldozat ismerőse volt, vagy megtudta a Grim Sleeper személyazonosságát. Nemrégiben egyébként nyilvánosságra hozták azt a nyolcvanas évekből származó felvételt is, amelyen egy szemtanú a 911-et értesítve beszámol róla, ahogy feltehetően a Grim Sleeper megszabadult az egyik holttesttől. (És aztán sajnos nem adta meg a nevét, arra hivatkozva, hogy túl sok embert ismer, úgyhogy máig nem tudni, ki volt ő.)

A fordulat tegnap jött, amikor letartóztattak egy férfit, az 57 éves Lonnie David Franklint, a Grim Sleeper gyilkosságainak helyszínén talált DNS alapján. Már két éve is próbálkoztak azzal, hogy egyezést találjanak a kaliforniai börtönök lakói közül valakivel, akkor nem jártak sikerrel, másodjára viszont igen: azt találták, hogy az egyik rab közeli rokona a Grim Sleepernek. A további DNS-vizsgálatok során az derült ki, hogy a Grim Sleeper mintája egyezik a rab apjáéval, a fent is említett Lonnie David Franklinével. Az ő DNS-ét egy étteremben cserkészték be, ahol egy pohárról és egy félig megevett pizzaszeletről tudtak mintát szerezni.

A módszer, hogy nem a tettes DNS-ével való egyezést keresik, hanem egy részleges egyezést egy rokonnal, nem igazán elfogadott még és jelenleg csak a világ harmadik legnagyobb DNS-adatbázisával (az FBI és Nagy-Britannia után) rendelkező Kaliforniában és Coloradóban alkalmazzák, miközben például Marylandben betiltották.  Leginkább amiatt éri kritika ezt a módszert, hogy sérülnek miatta a gyanúsított rokonainak jogai. A kaliforniai rendőrök azzal védekeznek, hogy ilyesmit csak nagyon kivételes esetekben alkalmaznak, amikor a tettes komoly veszélyt jelent és egyszerűen nincs más a kezükben az elfogására, mint ahogyan a Grim Sleeper esetében is elhalt az összes szál, amelyen a nyomozást elindították.

Franklint egyébként, aki egy rendezett környéken él, a szomszédok jóravaló emberként írták le, aki gyakran javította meg a kocsijukat, rakta fel helyettük a házra a karácsonyi világítást, nyírta le a füvet és segített az öregeknek. Azt is mondták, hogy egy barátságos, visszafogott embert ismertek meg benne, aki gyakran állt le beszélgetni a háza előtt elhaladókkal, de nem titkolta, hogy prostituáltakhoz jár és láthatóan szívesen fordult meg a nők után egyébként is. A nyolcvanas években egy rendőrörsön dolgozott szerelőként, majd szemétszállítóként élte napjait, de ma már nem dolgozik. A fia mellett van egy lánya is, aki épp most diplomázott le. Megvan a magyarázat a 14 éves kihagyásra is a gyilkosságokban: Franklin ekkoriban rokkantként élt. A szomszédok jó véleménye ellenére a férfit már kétszer elítélték korábban lopási ügyekben, 1993-ban és 2003-ban, ezekért összesen majdnem két évet ült, plusz akadtak egyéb kisebb ügyei is.

Mint a képen is és a lenti videón is látszik, a rendőrség jelenleg megszállta az otthonát és további bizonyítékok után kutatnak, illetve meg fognak vizsgálni egy másik, szintén Franklin nevén lévő épületet is. (Itt lehet egyébként megnézni, hogyan illeszkedik egymáshoz Franklin lakhelye és a gyilkosságok helyszíne.) Ha elítélik, jó esélye van a halálbüntetésre.

Joseph Burgess eredetileg New Jersey államból származott, ám a vietnámi háború idején átmenekült Kanadába a katonai szolgálat elől. Itt állítólag egy hippi kommunában élt, amelynek elveivel ugyan nem értett egyet, de ideális volt számára a beolvadásra. Burgesst ismerősei vallási fanatikusnak írták le és a rendőrök úgy gondolják, ez állhatott a mentálisan instabil férfi tettei mögött: először 1972-ben Kanadában lőtt le egy fiatal párt, valószínűleg azért, mert házasság előtt szeretkeztek. Ezután bujdosni kezdett és legközelebb a 2000-es években tűnt fel, immáron újra az USA-ban. Kaliforniában és Új-Mexikóban a kanadai esethez hasonló gyilkosságokkal gyanúsítják, ahol szintén még nem házas fiatalokat lőhetett le nyaralókban, illetve más egyéb gyilkossággal is. Mivel állandó rejtőzködésben élt, így betörésekből tartotta fenn magát és a Cookie Bandit nevet kapta, mert főleg ételt, ruhákat lopott.

Tavaly nyáron aztán egy olyan nyaralóba tört be Burgess, ahol a seriff két embere várt rá: Burgess és a seriffhelyettes kölcsönösen meglőtték egymást és mindketten belehaltak később sérüléseikbe. Burgess holttestéért nem jelentkezett senki, így 2009 októberében elhamvasztották. További két évet kell várniuk, hátha mégis jelentkezik érte valaki, addig az adófizetők pénzéből tárolják a hamvakat (illetve a hamvasztás is ebből történt). Ez pedig többeknek sem nagyon tetszik, főleg a seriffhelyettes özvegyének nem, aki nem szeretné, ha az ő pénzét költenék Burgess hamvainak őrizgetésére. Felkeresték egyébként Burgess családját is, ám ők sem szeretnék kifizetni a temetést, sőt, azt sem szeretnék, ha bármilyen közük lenne Burgesshez. Mindenesetre ha lejár a két év, valamit biztosan kezdeni kell majd a hamvakkal, akár az adófizetők pénzéből, akár nem.