USSK

 Robert Chatigny bírót eddig sem nagyon nézték jó szemmel a republikánusok és azt hiszem, egyre kevésbé fogják. Ő Obama jelöltje abba a fellebbviteli bíróságba, ahova New York állam is tartozik és bár a szenátus jogi bizottságának szavazásán sikeresen túljutott, egy republikánus tag sem szavazott rá. A connecticuti Chatigny azért vált témává az utóbbi időben, mert néhány éve megpróbálta elintézni, hogy ne végezzék ki Michael Rosst, a Roadside Stranglert (érték is vádak emiatt, de tisztázták végül) és mert enyhítő körülménynek látja a szexuális szadizmust, valamint mert azt mondják, gyakran túl enyhe büntetéseket osztott ki. 

Most arról cikkeznek, hogy Chatigny 1992-ben, még mielőtt bíró lett volna, Michael Ross ügyvédjeként is dolgozott és így 2005-ben, amikor sikerült elhalasztania Ross kivégzését egy ideig, nem lett volna szabad befolynia az ügybe. Chatigny azt mondja, nem emlékezett az esetre, de ha emlékezett volna, valóban nem avatkozott volna bele. Úgy tűnik, Chatignynek ügyvédként csak nagyon kis mértékben és rövid ideig volt köze Rosshoz és egy másik ügyvéd kérésére intézett el pár formaságot. Sokan azonban így sem igazán értik, a bíró hogyan nem emlékezhetett egy nyolc nővel végző sorozatgyilkosra, aki ráadásul 40 éve az első volt, akit halálra ítéltek Connecticutban. Emiatt is előszedték egyébként Chatigny bírót még 2006-ban, akkor a bizottság úgy találta, mivel Chatigny csak kis részben volt érintett az ügyben, elképzelhető, hogy valóban elfelejtette és nem szándékosan vétett a bírói etika ellen.

Chatigny egyébként annak idején azzal próbálta menteni Rosst, hogy mentálisan nem alkalmas a kivégzésre. Ross egy idő után maga is szerette volna, ha végre kivégzik, Chatigny szerint azonban "halálsor szindróma" alakult ki nála, vagyis annyi időt töltött a halálsoron, folyton a halál árnyékában, hogy ez komoly mentális problémákhoz vezetett nála és emiatt akart meghalni. Chatigny szerint ez alkalmatlanná tette a kivégzésre. Azonban a Connecticuti Orvostudományi Egyetem egyik professzora, Dr. Harold Schwartz pszichiáter szerint (aki egyébként ellenzi a halálbüntetést) ez nem törvényszerű és hevesen kritizálta a bírót, amiért erre hivatkozott Ross esetében. Dr. Schwartz felhívta a figyelmet arra, hogy a szakemberek semmilyen diagnosztizálható mentális problémát nem találtak Rossnál, amikor megvizsgálták (mármint a sorozatgyilkossághoz kapcsolódóakon kívül) és hogy nem lenne szabad ilyen módon kihasználni, félreértelmezni a lélektant, mert akkor szinte nem lenne olyan ember, aki mentálisan alkalmas lenne a kivégzésre.

A lenti videó összefoglaló az ügyről, amelyben a bíró és Michael Ross is megszólal:

 A téma nem új, időről időre előkerül, most éppen azért, mert a néhány hete letartóztatott, 22 éves Joran van der Sloot (aki eddig két gyilkossággal kapcsolatban keveredett gyanúba), arról számolt be, hogy házassági ajánlatokat küldözgetnek neki a nők. A holland férfi nem az első és valószínűleg nem is az utolsó lesz a sorban és többféle okot is találtak már arra, miért akar valaki egy hírhedt sorozatgyilkoshoz vagy van der Sloot esetében egy két nő megölésével gyanúsított pszichopatához feleségül menni.

Talán a legnagyobb népszerűséget ilyen szempontból Richard Ramirez és Ted Bundy tudhatta a magáénak. Ramirezen, a sátánista sorozatgyilkoson már a tárgyalása alatt is összekülönbözött néhány nő, pontosabban azon, ki kereshesse fel a cellájában és ki ne. Érdekesség, hogy az egyik esküdt is, aki a bűnössége mellett tette le a voksát, elkezdte később látogatni. Ramirez meg is nősült és a mai napig számtalan rajongói levelet kap, miközben a San Quentinben vár a kivégzésére. Ted Bundy szintén megnősült letartóztatása után és annak ellenére, hogy egyszerre volt nekrofil és szadista sorozatgyilkos, szintén számos nő járt el a bíróságra miatta, majd halmozták el szerelmeslevelekkel a börtönben. Bundynál az volt az érdekes, hogy közismerten megvolt a maga mintája az áldozatokat tekintve, ám nem rettentette vissza a nőrajongókat az sem, ha éppen ebbe a mintába ők is beleestek. 

A fenti két példa esetében valamilyen szinten érti az ember a dolog logikáját, hiszen ha nem lettek volna sorozatgyilkosok, a kisfiús külsejű, rocksztáros megjelenésű Ramirez és a sármos, határozott fellépésű Bundy valószínűleg akkor is népszerű lett volna a nők körében. Viszont a helyzet az, hogy olyan gyilkosoknak is akadtak nőrajongói (ha kevesebben is), mint a 33 fiatal fiúval végző, nem különösebben vonzó John Wayne Gacy vagy a félszemű, szépnek nem igazán mondható, homoszexuális Henry Lee Lucas.

Viszont mi lehet ennek az oka? Egyrészt az igazán hírhedt esetek rengeteget szerepelnek a médiában és a hírnév és a hírhedtség közötti határ itt nem olyan éles: ezt az ismertséget pedig egyesek igyekeznek kihasználni, mások számára pedig csak szimplán vonzó tényező. Ehhez kapcsolódóan természetesen ott van az is, hogy egy ismert sorozatgyilkos sokkal valószínűbb, hogy válaszol egy szerelmeslevélre, mint egy ismert filmszínész. Egyrészt mert a cellájában nem sok szórakozása akad, másrészt pedig ha az adott sorozatgyilkos pszichopata is, akkor nagyon jólesik az egójának az ilyetén népszerűség és a tudat, hogy olyanok elcsábítására is képes, akikkel sosem találkozott.

Ott van az is, hogy egy bebörtönzött sorozatgyilkost a távolból lehet idealizálni, még akkor is, ha a nőrajongó időnként meglátogatja. Plusz ad egyfajta biztonságérzetet neki, hogy akkor találkozik vele, amikor ő szeretne, biztonságban, őrök közepette, ahol a másik fél korlátozva van és nem megy sehova, nem hagyja el és így tovább. Másrészt nem kell elviselni a minden egészséges párkapcsolattal járó hétköznapi nyűgöket sem, mégis izgatónak tarthatja, hogy egy ennyire veszélyes ember a párja. Ez a jelenség egyébként, hogy valaki szexuális tekintetben vonzódik a hírhedt bűnözőkhöz, a parafíliák közé tartozik és a hübrisztofília névre hallgat. Az ok gyakran abban keresendő, hogy ezek a nők maguk is bántalmazott gyerekek voltak (lásd ezt a korábbi cikket), tele elfojtott feszültséggel, haraggal, amelyet viszont ők maguk nem tudnak vagy nem akarnak kiélni, viszont vonzóvá válik számukra az, aki hasonló gyermekkori élményekkel a háta mögött igen erőszakos tettekre képes, ellenben mivel börtönben ül, rájuk nem veszélyes.

Egy másik magyarázat szerint az egész mögött ugyanaz húzódik meg, ami az állatvilágban is gyakran megfigyelhető: a legerőszakosabb, legerősebb állat lesz az alfahím. Ezen nézet szerint ez az ösztön munkálkodhat azokban a nőkben, akik hírhedt bűnözőket és sorozatgyilkosokat választanak szerelmük tárgyául. Ha valóban az állatvilág logikáját követik (tegyük hozzá, valószínűleg nem tudatosan), akkor valami olyasmi munkálkodhat belül, hogy egy alfahímnek tekintett sorozatgyilkosnak olyan utódot szülhetnek, akinek nagyobbak az esélyei a túlélésre, a sorozatgyilkos pedig alfahím mivolta miatt védelmet jelent.

Daniel Conahant egyetlen gyilkosságért ítélték halálra Floridában, miután elrabolt, megerőszakolt és megölt egy férfit. Azonban a kilencvenes években számos nagyon hasonló eset történt még ugyanabban a megyében (megkötözött, levágott nemi szervű férfiak holttestére bukkantak) és a rendőrség azt gyanítja, ezekért is a homoszexuális Conahan a felelős. Utoljára 2007-ben találtak egyszerre nyolc csontvázat, akik közül két azonosított férfi 1995-ben tűnt el és akikkel kapcsolatban felmerült Conahan neve.

Conahant egy Stanley Burden nevű férfi buktatta le, aki elmesélte, hogy Conahan őt is megtámadta, de el tudott szökni. Le is tartóztatták a férfit az egyébként pedofília miatt bebörtönzött Burden szavai alapján, de ejtették később a vádakat. Elítélték viszont egy másik férfi, Richard Allen Montgomery megölése miatt, méghozzá halálra.

Most egy hangfelvételt szedett elő az 56 éves Conahan és ügyvédje, amelyet 1999-ben Conahan tárgyalásán használtak fel és amelyen az áldozat, Montgomery anyját kérdezik ki. Arra próbálnak építeni, hogy Conahan nevét egyszer sem említik a felvételen és ennek fényében új tárgyalást szeretnének. Annak idején a felvételen volt néhány rosszul hallható rész és a vád akkor arra hivatkozott, hogy az egyik ilyen résznél hangzik el Conahan neve.

A bíró csütörtökön dönti el, lesz-e új tárgyalás.

A Sweetheart Killer névre keresztelt Edward W. Edwards az elmúlt egy hétben két kettős gyilkosságban vallotta bűnösnek magát, amelyeket 1977-ben és 1980-ban követett el. Az előbbiért kétszeres életfogytiglant kapott Ohióban, az utóbbiért pedig ma fogják elítélni Wisconsinban, valószínűleg ugyanerre. DNS minta alapján fogták egyébként el, amelyet az egyik gyilkosság helyszínén találtak.

Az AP közben felkereste az idős férfit a börtönben és Edwards arról beszélt nekik, hogy a kilencvenes években valóban ő ölte meg a mostohafiát, akinek a testét Edwards lakóhelyétől nem messze találták meg elásva. Azt mondta, elvitte az áldozatot egy temetőbe, ahol kétszer mellbe lőtte. Amiatt végzett vele, mert állítása szerint a fiatal férfi hitelkártyákat és egyebeket lopkodott a gyerekeitől. Edwards mesélt arról is, hogy a gyilkosság után úgy ment haza, mintha mi sem történt volna és semmilyen lelkiismeretfurdalást nem okoztak neki a történtek. Az elvett pénzt elköltötte és jól érezte magát.

A rendőrök egyelőre nyomoznak az ügyben, az ohioi ügyészek szerint pedig Edwards ez utóbbi vallomással azt szeretné elérni, hogy kivégezzék és azért ezt vallotta be utoljára, mert azt hitte, már az ohioi kettős gyilkosságért is halálbüntetést kap. És valóban, Edwards említette is, hogy egyrészt a családja miatt vallotta be a fiatal férfi megölését, másrészt pedig nem szeretne "börtönben rohadni" élete végéig. A kettős gyilkosságokért nem végezhetik ki, mivel Wisconsinban nincs halálbüntetés, Ohio államban pedig az 1977-es eset idején nem volt érvényben ilyen, úgyhogy csak a mostohafiú halála miatt végezhetik ki. Viszont azért sem biztos, mert Ohio államban a halálbüntetéshez az emberölés mellett bizonyos súlyosbító körülményeknek is jelen kell lenniük (mint például ugyanebben az államban Anthony Sowell esetében, aki meg is erőszakolta áldozatait). Arra is figyelmeztetett azonban az ügyész, hogy Edwards bevallottan végighazudozta az életét, így fenntartással kell kezelni, amit mond, ráadásul eddig új információt nem kaptak tőle, csak olyasmit, amit annak idején bárki tudhatott.

Edwards felajánlotta, hogy bizonyítja tettét: egy év múlva visszatért a mostohafiú sírjához és azt látta, hogy a vadállatok kikezdték a holttestet. A fiú feje leszakadt emiatt, Edwards pedig elrakta egy zsákba és elrejtette. Azt mondja, bizonyítékként megmutatja, ha odaviszik.

Azt is elmondta, hogy nem kér bocsánatot a gyilkosságokért, mert nem lenne őszinte a részéről: ha valaha is rosszul érezte volna magát miattuk, el sem követte volna őket. Arról is beszélt, hogy ez az összes gyilkossága, többet már nem fog bevallani.

Két szenátor, a republikánus John Cornyn Texasból és a demokrata Amy Klobuchar Minnesotából (a képen) szeretne elfogadtatni egy olyan törvényjavaslatot, amely megtiltaná, hogy a hírhedt bűncselekményekhez kötődő ereklyéket eladásra lehessen bocsátani. A cél az, hogy semmi olyat ne küldhessenek ki a börtönből az elítéltek, amit eladásra szánnak és hogy jogi úton is megtámadhassák az ezeket áruló weboldalakat az áldozatok hozzátartozói. Nagyon kicsi piacról van szó, így amellett, hogy harmadik fél ne kereshessen pénzt az ereklyék eladásával, azzal is indokolják a törvény szükségességét, hogy ezek a weboldalak felesleges fájdalmat okoznak az áldozatok családjainak.

Korábban az eBayen is lehetett ilyesmivel kereskedni, de ezt már sikerült megakadályozni, mostanában pedig körülbelül hat olyan oldalt ismernek, ahol az ereklyék eladása folyik. 2007-ben próbálkoztak már egyébként majdnem ugyanezzel a törvényjavaslattal, akkor nem arattak vele nagy sikert.

Másrészt viszont abban igazuk van, hogy a Son of Sam törvények, amelyek megtiltják, hogy egy elítélt pénzhez jusson a bűncselekményből kifolyólag, nem igazán az ereklyékről szólnak, hanem inkább arról, hogy a tettes ne adhassa el a jogokat egy készülő könyvhöz, filmhez vagy ne adhassa el a történetét egy újságnak, és így tovább. Ráadásul nem minden államban van ilyen érvényben, a Legfelsőbb Bíróság ugyanis többször semmisített már meg ilyesmit arra hivatkozva, hogy alkotmányellenes és megsérti a szólás- és sajtószabadságot (bár azt is mondják, hogy hasonló törvény alkotmányosan is létezhetne, igaz, visszafogottabb formában).

A tegnapi kamionos sorozatgyilkos után mára is egy: úgy döntött egy bíró a Tennessee állambeli Nashville-ben, hogy Bruce Mendenhallnak az eddig kiszabott büntetéseket egymás után kell leülnie. Az év elején azért kapott 30 évet, mert fel akart bérelni pár rabot néhány tanú meggyilkolására (ezt kell először letöltenie). Most Sara Hulbert 2007-es megerőszakolásáért és agyonlövéséért életfogytiglanra ítélték, így leghamarabb 51 év múlva kérhetné a feltételes szabadlábra helyezését, ami nem túl valószínű, mivel Mendenhall most 59 éves.

A történetnek nincs vége, hiszen Mendenhall feltételezett hét áldozata közül négy esetében emeltek vádat a férfi ellen, így hátra van még három tárgyalás. A következő is Tennessee-ben lesz, bár még nincs időpontja: itt a 48 éves Samantha Wynters szintén 2007-es meggyilkolását tárgyalják majd, akinek egy szemeteskonténerben találtak rá a testére. Ezután valószínűleg az indianai lesz a következő tárgyalás, végül pedig az alabamai következik.

Az indianai egyébként azért is érdekes eset, mert a mai napig nem találták meg a holttestet, viszont kimutatták a kapcsolatot a kamionban talált vérből származó DNS és az áldozat szüleinek DNS-e között.

Az 55 éves Keith Hunter Jesperson, aki amiatt kapta a Happy Face Killer nevet, mert mindig mosolygós arcot rajzolt a médiának és a nyomozóknak küldött leveleiben, 1995 óta van börtönben és négyszeres életfogytiglanját tölti. Számos államban összesen kilenc nő meggyilkolásáért tehető felelőssé az eredetileg kanadai kamionos és időről időre felmerül a neve korábbi megoldatlan ügyekkel kapcsolatban is.

Most egy 1986-os halálesettel próbálják összekötni, amely Kalifornia legészakibb részén, Siskiyou megyében történt Bálint-napon. Az áldozat a 17 éves Tina Denise Stensaa volt (a képen), akinek egy elhaladó autós találta meg az úton a holttestét. A lány teste csúnyán szétroncsolódott, miután valaki áthajtott rajta. Csak néhány hónappal később tudták azonosítani, amikor kicsit távolabb megtalálták a pénztárcáját.

Jesperson már csak azért is gyanús, mert egy, a neten is elérhető interjújában elmesélt egy nagyon hasonló esetet, amely ugyanannál a városkánál történt, ahol Stensaa testét is megtalálták. Ebben azt meséli el, hogy a barátnőjére várt hosszasan egy vendéglőben és ott ismerkedett össze ezalatt egy másik nővel, majd a kamionjához mentek, hogy szeretkezzenek. Eközben zavarta meg őket a megérkező barátnő. Jesperson beküldte őt a vendéglőbe, majd fojtogatni kezdte a kamionban lévő lányt, amíg az el nem veszítette az eszméletét, végül megkötözte. Otthagyta őt, amíg a barátnőjével foglalkozott, majd visszatért és máshova parkolt a kamionnal. A nő testét itt lefektette a kamion elé, majd ráhajtott.

Egyedül az nem passzol, hogy Jesperson 1986 helyett 1988-at nevezi meg a gyilkosság évének, ám a nyomozók szerint ez belefér még abba, hogy esetleg rosszul emlékszik. Jesperson most tagadja, hogy köze lenne Stensaa halálához és azt mondja, hazugság volt a történet a részéről. Azt mondja, már nem is emlékszik, miket hazudott össze-vissza, mióta letartóztatták és hogy ez az eset csak egy véletlen egybeesés. Szerinte akkoriban nem is járt a környéken sem és az útvonala sem vezetett arra, hanem Stensaa halála után egy évvel kezdett csak arra járni. Azt mondja, sosem ismert Stensaa nevűt és senkit nem ölt meg azon a környéken, ezt pedig szívesen alátámasztja poligráfos vizsgálattal is.

Egy profilszakértő, Maurice Godwin azt mondja, ne nagyon higgyük el egyből, amit Jesperson mond, mert egyrészt túlságosan pontosan írta le a részleteket az interjúban, másrészt egy rendkívül manipulatív, hazudós pszichopata. Azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy Jesperson nem először vallott volna be olyasmit, amit nem követett el. Volt már rá példa, hogy 160 gyilkosságot vallott a magáénak, köztük olyanokat is, amelyekért valójában mások, például a Green River Killer tehetőek felelőssé.

Ezen a véleményen van egy volt michigani képviselőnő, Mary Waters, miután Detroit keleti részén az ötödik holttestet találták meg rövid időn belül. Az áldozatok mind fekete nők voltak és akadtak közöttük prostituáltak is. Waters szerint a környéken élő nők rettegnek és nem nagyon mernek buszmegállóban ácsorogni vagy egyedül járni.

A helyi rendőrség szerint azonban nem valószínű, hogy sorozatgyilkosról lenne szó, mert nagyon eltérnek az esetek egymástól. Watershez ennek ellenére csatlakozott egy csapat önkéntes, akik szóróanyagokkal járták körül a környék házait és figyelmeztettek minden nőt, hogy ne stoppoljanak, ne menjenek sehova egyedül és nagyon figyeljenek oda. Waters egyébként Eric Holderhez, az amerikai igazságügy-miniszterhez fordult és arra kérte, hogy állíttassa rá az FBI-t az ügyre. Az FBI még nem reagált.

Waters egyébként jó ismerőse már az FBI-nak, hiszen utána is nyomoztak nemrégiben egy vesztegetési ügyben. Waters végül bűnösnek vallotta magát és augusztusban hirdetik ki az ítéletét.

A Colonial Parkway Killer ügyében nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy sorozatgyilkosról van szó, az FBI mégis sorozatgyilkos után nyomoz, hiszen nagyon hasonlítanak egymásra a gyilkosságok, ráadásul időben és térben sincs nagy különbség köztük. Mivel az áldozatok családjai nem nagyon voltak megelégedve a szövetségiek munkájával, ezért felfogadtak pár hete egy magánnyomozót, Steven Spingolát, aki most megosztotta honlapján a véleményét az üggyel kapcsolatban. Szerinte a négy kettős gyilkosságot nem ugyanaz a személy követte el és az is lehet, hogy semmi közük egymáshoz.

Azt írja, az első, 1986-os gyilkosság, ahol egy leszbikus párral végeztek, más jellegű volt mint a többi. A többiekhez hasonlóan ők is azért álltak le a Colonial Parkway környékén, hogy egy kicsit egymással legyenek, majd később elvágott torokkal találtak rájuk, egyikőjük fejét majdnem le is vágta ezzel a támadó. Mielőtt elvágta volna a torkukat, madzagot kötött a nyakukra. Spingola arról is beszél, hogy a gyilkosságok nem a kocsiban történtek, hanem kint, majd a tettes betette a testeket a járműbe és fel akarta gyújtani őket, ám nem járt sikerrel. A magánnyomozó szerint a támadó ebben az esetben fehér vagy ázsiai férfi, katonai vagy félkatonai múlttal, aki jól értett többek között a szúró-vágó fegyverekhez és a csomózáshoz. A támadás előtt hosszasan megfigyelhette az áldozatokat. Nagyon hasonlónak tartja a kettős gyilkosságot egy szintén leszbikus pár 1996-os halálához és úgy gondolja, a tettest a leszbikusok iránti gyűlölet motiválhatta.

A második kettős gyilkosságban, ami 1987-ben történt, egy fiatal párral (20 éves fiú, 14 éves lány) végeztek, mindkettőt hátulról lőtték fejbe. Itt Spingola azt írja, hogy akár egy rosszul elsült rablás vagy valamiféle drogügylet is állhat a háttérben, mivel a gyilkosságok kivégzésszerűek voltak. Közvetlenül egy nagyon forgalmas autópálya mellett találták meg a járművüket, Spingola pedig úgy gondolja, ez a helyszín nem sorozatgyilkosra vall.

Arról a párról, akik 1988-ban eltűntek és nemrégiben nagy erőkkel kutattak ismét a holttestük után, nem sokat tud ő sem mondani. Szerinte itt több elkövető is lehetett, nem a Colonial Parkwayen történt a gyilkosság és szándékosan vitték a pár autóját később pont a Colonial Parkwayre, nem pedig a pár állt le ott a kocsival.

Az utolsó fiatal párral Spingola szerint valaki olyan végzett, aki rendőrnek adta ki magát és van rá némi esély, hogy ő tényleg nem először tett hasonlót.

Innen persze nehéz megítélni, hogy mennyi lehet igaz Spingola feltevéseiből és mennyi lehet téves, az áldozatok hozzátartozói mindenesetre örültek neki, hogy dolgozott az ügyön.

 Azt jósolják Clevelandban, hogy Anthony Sowell szeptemberi tárgyalása fogja magának tudni a megye valaha volt legnagyobb perköltségét. Csak szakértőkre ugyanis 100 ezer dollárt (23 millió forintot) költött eddig a védelem. Közöttük elmeszakértő, nyomozó, törvényszéki szakértő is akad. Sowell kirendelt ügyvédei, Rufus Sims és John Parker 95 dollárt (majdnem 22 ezer forintot) kapnak óránként a bíróságtól a munkájukért. Ugyanis az a nem túl gyakori helyzet fordult itt elő, hogy ők nem állami alkalmazásban állnak, hanem magánpraxisuk van és megegyeztek a bírósággal, hogy megfelelő órabérért cserébe vállalják a kirendelt ügyvéd feladatát is egy-egy esetben. Ez látszik is egyébként, hiszen tényleg minden követ megmozgattak az utóbbi hónapokban Sowell érdekében, amolyan igazán "cápás" módon, már a bírót is kétszer sikerült leváltatniuk.

Ha már pénzösszegekről van szó, akkor említsük meg Sowell óvadékát is, amit először 5 millió dollárban állapítottak meg, majd később a további megerőszakolt nők előkerülésével hozzájött ehhez még 2 millió, vagyis az összeg több mint másfél milliárd forintos óvadékra jön ki.

Sowellt tavaly ősszel azután tartóztatták le, hogy tíz nő holttestét és egy koponyát találtak a házában és udvarában.