USSK

 A blog egyik olvasója, Firka küldött egy levelet, amelyben leírja, hogy készítenie kellett egy dolgozatot a poszttraumás stresszbetegségről és szívesen beküldi ide is, mivel felhasználta hozzá a Tommy Lynn Sellsszel készült interjút is. A PTSD (post-traumatic stress disorder) Vietnám óta tett szert nagy közismertségre és ha máshol nem is, filmekben biztosan összefutott már vele mindenki. (Nagyszerű jelenet például, amikor a Bőrnyakúak című filmben az öbölháborúból egy karcolás nélkül visszatérő, vidám katonák buszára felpattan egy meggyötört, lecsúszott, valószínűleg PTSD-s vietnámi veterán gratulálni.) Köszönöm szépen Firkának, hogy a ussk blogra gondolt, a Tovább gombra kattintva pedig el lehet olvasni, amit összeállított.

Az olvasók közül biztosan sokan hallottak a napokban az észak-angliai Bradfordban letartóztatott férfiról, akit három, az elmúlt egy évben eltűnt prostituált meggyilkolásával gyanúsítanak. A mai kitekintés alanya ő lesz, illetve hogy mi történt vele akkor és azóta.

Stephen Griffiths, a karácsonykor született 40 éves doktorandusz egyrészt annak köszönheti, hogy ennyire felkapta a média, hogy a hírek szerint a XIX. századi és a modern nyomozási módszerek összehasonlításából készült disszertációt írni, különös tekintettel Hasfelmetsző Jack esetére. A másik ok, hogy állítólag egy biztonsági kamera is rögzítette, ahogy megtámadja Suzanne Blamirest, az egyik áldozatot (a képen), leüti, fejbelövi egy nyílpuskával, elvonszolja a testet, majd valószínűleg elhordja a feldarabolt maradványokat a közeli folyóba. A hírek szerint a felvételeket végignéző gondnok akadt a képsorokra és értesítette azonnal a rendőrséget.

A szemeteszsákokba csomagolt testrészeket, Blamires levágott fejével együtt a gyilkosság időpontjától számítva két nap múlva meg is találták, bár az azonosítás egy kis időbe telt, mivel a víz ez alatt a rövid idő alatt is megtette a hatását. Azóta pedig újabb maradványokra bukkantak a folyóban, valamint egy bőröndre, amelyben késeket és fűrészeket találtak. Az újonnan talált maradványokat továbbra is vizsgálják és egyelőre nem tudni, emberi vagy állati eredetűek-e, viszont a nyomozók biztosak abban, hogy Blamires minden testrészére sikerült ráakadniuk és ezek már nem hozzá tartoznak. A keresést viszont folytatják, hiszen a másik két áldozat teste még nincs meg. (A rendőrség egyébként sokáig külön esetekként kezelte az eltűnéseket.) Búvárokkal, kutyákkal és markolóval kutatnak többek között a folyó öt pontján, Griffiths lakhelyének környékén, a prostituáltak által látogatott környéken és átkutatják a csatornákat is. További három áldozattal kapcsolatban merült fel még Griffiths neve, de egyelőre ezekkel nem gyanúsítják.

Letartóztatásakor Griffiths nem tűnt sem meglepettnek, sem riadtnak vagy dühösnek, legfőképp pedig amiatt aggódott, hogy a rendőrség rendesen bezárja-e a lakása ajtaját.

Az épületet, ahol Griffiths 13 évig élt, a következő két hétre lezárták és jelenleg csak úgy lehet be- és kimenni, ha a lakók jelentkeznek az ott strázsáló rendőröknél. A szomszédok magányos, fura szerzetként, túlkoros gothféleségként írták le, aki bár nem nagyon vette igénybe a környékbeli prostituáltak szolgáltatásait, gyakran váltott velük pár szót, kínálta meg őket cigarettával és szívesen sétáltatta hosszú bőrkabátjában két varánuszát a környéken. Rengeteg időt töltött az interneten, számos (közben már eltávolított) profilja volt különféle oldalakon (például a MySpace-en, a Guardian Soulmates nevű társkereső oldalán vagy az Amazon.com-on), ahol gyakran a Ven Pariah és ven99 nicknevet használta. A netes profiljaiban nem próbálta elrejteni személyiségét, sőt, rengeteg sorozatgyilkost, terroristát nevezett meg példaképnek (és a lakását is kiplakátolta a fotóikkal). Olyasmiket írt magáról, mint például "a mizantróp, aki elhozta a gyűlöletet a mennyországba", illetve hogy "az emberiség nem biológiai, hanem mentális állapot és ez alapján a legjobb esetben is csak pszeudo-ember vagyok; a legrosszabb esetben démon". A neten megismert emberekkel (főleg nőkkel) nem nagyon találkozott személyesen, de egyikük azt mondta, a férfi szerinte figyelte őt és utal is erre egy Griffiths által írt üzenet az egyik weboldalon. Griffiths ösztöndíjakból és segélyekből élt, állandó munkája nem volt. Az apja egyébként azt mondja, már tíz éve nem találkozott vele és meg sem ismerte most. Griffiths, akit korábban már kezeltek mentális problémákkal, pszichológiából szerzett diplomát a Leedsi Egyetemen, majd a Bradfordi Egyetemen vett részt posztgraduális képzésben.

A sajtóban megjelent egyik cikk nevezte egyébként először nyílpuskás kannibálnak, a címke pedig valószínűleg megtetszhetett Griffithsnek, mivel az előzetes meghallgatáson már ő is így hivatkozott magára, amikor arra kérték, azonosítsa magát. A nyomozók szerint azonban egyelőre semmi sem utal arra, hogy a férfi valóban evett volna az áldozatokból.

Vannak, akik az ügy hatására azt kezdték el szorgalmazni, hogy a prostituáltak védelme érdekében legalizálni kellene a bordélyházakat, így nem lennének akkora veszélynek kitéve, mint az utcán. Maga David Cameron brit miniszterelnök is úgy nyilatkozott, újra megvizsgálják a prostitúcióra vonatkozó törvényt. Azt is elmondta, hogy a probléma forrásának a kábítószerfüggőséget tartja (mindhárom áldozatnak drogproblémái voltak) és hogy fontos, hogy ezek a nők segítséget kapjanak az újrakezdéshez.

Sokaknak Peter Sutcliffe-et, a Yorkshire Rippert juttatja egyébként eszébe Stephen Griffiths, aki a hetvenes évek második felében szintén ezen a vidéken (magában Bradfordban is) tevékenykedett, 13 áldozatot hagyva maga után. Nála végül paranoiás sikzofréniát állapítottak meg és jelenleg egy szigorúan őrzött pszichiátriai intézetben tartják. Érdekesség, hogy Griffiths, aki ellen már vádat is emeltek, most ugyanannak az ügyvédi irodának vette igénybe a szolgáltatásait, akiknek annak idején Sutcliffe is.

UPDATE: A cikk írása közben kiderült a vizsgálat eredménye: a másodjára talált maradványok állattól származnak.

 Egy-két hete írtam arról, hogy Chicagóban valószínűleg sorozatgyilkos garázdálkodik és hogy eddig összesen négy áldozatot találtak a város déli részén lévő elhagyatott épületekben (hármat közülük idén). Most már gyanúsított is akad: letartóztattak egy 24 éves férfit, akinek három áldozaton találták meg a DNS-ét és további két halálesettel kapcsolatban nyomoznak utána. A férfihoz azután jutottak el, hogy május 22-én kiküldtek néhány járőrt egy rendzavaráshoz, ott pedig egy nő arról számolt be, hogy fojtogatták. DNS-mintát vettek a gyanúsítottól, az pedig egyezést mutatott a többi fojtogatás helyszínén találtakkal. A férfit letartóztatták.

 A 2007 márciusában Tennessee-ben eltűnt Latisha Milliken vérét és DNS-ét is megtalálták Bruce Mendenhall kamionjában, amikor ugyanabban az évben elfogták, a nő családja pedig érthető módon meg van győződve arról, hogy Mendenhall végzett vele. A holttest egyelőre nincs meg és vádat sem emeltek eddig az ügyben, de előfordulhat, hogy végül fognak.

Mendenhall több államban követte el a gyilkosságokat és azután tartóztatták le, hogy fegyvereket, szexuális segédeszközöket és egyéb gyanús tárgyakat találtak a kamionjában, valamint több, különböző áldozatoktól származó vért és DNS-t. Pár hónapja meg akart öletni néhány tanút az ügyben, emiatt 30 évet kapott, majd néhány hete az első áldozat ügyében életfogytiglanra ítélték. További három gyilkossággal kapcsolatban fog még az esküdtszék elé állni.

424 500 dollárért (majdnem 100 millió forintért) árulják annak a Joel Rifkinnek a házát, akit 1994-ben kilenc nő megöléséért ítéltek el. New York államban, East Meadowban található az 1952-ben épült, négy hálószobás, két fürdőszobás épület, ahol Rifkin nem csupán lakott, hanem több áldozatával is itt végzett, sőt, az egyik testet a garázsban tárolta. Annak idején a rendőrség egyébként rengeteg, sorozatgyilkosokkal és különféle bűncselekményekkel foglalkozó, újságokból kivágott cikket talált itt.

Rifkin 1989 és 1993 között követte el a gyilkosságokat, áldozatai főleg prostituáltak voltak. Első áldozatát feldarabolta és egy folyóba dobta a testrészeket, majd később további 16 gyilkosságot vallott be (bár csak kilencért ítélték el). Végül utolsó áldozata buktatta le: mivel rendszám nélküli autóval közlekedett, kiszúrták a rendőrök és üldözni kezdték. Miután Rifkin karambolozott egy villanyoszloppal, a rendőrök arra lettek figyelmesek, hogy a kocsiból furcsa szag árad és így találták meg az utolsó áldozat holttestét. Rifkin jelenleg 203 évtől életfogytiglanig terjedő büntetését tölti, a többi rabtól elkülönítve, mivel többször okozott gondot, például összeverekedett Colin Ferguson tömeggyilkossal, miután összevitatkoztak azon, hogy ki kettejük közül a nagyobb gyilkos.

 Egy 26 éves nő megölése miatt emeltek Jeffery Lee Guillory ellen vádat Baton Rouge-ban, Louisianában, akit még 2002-ben fojtottak meg. Guilloryt decemberben tartóztatták le három nő megölése miatt. 

Guillory tárgyalásán szóba fog majd kerülni az az emberölési kísérlet is, amiért márciusban ítélték 50 évre. (Akkor egy járókelőt rángatott be az erdőbe, ahol súlyosan bántalmazta; amiatt hagyta végül ott az áldozatot, mert az AIDS-esnek hazudta magát.) Illetve bemutatják a másik két gyilkossággal kapcsolatos bizonyítékokat is.

Louisianában egyébként (sok más államhoz hasonlóan, megint másoktól viszont eltérően) nem az alapján kategorizálják a gyilkosságot, hogy előre megfontolt volt-e, hanem az alapján, hogy milyen súlyosbító körülmények voltak jelen. Példák (mind szándékos emberölésre vonatkozik): más bűncselekmény elkövetése közben történik az emberölés, rendőr megölése, 12 év alatti gyermek megölése vagy a bérgyilkosság is ide tartozik. Amihez ilyen súlyosbító körülmény társult, azt halállal és tényleges életfogytiglannal büntethetik, a szándékos, viszont súlyosbító körülményektől mentes emberölést pedig csak tényleges életfogytiglannal.

Azért volt fontos ezt tisztázni, mert Guillory ellen ez utóbbival kapcsolatban emeltek most vádat, tehát nem kaphat halálbüntetést. Ő még az új kormányzó, Bobby Jindal előtt követte el a gyilkosságokat, aki tavaly rendelkezett úgy, hogy a sorozatgyilkosok se tudják olyan könnyen megúszni a halálbüntetést Louisianában, náluk ugyanis nem feltétlenül vannak jelen a fenti súlyosbító körülmények.

 Coloradóban nincs egyszerű dolga mostanában John Suthers állami főügyésznek (a képen): megjelent a sajtóban ugyanis egy olyan dokumentum, amit még 2002-ben ő írt alá és amely engedélyezte, hogy az akkor még csak csekkekkel való visszaéléssel vádolt Scott Kimballt Alaszkából Coloradóba szállítsák. Kimball ugyanis meggyőzte az FBI-t, hogy fontos információkat tud szolgáltatni több tervezett bérgyilkossággal kapcsolatban, így előbb átszállították, majd végül fizetett informátorként szabadon engedték, noha például Montanában körözték. A következő szűk két évben azonban három nővel végzett, valamint saját nagybátyjával. Az első áldozatot kiengedése után egy hónappal ölte meg.

Suthers azt mondja, hivatalából fakadóan számos ilyet ír alá évente és nem tájékoztatták külön Kimballról, úgyhogy már nem is emlékszik az ügyre. Azzal érvel, hogy egyébként Kimballnál semmi jele nem volt annak, hogy sorozatgyilkos válna belőle, hiszen még csak nem is erőszakos bűncselekményért ült eredetileg.

A republikánus Sutherst persze leginkább a tisztségére pályázó demokrata Stan Garnett támadja ezzel kapcsolatban (és ebből ki is derül, hogy ez a poszt náluk az államok szintjén nem teljesen ugyanazt jelenti, mint nálunk), aki azt mondja, igyekeztek az ügyeit minél inkább titokban tartani, amíg végül ki nem derült, hogy Kimball gyilkolt is. Mások arra hívták fel a figyelmet, hogy Michael Dukakis massachusettsi kormányzónak is besegített 1988-ban az elnökválasztás elvesztésében (az idősebb Bush ellen) az, hogy kiengedett egy Willie Horton nevű elítéltet, aki azután szintén újabb bűncselekményeket követett el.

Suthers egyébként úgy reagált Garnett vádjaira, hogy riválisának nincs ebben elég tapasztalata. Azt mondja, rengeteg ügyésszel dolgoznak napi szinten együtt hasonló ügyeken és az FBI véleményét is kikérték.

A politikai elemzők szerint is komoly problémát jelenthet az ügy Suthers számára, de arra is felhívják a figyelmet, hogy Garnettnek sem árt kimaradnia belőle. Azt mondják, nem vet jó fényt rá, ha egy gyilkos kapcsán próbál politikai előnyt kovácsolni magának, ráadásul ez az év inkább a republikánus jelöltek számára lesz kedvező.

A lenti videón Stan Garnett mondja el véleményét az ügyről:

 Méghozzá egy Nolan Ray George nevű férfivel kapcsolatban, aki korábban 22 évet ült két nő megöléséért. Nolant nemrégiben kutatta fel egy újságíró Ameliában, akinek a férfi akkor azt mondta, hogy leülte a büntetést a gyilkosságokért, úgyhogy most már hagyják békén. Néhány nappal később viszont, miután a főbérlője olvasta a történetét, ki akarta lakoltatni, mire a 67 éves George megfenyegette őt. Emiatt a férfit letartóztatták, a maximális büntetés 120 nap elzárás lehet. Emellett több, különböző államokban (Ohio, Kentucky, Michigan) elkövetett gyilkossággal kapcsolatban is felmerült most a neve.

Eredetileg egyébként 1968-ban tartóztatták le, miután megfojtott egy 23 éves terhes nőt a saját fehérneműjével a michigani Lake Orionban. George azt mondta az esetről, hogy egy bárban találkoztak, majd elvonultak szeretkezni és amikor felébredt, már csak azt vette észre, hogy megfojtotta a nőt. Ezért 12 évet ült.

1982-ben aztán újabb halálesettel gyanúsították meg: egy 22 éves, szintén terhes nőt találtak saját harisnyájával a nyaka körül egy erdős részen Butler megyében. Itt kiderült, hogy a nő még élt, amikor George az erdőben hagyta és a halál oka végülis hipotermia volt, így a férfi ezért 10 évet ült.

Végül 1992-ben engedték ki és bár nem tiszta, merre járt ezután, de úgy gondolják, sok helyen megfordult az ország keleti részén. Azt a hét nőt, akiknek az ügyében most nyomoznak, mind megfojtották, többnyire a harisnyájukkal vagy a fehérneműjükkel. A legtöbb eset 1967-68-ból származik, de akad 1982-es is. A nyomozók egyébként azt mondják, egyelőre még nem nevezik gyanúsítottnak George-ot.

Arról már volt szó korábban, hogy kik azok a valódi sorozatgyilkosok, akiket felfedezhetünk A bárányok hallgatnakban, arról azonban még nem, kiről mintázhatták a Hannibal Lectert faggató ügynöknőt. A 60 éves Pat Kirby, az első nő, aki sorozatgyilkosokkal beszélgetett az FBI-nál azért, hogy profilokat lehessen alkotni róluk, arról beszélt most, hogy valószínűleg róla.

"Azért küldtek Quanticóba a viselkedéskutató egységhez, mert tanultam pszichológiát. Tudni akarták, hogy egy nőnek jobban megnyílnak-e a sorozatgyilkosok. A nők jobb hallgatóság és máshogy bánnak az emberekkel."

Akkor mutatták be a regény írójának, amikor az egységhez került. Robert Resslertől jött egyébként az ötlet, hogy talán egy nőnek kellene beszélgetnie a sorozatgyilkosokkal, miután azt látta, hogy egy 1984-es ügy során a gyilkos végig az ügynöknőt bámulta.

"A háttérben álltam egy csupa férfiból álló csapatban, amikor a főnököm azt mondta: "Istenem, a fickó szemei teljesen magára tapadtak. Csak ült ott és arra vágyott, hogy maga is mondjon valamit - mintha megtörte volna a varázst.""

Kirbynek is volt a Lecteres beszélgetésekhez hasonlóakban része. Az első feladata Randy Woodfield, az I-5 Killer volt, aki előszeretettel próbált játszadozni Starlinggal.

"Az író, Thomas Harris mindent hallani akart a Woodfielddel való találkozásomról. Annyi volt a különbség, hogy Woodfield az asztal túloldalán ült, nem üvegfal mögött. Évekig dolgoztam Baltimore-ban a gyilkosságiaknál, ráadásul a pszichológiában is jártas voltam, így nem nagyon lehetett nekem meglepetést okozni. De egy gyilkos szemeibe nézni mindig hátborzongató. Az egyik pillanatban Woodfield meg akart döbbenteni, a másikban a szimpátiámat próbálta felébreszteni. Én pedig olyan közömbös maradtam, amennyire ez emberileg csak lehetséges."

"Thomas Ted Bundyról mintázta Hannibal Lectert, aki szintén nagyon okos, modoros és vonzó volt. Különleges eset volt, de én sosem beszéltem vele. Akikkel én beszéltem, azok közül sok sorozatgyilkos vágyott Hannibal Lecter rangjára és eszére, de sokkal kevésbé voltak pallérozottak. Viszont a legtöbb pszichopata imád beszélni, főleg egy női ügynöknek. A sikereim után az FBI próbált is minél több nőt kiképezni a feladatra, de sokan közülük inkább nem maradtak."

"35 évesen kerültem az egységhez és Thomas szerette volna tudni, mit éreztem, amikor gyilkosokat faggattam és ők hogyan reagáltak rám vagy hogyan próbáltak manipulálni."

"Közel negyven sorozatgyilkossal kellett egyébként beszélgetnem szerte az ország börtöneiben, hogy összeállíthassunk egy adatbázist. Azt akartuk, hogy ez legyen a világ legnagyobb információforrása róluk, amivel azt lehet tanulmányozni, mi mozgatja őket, mi vitte őket a gyilkolásra, a hátterüket, szokásaikat és így tovább."

"Olyan sorozatgyilkosokat kellett találnom, akik hajlandóak voltak beszélni velem és nem nagyon játszadoztak. Dolgoztam a Night Stalker ügyön Kaliforniában, ahol Richard Ramirez 13 embert ölt meg. Kikérdeztem a Green River Killert, Gary Ridgwayt, akiről úgy gondolják, 48 nővel végzett Seattle környékén a nyolcvanas-kilencvenes években."

"Az, hogy szemben ülök egy sorozatgyilkossal, nem ijeszt meg. Hozzászoktam ahhoz, hogy olyanokkal ülök le beszélni, akik hazudnak és manipulálni próbálnak. Sok pszichopata egyébként csak magáról akar beszélni. Teljesen nárcisztikus jellemek, úgyhogy órákig is elülhet ott az ember velük úgy, hogy nem mondanak semmi érdemit. Általában tíz perc után lehet tudni, van-e értelme a beszélgetésnek."

Kirby az utóbbi években olyan sorozatgyilkosokra specializálódott, akik a munkájuk segítségével ölnek. 

"Egy ápoló gyakran ölhet úgy, hogy sokáig nem kapják el. Dolgoztam egy olyan ügyön, ahol az ápoló több mint 200 emberrel végzett, de először nem derült ki, mert mindenki azt gondolta, hogy a betegek az öregség vagy más természetes okok miatt haltak meg. A munkáját használta ki, hogy könnyen áldozatokat találjon és 14 évig meg is úszta."

"Azután egyébként, hogy A bárányok hallgatnak siker lett, nagyon megugrott az FBI-hoz jelentkező nők száma. Remélem, sikerült áttörnöm néhány korlátot."