USSK

Kenyában is akad mostanában sorozatgyilkos, talán nálunk is össze lehetett vele futni itt-ott a hírekben. A 32 éves férfi, Philippe Onyancha bevallása szerint rituális indíttatásból ölt, a cél az áldozatok vérének elfogyasztása volt. Azt mondja, összesen 19 nővel és gyerekkel végzett (kilenccel közülük Nairobiban), többségüket megfojtotta, és arra vágyott, hogy eljusson a százig, de azt tagadja, hogy megerőszakolta volna őket. A gyerekeket leginkább a 8-10 éves korosztályból válogatta.

Több holttest maradványaihoz is elvezette az utóbbi napokban a kenyai rendőröket a volt biztonsági őr, közülük többen prostituáltak voltak. (A férfi szállítása nem volt egyébként olyan egyszerű, előfordult, hogy a feldühödött lakosság meg akarta lincselni.) Onyancha áldozatairól azt mondja, nem ismerte őket, de nagyon jól emlékszik magukra a gyilkosságokra.

Csütörtökön letartóztattak egy tanárnőt is, aki nem sokkal korábban eltűnt és akiről Onyancha azt vallotta, hogy ő vezette be egy szektába 1996-ban és ő utasította az első gyilkosságra is. A férfi arról is beszélt, hogy miután belépett, újabb gyilkosságokat kellett elkövetnie, hogy előkelőbb helyet vívjon ki magának, 100 áldozat után pedig ráköszönt volna a jószerencse és meggazdagodott volna. Öt év alatt szerette volna végrehajtani a feladatot és úgy gondolja, gonosz szellemek segítették abban, hogy idáig eljusson. Magát Onyanchát egyébként azután tartóztatták le, hogy beazonosították a telefonját, amelyen keresztül váltságdíjat követelt egy kilenc éves kisfiúért, akit akkora már egy hónapja megölt. Később bevallotta, hogy eltörte a fiú nyakát, egy zsákba tette a testet és egy bokorba rejtette, őt aztán végül meg is találta a rendőrség.

Onyancha felszabadultnak érzi magát, hogy bevallhatta a rendőrségnek a gyilkosságokat, azt mondja, tisztában van tettei súlyával és elkövetésükkor nem volt önmaga. Nem számított rá, hogy le fogják tudni tartóztatni, azt gondolta, hogy a gonosz szellemek erejével nem bírnak majd a rendőrök. Arról is beszélt, hogy előre tudta, ha bevall mindent, elmúlik a szellemek ereje benne, mert a szekta tagjai figyelmeztették korábban erre.

Közben a helyi lapok arról cikkeznek, hogy a férfit már 2008-ban is leültethették volna, amikor nemi erőszakkal kapcsolatos vádak merültek fel ellene és több eltűnés, illetve gyilkosság történt a bevásárlóközpont körül, ahol dolgozott.

Onyancha gyerekkoráról is lehetett már közben hallani, az akkori osztálytársai, ismerősei szerint ugyanis a férfi gyerekként előszeretettel bántotta az alsóbb osztályokba járókat, főleg azokat, akikkel egy teremben aludtak.

A 76 éves Edward W. Edwards ezen a héten már egyszer bűnösnek vallotta magát egy wisconsini kettős gyilkosságban, most pedig egy másik hasonló gyilkosságban is, amit 1977-ben követett el Ohio államban. Egy 21 éves fiú és egy 18 éves lány volt az áldozat, akik Edwards környékén éltek akkoriban és akiket a nyakukon lőtt meg közelről, majd egy parkban hagyta a testüket. Az egyik nyomozó szerint Edwards ismerte is őket és a szokásaikat, mivel többször jártak nála a kertipartijain. Azt mondta, Edwards azt vallotta, hogy már egy héttel korábban eltervezte a gyilkosságot. A nyomozó arról is beszélt, hogy Edwards nagyon hideg és számító, a vallomásai során pedig nem mutatott megbánást.

Tavaly júliusban tartóztatták le egyébként a férfit, miután egyezett a DNS-e a két 19 éves wisconsini áldozaton találttal. A fiatal pár testét több héttel haláluk után találták meg egy erdőben 1980-ban, miután eltűntek egy lakodalomból. A rendőrség szerint leszúrták, illetve megfojtották őket, a lányt megerőszakolták, ruhája és alsóneműje pedig apró darabokra volt vagdosva. Edwards akkoriban a környéken ezermesterkedett, ki is kérdezték, de a dolog ennyiben maradt és Edwards nem sokkal később elköltözött az államból. A tavalyi letartóztatása után egyébként nem vallotta be egyből a történteket, hanem elismerte, hogy szexuális kapcsolatba került aznap a lánnyal, de azt mondta, látta, amint két-három férfi rugdossa agyon a fiatal párt.

Mivel a másik, ohioi eset még 1977-ben történt, így az akkori törvényeknek megfelelően ítélték el a férfit kétszeres életfogytiglanra, leghamarabb 20 év után szabadulhat. Ezután átszállítanák Wisconsinba, ahol az 1980-as gyilkosságért valószínűleg szintén kétszeres életfogytiglant kellene letöltenie. Ez utóbbi azonban valószínűtlen, mivel Edwards már nem fiatal és nincs is túl jó állapotban: kerekesszéket használ, cukorbeteg, néha oxigénmaszkra is szüksége van és a letartóztatása óta sokat fogyott. Egyik gyilkosságról sem tudni egyébként, pontosan miért követte el Edwards.

A férfi, aki egykor úgy írta le magát, mint John Dillinger és Don Juan keverékét, 1972-ben önéletrajzot is írt, Metamorphosis of a Criminal: The True Life Story of Ed Edwards címmel, amelyben arról számol be, hogy kisgyermekként gyakran verték az apácák abban az árvaházban, ahol nevelkedett és hogy már ekkor megvolt benne az elhatározás, hogy valamiféle gaztevő lesz. Az ötvenes évek első felében kisebb ügyei voltak csak, például csekket hamisított, kocsit lopott, és körbestoppolta az országot, gyakran bonyolódva szexuális kapcsolatokba. Többször ült börtönben, 1955-ben meg is szökött, majd benzinkutakat és bankot rabolt ki. Sosem viselt maszkot ilyenkor, mert kifejezetten szerette volna, hogy ismert legyen az arca. Ez olyan jól sikerült, hogy 1961-ben aztán felkerült az FBI top tízes listájára és végül elkapták. Arról is ír, hogy a börtönben megváltozott, jó útra tért (ezért is írta az önéletrajzot), szabadulása után meg is nősült és a bűnözői élettől való elfordulás szószólójává vált, többször tartott beszédet is erről. Ami már nincs benne az életrajzban, az az, hogy ezután történtek a gyilkosságok is és hogy 1982-ben újra leültették, ekkor gyújtogatás miatt. Hogy a kilencvenes években mi történt vele, arról nem sokat tudni.

Edwards azt mondja, azért vallotta most bűnösnek magát a gyilkosságokban, hogy könnyítsen a lelkén. A nyomozók szerint elképzelhető, hogy további eseteket is bevall majd a férfi, aki élete során számos államban élt. Gyanús Edwards 25 éves örökbefogadott fiának halála is, akit egy sekély sírban eltemetve találtak meg 1997-ben, őt hátulról lőtték fejbe. A csontváz felfedezése után Edwards el is költözött ismét.

A lenti videón az ohioi áldozatok hozzátartozói szólalnak meg az ítélet kihirdetése előtt, miközben Edwards a tolószékhez bilincselve hallgatja őket:

Néhány hete írtam arról a Nolan Ray George-ról, aki után mostanában kezdtek el több államban is újra nyomozni és aki a saját fehérneműjükkel fojtotta meg azt a két áldozatot, aki miatt elítélték. Azonban mindössze 22 évet töltött börtönben, ezt is két részletben. Miért történt ez így?

1969-ben az akkor még csak huszonéves George-ot, akit fiatalon vonzó, megnyerő férfiként írtak le, letartóztatták egy michigani állapotos nő meggyilkolása miatt. A nővel előtte szeretkeztek, majd a férfi megfojtotta az alsóneműjével az áldozatot, ezt pedig később be is vallotta. A szándékos emberölés miatt negyventől hatvan évig terjedő büntetést kapott volna és a helyi nyomozók úgy gondolták, alkut ajánlanak neki. Két nagyon hasonló lezáratlan ügyük is volt egy-két évvel korábbról és megegyeztek George-dzsal, hogy amennyiben bevallja ezeket, akkor csak amiatt a gyilkosságért ítélik majd el 40-től 60 évig terjedően, amiért letartóztatták. Ennek az alkunak egyébként nincsen semmilyen formában nyoma a nyomozók szaván kívül.

A férfi bevallott mindent ezekkel kapcsolatban és elmondta azt is, hogy az egyik áldozat, egy pontiaci pénztáros nagyon "könnyű menetnek" számított. Úgyhogy elvitte a kocsijával és leparkoltak egy sötét földút mellett. Hogy miért, azt nem tudni, de George vallomása szerint a szeretkezés közben dühös lett, úgyhogy először fejbeütötte a nőt, majd megfojtotta az alsóneműjével, végül a gazok közé dobta a testet. A másik áldozatot George-nak el kellett volna fuvaroznia valahova, őt a harisnyájával fojtogatta. Bár a férfi otthagyta az áldozatot az út mellett, a nő túlélte az esetet. (Az áldozat azonosította is George-ot, ám később eltűnt és a vallomása hiányában ejtették a férfi ellen a vádat.) A két ügyet a rendőrség végre lezárhatta, George pedig megkapta a fentebb említett büntetést, miután a bíró közölte azt is, hogy veszélyes a társadalomra.

A történetnek itt vége is lehetett volna, ám a michigani fellebbviteli bíróság szerint George-ot nem tájékoztatták az akkor még csak néhány éve életbelépett Miranda-jogokról (joga van hallgatni, ügyvédet fogadni és így tovább) és arról, hogy joga van a tanúkkal való szembesítéshez. Így 1973-ban semmisnek minősítették a tárgyalást és ismét vádat emeltek ellene. Először az esküdtszék döntésképtelen volt, majd az új esküdtek döntése után George újra megkapta a 40-től 60 évig terjedő büntetést, de mivel a tárgyaláson elhangzottak George korábbi vallomásai is, így ez az ítélet sem tartott sokáig. A harmadik tárgyaláson azonban már csak 17-től 25 évig terjedő büntetést kapott és végül összesen 12 év után, 1982-ben kiengedték a jó magaviselete miatt. Azóta Michiganben ilyesmi már nem történhet, le kell ülni a minimum büntetést mindenképpen, de akkoriban ilyen még nem lépett életbe.

Még egy éve sem volt George szabadlábon, máris újabb nőt próbált megfojtani, méghozzá most Ohioban. Az áldozatot (és egy sörösdobozt, rajta az ujjlenyomatával) egy erdőben hagyta, azonban az még élt ekkor és végül a kihűlés okozta a halálát. George-ot emiatt nem tudták szándékos emberöléssel megvádolni és csak tíz évet kapott. Nem ez a nő volt azonban az egyetlen áldozat ekkoriban, már annak idején is gyanúsították a férfit más, hasonló halálesetekkel a környéken.

A 67 éves George után most újra folyik a nyomozás a régi fojtogatásokkal kapcsolatban, ő magát pedig 30 napra elzárták engedély nélküli fegyvertartásért és mert megfenyegette a főbérlőjét, aki ki akarta lakoltatni a gyilkosságok miatt. Jövő héten szabadul.

 A szenátus jogi bizottsága 11:7 arányban szavazott úgy, hogy támogatja Robert Chatigny bíró jelölését az USA tizenhárom fellebbviteli bírósága közül abba, amelyhez többek között New York is tartozik. Egy tartózkodó szenátor kivételével a demokrata tagok mind igennel szavaztak, a republikánusok pedig mind nemmel.

Chatigny, aki Obama jelöltje, amiatt került reflektorfénybe, mert annak idején hosszasan kardoskodott az ellen, hogy kivégezzék Michael Rosst, a Roadside Stranglert, akit az általa bevallott nyolc gyilkosságból négyért ítéltek el. Miután Ross 15 évet töltött a halálsoron, elfogadta a kivégzést és nem akarta többet megfellebbezni az ítéletet, Chatigny bíró azonban megfenyegette az ügyvédjét, hogy elveszi az engedélyét. A bíró amellett is érvelt, hogy Ross szexuális szadizmusa enyhítő körülmény és hogy emiatt nem lett volna szabad elítélni, de legalábbis halálra biztosan nem. Kétszer próbálta megakadályozni a kivégzést, amit mind a kétszer elutasítottak és végül 2005-ben végrehajtottak.

Chatigny, aki még a kilencvenes évek elején Woody Allen egyik ügyében is részt vett, azzal is felhívta magára a figyelmet, hogy 12 esetben szabta ki az előírás szerinti legalacsonyabb vagy annál kisebb büntetést gyermekpornográfiával kapcsolatos bűncselekmények ügyében. (Összesen egyébként az ügyek 34 és fél százalékában szabott ki enyhébb büntetést az irányelveknél.) Az ellenzői további érvként hozzák fel ellene, hogy alkotmányellenesnek akarta minősíttetni azt a törvényt, amely a nyilvánosság számára elérhetővé teszi a regisztrált szexuális bűnözők listáját.

A szenátus jogi bizottságának demokrata tagjai egyébként azzal érveltek, hogy Chatigny köztiszteletben álló bíró és hogy több neves republikánus államügyész is támogatja. A republikánusok szerint viszont Chatigny hagyta, hogy az együttérzése és a személyes véleménye kihassanak a döntéseire.

A következő körben a szenátus szavaz majd Chatigny jelölésének elfogadásáról.

 A hét nő meggyilkolásával vádolt Walter Ellis tárgyalásán már túl is lennénk, ha nem rúgta volna ki azt az ügyvédet, aki ingyen elvállalta a védelmét. Miután kapott helyette egy kirendelt ügyvédet, eredetileg őszre halasztották a tárgyalást, hogy legyen ideje felkészülnie, azonban az elmúlt hetek eseményei ahhoz vezettek, hogy végül 2011. február 7-ét tűzzék ki időpontnak.

Ugyanis most már három olyan férfi is akad, akit egy-egy olyan gyilkossággal vádoltak meg, amelyekről utólag kiderült, hogy a helyszínen valójában Ellis DNS-ét találták meg. Egyet közülük még annak idején felmentettek, a másik kettőt viszont leültették, egyikük életfogytiglant kapott. Ezekkel a gyilkosságokkal egyelőre nem vádolták meg Ellist, de ügyvédje több időt (eredetileg egy évet) kért, hogy ezek ismeretében dolgozhassa ki a védelem stratégiáját. Arra hivatkozott, hogy hatalmas mennyiségű új információt kell átnéznie és hogy a lehetséges tanúk száma 380 körüli.

Ellis miatt egyébként a wisconsini kormányzó egy hónapja úgy rendelkezett, hogy minden súlyosabb bűncselekményt elkövető elítélttől DNS mintát kell venni, akkor is, ha már kiengedték őket. Ellis ugyanis előző börtönbüntetése alatt kicserélte a mintáját egy másik rabéval, majd amikor ezt felfedezték, arra is rájöttek, hogy hatalmas számú minta hiányzik még az állami adatbázisból.

A 49 éves Ellis egyébként ártatlannak vallja magát az 1986 és 2007 közötti fojtogatásokban.

Kutyákkal keresik a máig megoldatlan Colonial Parkway Killer ügy 1988-as áldozatait, két tinédzser holttestét (a képen a fiú, Richard Keith Call). Egyedül őket nem találták meg a nyolc áldozat közül (mind párok voltak) és azt feltételezik, hogy az annak idején üresen megtalált kocsijuk körüli három mérföldes körzetben lehetnek. Az FBI és a virginiai rendőrség egyébként azért szedték elő újra az ügyet, hogy DNS vizsgálatokat végezhessenek.

A kutatás nem egyszerű feladat, ugyanis ha a tettes elásta az áldozatokat, akkor nehezebb a szagminta nyomára bukkanni, ha viszont nem ásta el, akkor pedig a vadállatok széthordhatták a maradványokat. Viszont ilyenkor jönnek jól a kifejezetten emberi maradványok megtalálására kiképzett kutyák, akik akár egy 3,5 méteres mélységben elásott holttestet is kiszagolnak. Közülük pedig három már jelezte is, hogy talált valamit egy erdős részen. Hogy mit, azt egyelőre nem tudni, az is lehet, hogy egy régi temetőre bukkantak, ami nem lenne meglepő ezen a környéken. Mindenesetre a felszínen nem bukkantak rá a maradványokra, így megkezdték az ásást.

 Most, hogy már a harmadik bírónál jár Anthony Sowell szeptember 7-én kezdődő tárgyalása, a védelem újrapróbálkozik pár dologgal: ismét szerették volna elérni, hogy vigyék el Clevelandből a tárgyalást. Azzal indokoltak most is, hogy túl nagy a médiafelhajtás az ügy körül és képtelenség lesz elfogulatlan esküdteket találni. Szerintük ez a valaha volt legelhíresültebb bírósági eset a megyében és 207 riportot mellékeltek, amelyekben a 11 gyilkossággal vádolt Sowellt Őrült Tonynak, clevelandi fojtogatónak, szadista gyilkosnak nevezik. Megemlítették azt a sajtó elé került értékelést is, amely Sowell 2005-ös kiengedésekor, a gyilkosságok kezdete előtt megállapította, hogy a férfi nem veszélyes a társadalomra, valamint hogy már Sowell házának a belsejét is meg lehet tekinteni az interneten. 

Dick Ambrose bíró azonban úgy döntött, egyelőre korai lenne elköltöztetni a tárgyalást és csak akkor fog így rendelkezni, ha az esküdtek kiválasztásakor bebizonyosodik, hogy a védelemnek igaza van. Másrészt viszont úgy döntött, a tárgyalás kezdetéig a meghallgatásokon nem lehetnek jelen fényképezőképek és olyan eszközök, amelyekkel videó- vagy audiofelvételeket lehet rögzíteni. Miután kiválasztották az esküdteket, engedélyezni fogja ezeket, de csak korlátozott számban.

 David Paterson, New York állam kormányzója bejelentette, hogy egy olyan törvényjavaslattal áll elő, amely szerint mindenki, akit valamilyen büntetőeljárás során elítélnek, köteles lesz DNS-mintát szolgáltatni. Azt mondta, ez a rendelkezésükre álló legjobb fegyver a bűnüldözésben és bár a bűnösség és ártatlanság igazolását egyaránt szolgálhatja, mégis csak az elítéltek kicsit kevesebb, mint a felétől vesznek mintát New York államban. Idén ez 400 000 dollárba (kb. 90 millió forint) kerülne, majd ezután évente nagyjából másfélmillió dollárba (kb. 350 millió forint). Paterson szerint viszont ez olyasmi, ami megéri a pénzt, ha az állam biztonságáról van szó.

New York főpolgármestere, Michael Bloomberg támogatja a kezdeményezést és örül neki, hogy miután 2006-ban már kötelezővé tették a mintaszolgáltatást a súlyosabb bűncselekmények elkövetői számára, most kibővítik ezt a kört.

Tavaly egyébként Jeffrey Klein szenátor és az America's Most Wanted műsorvezetője, John Walsh (az 1981-ben meggyilkolt Adam Walsh apja) már előállt egy olyan javaslattal, hogy egyből a letartóztatáskor vegyenek DNS-t a gyanúsítottól bizonyos bűncselekményeknél (például emberölés, nemi erőszak, rablás, betörés, gyújtogatás stb). Ha az illetőt nem ítélik el az ügyben, akkor kérheti a minta törlését az adatbázisból. Egyelőre még az állami szenátus szintjén tart ez a javaslat.

Jelenleg New Yorkban attól lehet mintát venni, akit bűntett, illetve bizonyos meghatározott vétségek miatt ítéltek el. A minta egy állami DNS-adatbázisba kerül, ami viszont elérhető országosan is és amely a bűncselekmények helyszínéről származó mintákat is tartalmaz. Az adatbázis segítségével megtalált elkövetőket átlagban tizenegyszer tartóztatták már le és ötször ítélték el korábban. A szexuális bűncselekményeket elkövetők 80 százaléka valamilyen más bűncselekmény miatt szerepel az állam adatbázisában.

Francisco Acevedót emlegetik egyébként példaként arra, hogy milyen fontos a mintavétel. Őt pár hete tartóztatták le a 15-20 évvel ezelőtti yonkersi gyilkosságokért, miután leültették ittas vezetés miatt és DNS-t szolgáltatott abban a reményben, hogy így hamarabb szabadlábra helyezik majd. Nem csupán a rendőrök, de ő maga is meglepődött, hogy ezután a gyilkosságok miatt is letartóztatták, a nyomozók több mint 100 lehetséges gyanúsított elvetése után ugyanis úgy gondolták, már sosem lesz meg a tettes.

Összesen 21 államban emelkedett törvényerőre eddig a letartóztatáskor alkalmazandó mintavétel, további államokban pedig jelenleg próbálják elfogadtatni.

Bejósolhatóság

Minél kevesebb információnk van azt illetőleg, hogy egy stresszes helyzet mikor és egyáltalán bekövetkezik-e, annál stresszesebb eseményről beszélhetünk. Ha előre tudjuk, hogy egy negatív dolog fog következni, kevésbé visel meg minket, még akkor is, ha a bekövetkezés egyébként befolyásolhatatlan. A szervezetben ilyenkor egy előkészítő folyamat indul meg, egyfajta önvédő reakció. Ezzel ellentétben, ha az ilyen információk hiányában történik velünk stresszes esemény, nagyobb hatással lehet ránk. Erre egy példa szemléltetésként: