USSK

Skócia legutóbbi sorozatgyilkosát, a 63 éves Peter Tobint az utóbbi években három fiatal lány megerőszakolásáért és megöléséért ítélték el háromszoros életfogytiglanra, de mivel korábban is leültették már nemi erőszak miatt, így nagy erőkkel nyomoznak más áldozatok után is az elmúlt évtizedekből. Sokan úgy gondolják (köztük egy kriminológussal), hogy az egyébként ezermester Tobin azonos azzal a Bible Johnnal, aki a hatvanas évek végén három nővel végzett Glasgowban. A Bible Johnnak tulajdonított áldozatok azután tűntek el, hogy helyi tánctermekben töltötték az estét és jelentkezett is egy nő, aki szerint annak idején megfordult Tobin az egyik ilyen helyen (pontosabban ott, ahol a háromból két áldozattal találkozhatott Bible John). A rendőrség azonban nem igazán veszi ennyire kézenfekvőnek ezt az egyezést, már csak azért sem, mert szerintük nem biztos, hogy a három Bible John gyilkosságot ugyanaz az ember követte el.

A fentebb említett David Wilson kriminológus, aki a Briminghami Egyetem professzora és Skóciában nőtt fel, azt mondja, annak idején mindenki Bible Johnról beszélt, még a gyerekek is és olyasmi volt ő számukra, mint a mumus. Tobin egyik áldozatának barátnője keltette fel a gyanúját, miután a tárgyaláson elmesélte, milyen párbeszéd zajlott le köztük és Tobin között Tobin autójában. A kriminológus szerint ugyanis ez nagyon hasonlított arra, amit Bible Johnnak tulajdonított annak idején egy szemtanú hasonló körülmények között. Bár ebben az esetben találtak mintát az elkövetőtől az áldozaton, de nem megfelelően tárolták, így DNS-vizsgálatra már alkalmatlan. Nem megbízható Bible John szemtanúja sem, mivel részeg volt és nem biztos, hogy pontos a személyleírása. Azonban a kriminológus szerint, amikor a szemtanú azt mondta, Bible John a John Templeton vagy Sempleson vagy ehhez hasonló nevet adott meg, akkor a John Semple-re gondolhatott, amelyet Tobin valóban használt.

Úgy tűnik, hogy Tobin valóban már a hatvanas években is megszegte a törvényt: nemrégiben jelentkezett egy 57 éves nő, aki szerint Tobin szexuálisan zaklatta még 1968-ban. Azt mesélte, az akkor 21 éves Tobin a Jim McLaughlin nevet használta és udvarias, humoros figura volt. Azt mondja, mivel a sajtóban csupa mostanában készült fotó jelent meg, először nem ismerte meg, de amint meglátta a fiatalkori képét, beugrott a támadója. A nyomozók szerint szinte biztos, hogy nem egyedüli áldozatról van szó és azt várják, hátha a történet hatására mások is jelentkeznek.

James Fallon nem ismeretlen az amerikaiak számára, számos dokumentumfilmben szerepelt már, sőt, még a Gyilkos elmék című sorozatban is felbukkant saját magát alakítva. A 62 éves tudós az idegrendszert kutatja a Kaliforniai Egyetemen és pályája során 70 pszichopata agyműködését is megvizsgálta.

A fordulat ott jön a történetben, hogy nemrégiben kiderült, Fallon családjában összesen nyolc gyilkost tart számon a családi legenda, közöttük azt a Lizzie Bordent is a XIX. század végéről, akit azzal vádoltak, hogy baltával végzett a rokonaival (Bordent ugyan felmentették, viszont a mai napig nem tiszta, hogy joggal-e). Fallon azt a nézetet támogatja, hogy az erőszakosság örökölhető és kimutatható az agy működésében, így családját pozitronemissziós tomográfiának (PET) és DNS-vizsgálatoknak vetette alá. Az ilyesmi kutatása egyébként azért nem egyszerű, mert általában nehéz elérni, hogy bevehessenek a kutatásba például egy bebörtönzött rabot.

Dr. Fallon szerint egyébként a kivételesen erőszakos bűnözőknél három tényező játszik közre: az erőszakos viselkedéshez köthető gének, az agy bizonyos területeinek sérülése és a gyermekkorban megélt traumák, a gyenge kötődés a gyermek és a szülők között. Vagyis részben genetikai, részben nevelési kérdés.

A kutató vizsgálta a MAOA-gént is, a "harcos gént", amely többek között a szerotonint szabályozza, a szerotonin pedig a kedélyállapotra van hatással. A férfiak nagyobb eséllyel öröklik a MAOA-gén kockázatosabb verzióját, amely hatására még az anyaméhben nagyobb mennyiségű szerotonin gyűlhet fel a csecsemő agyában. Ennek aztán az lesz Fallon szerint az eredménye, hogy életük későbbi szakaszában kevésbé reagál az agyuk a szerotonin nyugtató hatásaira. Ha valaki ezt a verzióját örökli a génnek és bántalmazott gyerekként nő fel, nagyobb lesz az esélye az erőszakos viselkedésre felnőttként. Kutatások azt is kimutatták, hogy például egy utcai bandában a MAOA-gén ezen változatával rendelkezők agresszívabbak a banda többi tagjánál.

Na de mi lett a Fallon családját érintő vizsgálat eredménye? Egyikük agya sem mutatott semmilyen elváltozást a normálishoz képest, kivéve egyvalakiét: magáét a kutatóét. Kiderült, hogy a családi örökség nem maradt nyomtalan, Fallonban is megtalálható a MAOA-gén fentebb említett variációja és a fentebbi képen láthatóan eltér a PET-vizsgálat eredménye is az ő esetében (ő a jobb szélső alany). Fallon kicsit zavarba jött az eredménytől, de elmondta, hogyha másban nem is, abban kiütközik a dolog, hogy nem nagyon fél a veszélytől és erre élete során több példa is akadt már: Kenyában nem rettentette el a barlangászástól a Marburg-vírus veszélye (ez az ebolával rokon vírus) és ugyanitt az oroszlánok területén is nyugodtan horgászgatott. A PET-felvételeken az látszik, hogy Fallon agyának azon részei érintettek, amelyek az impulzuskontrollhoz, morális döntésekhez kapcsolódnak, valamint az érzelmi reakciók tárolásáért és feldolgozásárt felelős rész (az amigdala). Ez a két terület kapcsolatban áll egymással és egyensúlyban tartják egymást. A kutató szerint akinél ez az egyensúly felborul, az valószínűleg vagy nagyon szabados, vagy pszichopata.

Dr. Fallon szerint azért nem vált erőszakos emberré, mert gyermekként megfelelő környezetben nőtt fel, szerető szülőkkel, viszont ha nem így történt volna, akkor akár egészen más irányt is vehetett volna az élete. Felhívja azonban a figyelmet arra is, hogy ebben a témában még nagyon gyerekcipőben jár az agykutatás, elég ingoványos terület, viszont az erőszakosság és a pszichopátia örökölhetőségére egyre több a bizonyíték.

(Megj: mivel nem vagyok sem agykutató, sem genetikus, ezért esetleg ha valamit pontatlanul írtam ebben a két témában, a hozzáértők nyugodtan kijavíthatják.)

Néhány hete tartóztatták le a 24 éves Michael Johnsont Chicagóban, miután három gyilkosság helyszínén is megtalálták a DNS-ét. Az áldozatok fekete nők voltak, valószínűleg kábítószerfüggők és/vagy prostituáltak. Kettőt közülük megfojtottak, a harmadik áldozatnál azonban nem volt egyértelmű a halál oka. Mindannyiukra lakatlan épületekben bukkantak rá az utóbbi két évben. Johnsonnál a vádemeléskor nem állapítottak meg óvadékot.

Most kikérdezték Johnsont egy negyedik, idén történt halálesettel kapcsolatban is, és bár itt is egyezett a DNS-minta a férfiével, egyelőre ebben az esetben nem emeltek vádat. Johnsont egyébként egy ötödik, életben maradt áldozat buktatta le májusban.

2001 júniusában Michael Braae (becenevén Cowboy Mike) két nőt megerőszakolt, másik kettőt megölt és megpróbált végezni egy harmadikkal is, aki ugyan életben maradt, de a lövés okozta súlyos agyi sérülések miatt intézetben él és a mai napig ott van a golyó a fejében. Braae főleg kisebb bárokban ismerkedett össze áldozataival, ahol countryzenei gitártudásával igyekezett felhívni magára a figyelmet. Később aztán nem volt egyszerű az elfogása, mivel egyáltalán nem volt együttműködő: rálőtt a rendőrökre, autós üldözésbe bonyolódott, végül beleugrott egy folyóba és bele akarta fojtani a vízbe az őt kereső rendőrkutyát. Braae egyébként nagy mestere a szökésnek, korábban az egyik börtönben egy átalakított fogkefével nyitotta ki a cellája zárját.

A számtalan priusszal rendelkező Braae-t a támadások idején felügyelőtisztnek kellett volna szemmel tartania, de valahogy nyoma veszett a bürokrácia útvesztőjében az esetnek. A hozzátartozók ügyvédje pedig azt mondja, eleve nem is kellett volna szabadon engedni, illetve nem lett volna szabad a veszélytelenebb bűnözők közé sorolni, hiszen tisztában voltak vele, hogy korábban is viselkedett már erőszakosan nőkkel szemben. Az áldozatok családjai most peren kívül megegyeztek Washington állammal, hogy 6,4 millió dollárt (másfél milliárd forintot) kapnak a történtek miatt. Az elmúlt öt évben hasonló okokból 13 millió dollárt fizettek már ki.

Braae-t egyébként kilenc és fél évre ítélték a szökési kísérlet miatt, amit Idahóban tölt le és egy-két éven belül innen szabadul is. Ezután kezdi meg majd 46 éves büntetését az egyik meggyilkolt áldozat miatt. A másik megölt nő holtteste nem került elő, így vele kapcsolatban nem emeltek vádat, pedig Braae menekülésekor az ő kocsiját használta. Megúszta a főbelőtt, de életben maradt nő ügyét is: a dolog tárgyalásra került, de az egyik esküdt a felmentésére szavazott, miután az áldozat agyi sérülései miatt nem tudott tanúskodni. Braae-nek köze lehet egyébként két nő 1997-es eltűnéséhez is, mivel őt látták velük utoljára, de ebben az esetben sem emeltek ellene vádat, illetve egy 1998-as portlandi gyilkosságban is a gyanúsítottak között volt. További öt nő megerőszakolásával kapcsolatban merült fel még a neve. A hozzátartozók ügyvédje szerint egyébként Braae nem a klasszikus sorozatgyilkosokra, hanem inkább O.J. Simpsonra emlékeztet.

Egy-két napja már írtam Adam Leroy Lane-ről, így most nem nagyon részletezem a történetét külön. A lényeg, hogy eddig két (halálbüntetés nélküli) államban ítélték összesen 75 évre, amiért egy nő torkát elvágta, egy fiatal lányt pedig hasonló célokkal megtámadott. A korábbi két ügyhöz hasonlóan most két pennsylvaniai esetben is bűnösnek vallotta magát, így a halálbüntetést elkerülte. Az egyik esetben megölte azt a nőt, akit éjszaka hátulról támadott meg a hátsókertjében, miközben az a mobilján beszélt egy ismerősével, a másik esetben az áldozat túlélte az álmában érkező támadást. Lane tényleges életfogytiglant, plusz 10-től 20 évig terjedő szabadságvesztést kapott.

A 45 éves Lane nem élt a jogával, hogy mondjon valamit a bíróságon, így csak találgatni tudják, mi vezetett a késeléses támadásokhoz. Annál több mondanivalója volt azonban a kertben megölt nő, Diane Ewalt családjának, akik vártak volna valami választ a kérdéseikre. Az áldozat fia azt reméli, hogy majd valaki előbb-utóbb megöli Lane-t a börtönben. A férj szerint ítélethirdetés történt, nem igazságtétel és bár örül, hogy nem kell részt vennie a tárgyaláson, mégsem érzi lezártnak a dolgokat. Gyávának és hitványnak nevezte Lane-t, amiért éjszaka hátulról támadva vágta el egy nő torkát. Arról is beszélt, hogy nem nagyon tetszett neki az, ahogyan a rendőrség bánt vele és hogy sokáig őt kezelték gyanúsítottként. (Ami sajnos valóban kellemetlen, de kicsit meg kell védenem a rendőröket: a sorozatgyilkos ritka jelenség és érthető, hogy nem ő a nyomozók első gondolata, hanem az, aki más esetekben sokkalta gyakrabban szokott a tettes lenni: a közeli ismerős.)

A másik áldozat, Patricia Brooks, aki túlélte a történteket, lelkileg nem érezte elég erősnek magát ahhoz, hogy jelen legyen az ítélethirdetésnél. Az ő esetében egyébként a házától nem messze rátaláltak egy pár fekete kesztyűre, amelyen Lane DNS-ét és Brooks vérét is megtalálták, valamint az áldozat azonosította is a férfit korábban a szembesítéskor. A nyomozók azt is megállapították, hogy Lane a környéken járt, mivel igazolhatóan szállítmányt vett fel a kamionjával a nő házától két mérföldnyire aznap. Az átkutatott kamionban aztán rábukkantak egy késre, amin rajta volt a megölt nő, Ewalt vére.

Hátravan még egy eset, amivel kapcsolatban ki akarják kérdezni Lane-t: 1996-ban lelőttek egy rendőrt Észak-Karolinában, amikor félreállított egy kocsit. A járműről később kiderült, hogy lopott volt és a tettes rögtön a gyilkosság után leparkolta, hogy újabb kocsit lopjon helyette, majd nem sokkal később azt is otthagyta máshol. A gyanúsítottról készült fantomkép nagyon hasonlít Lane-re.

A lenti videó még az ítélethirdetés előtt foglalta össze az ügyet:

Eddig hét könyvet írtak Gary Ridgwayről, akit 48 gyilkosság miatt ítéltek negyvennyolcszoros tényleges életfogytiglanra, plusz 480 évre. Bár 2001-ben sikerült csak elfogni, a javarészt prostituáltakból álló áldozatokkal még a nyolcvanas években végzett és ahogy az a számokból látszik, igen nagy gyakorisággal tevékenykedett. Jelenleg ugyanabban a fegyházban tartják Washington államban, ahol az egyik Hillside Stranglert, Kenneth Bianchit is.

Most az egyik egykori nyomozó, Frank Atchley újabb könyvvel készül róla, aki szerint az eddigi könyvek legfeljebb csak félig-meddig voltak pontosak. A Green River, Running Redről nincs olyan rossz véleménnyel, de azt mondja, nem volt túl jó ötlet sztárnyomozóvá tenni benne Dave Reichertet (aki később a megyei seriff lett, ma pedig kongresszusi képviselő). Reichert is megírta a maga könyvét egyébként Chasing the Devil: My Twenty-year Quest to Capture the Green River Killer címmel. Atchley szerint azonban ezek és a többiek is félrevezetőek, amiért egyetlen nyomozót helyeznek csupán a középpontba, hiszen számos ember közös munkájaként sikerült hosszas nyomozás után elfogni Ridgwayt. A King megyei seriff emberei, a seattle-i rendőrség, az auburni, kenti rendőrség, a Washington állami járőrök (ők azok, akik külön egységként többek között a seriffek vonzáskörzetén kívül felügyelik a rendet, a forgalmat, stb.), az FBI és Bob Keppel az állami főügyész hivatalától mind dolgoztak az ügyön. Atchley nem hagyja ki a hozzájárulók közül még a nyomozásba besegítő Ted Bundyt sem, de hozzáteszi, hogy ő csak Bob Keppellel volt hajlandó beszélni és szerinte az egész dolog Bundy egójából fakadt és hogy el akarta kerülni a halálbüntetést. (Keppel szerint egyébként Bundy rettenetesen féltékeny is volt a Green River Killerre, ami Bundyt ismerve elég hihető.)

Atchley beszélt arról is, hogy Ridgway már az első neki tulajdonított gyilkosság után egy évvel a gyanúsítottak között volt és az egyik áldozat ismerőse azonosította is egy fotó alapján, de ez nem lett volna elég ahhoz, hogy elítéljék. (És tegyük hozzá, hogy Ridgway 1984-ben ügyesen átment a poligráfos vizsgálaton is.)

Annak ellenére, hogy ki-kicsúszott a kezeik közül, a nyomozók Atchley szerint tisztában voltak vele, hogy valószínűleg Ridgway a sorozatgyilkos és tudatták is ezt vele. Arról beszélt, hogy Ridgway volt az egyetlen, akinek a lehetséges gyanúsítottak közül mindig megvolt a lehetősége az adott gyilkosság helyszínén lenni, a többieket pedig előbb-utóbb sikerült tisztázni. Természetesen megpróbáltak kézzelfogható bizonyítékot is keríteni és átkutatták a házát, hátha vérnyomokat vagy olyan, az áldozatoktól származó tárgyakat találnak, amiket néhány más sorozatgyilkos szokott gyűjtögetni, de nem jártak sikerrel.

Végül az ezredfordulóig kellett várniuk, hogy a tudomány fejlődésével a DNS-vizsgálatok kimutathassák az egyezést a Green River Killer és Ridway között. Atchley szerint komoly trauma volt az ügyön dolgozó nyomozóknak, hogy ilyen sokáig nem tudtak elkapni egy ennyi áldozatot követelő gyilkost és magukat is felelősnek érezték a halálesetekért, így számukra igazi örömünnep volt végül a befejezés.

 Ma sajnos nem nagyon van időm hosszabb cikket írni, úgyhogy kárpótlásul itt egy régebbi videó az előző posztban szereplő Adam Leroy Lane-ről, amint megkapja az 50 évet.

Ezt találgatják hétfőig Pennsylvaniában, ahol újabb gyilkossággal, illetve gyilkossági kísérlettel vádolnak egy korábban már elítélt férfit, a kamionsofőr Adam Leroy Lane-t. A megölt áldozat hozzátartozói azt szeretnék, ha nem lenne, mivel túl fájdalmasnak érzik a történteket ahhoz, hogy újraéljék a tárgyaláson. Azt kérték, Lane-nek ajánljanak fel vádalkut, hogy amennyiben bűnösnek vallja magát, nem ítélik halálra.

Időrendben a következő esetekhez lehet vagy van köze Lane-nek: a legkorábbi, 1996-os ügyben egyelőre csak kikérdezik, itt egy rendőr meggyilkolásával kapcsolatban merült fel a neve Észak-Karolinában. A többi eset mind 2007 júliusában történt, pár napos eltéréssel: július 13-án a pennsylvaniai Dauphin megyében betörtek egy 42 éves nő otthonába és elvágták a torkát, majd 17-én pontosan ugyanez történt egy York megyei nővel is, aki a nappalijának kanapéján aludt. Az utóbbi esetben az áldozat életben maradt és ez az a két ügy, amiben most kell bűnösségét illetően nyilatkoznia majd Lane-nek. A két másik eset, ami miatt már korábban elítélték, két másik államban történt. Július 29-én New Jerseyben, szintén saját otthonában vágták el a torkát egy nőnek: ebben az ügyben Lane bűnösnek vallotta magát és 50 évet kapott. Július 30-án Massachusettsben tört be egy 15 éves lányhoz, meg is támadta, ám a lány szülei észrevették, lebirkózták, kihívták a rendőröket és végülis így sikerült kézre keríteni a férfit. Itt is bűnösnek vallotta magát és 25-től 30 évig terjedő szabadságvesztést kapott. Elfogásakor sok érdekes dolgot találtak nála, például dobócsillagokat, késeket, madzagot, amit a rendőrség szerint fojtogatásra szántak, illetve egy Hunting Humans című filmet, amely egy sorozatgyilkos ténykedéséről szól.

1987-ben Atlantic Cityben egy drogfüggő nő holttestére akadtak egy üres parkolóban. Egy férfi, Dellmus Colvin amiatt került a képbe, hogy megbolygatta a helyszínen található bizonyítékokat, de aztán ennyiben maradt az ügy, mivel az áldozat szervezetében halálos mennyiségű kokaint találtak, így azt állapították meg, hogy a halál oka túladagolás volt. Tavaly azonban arról értesült a helyi rendőrség, hogy az 50 éves Colvin Ohióban hat nő megöléséért tölti éppen büntetését és utánajártak az ügynek. Azt mondják, elegendő bizonyítékot találtak Colvin ellen (bár nem részletezték, hogy mit), hogy vádat emeljenek a túladagoltnak hitt prostituált megfojtása miatt és ez most meg is történt.

Az egykori kamionsofőrt négy éve két nő megölésével vádolták meg és hogy elkerülje a halálbüntetést, a két eseten kívül további három gyilkosságot vallott be, illetve később még egyet. Az áldozatok mind kábítószerfüggő prostituáltak voltak és mindannyiukat megfojtották.