USSK

 Paul Lindsay neve előfordult már itt egyszer, ő az, aki visszavonult FBI ügynökként szívesen nyomoz régi ügyekben és aki korábban számos sorozatgyilkos kézrekerítésében részt vett, valamint nyomozott a Green River Killer után is. Most azt fejtette ki, miért tartja valószínűtlennek, hogy Anthony Sowell a származása miatt jutott volna el ilyen könnyen 11 áldozatig anélkül, hogy a rendőrök léptek volna.

Arról beszélt, hogy a clevelandi rendőrség addig nem is tudott arról, hogy sorozatgyilkos van a városban, amíg be nem jutottak a házába és meg nem láttak a holttestek közül kettőt az egyik szobában. (Azért a történethez hozzátartozik, hogy bár sorozatgyilkosról tényleg nem tudtak, több áldozat is jelentkezett náluk azzal, hogy Sowell megerőszakolta őket. Végül pont az egyik ilyen eset miatt mentek el hozzá, hogy letartóztassák.) Lindsay szerint így, hogy nem tudtak róla, nem is profilozhatták például félre és egyébként sem ismeretlen dolog a fekete sorozatgyilkos fogalma, az amerikai médiában is össze lehet vele futni időnként.

Sowell kora (50 év) is olyasmi, ami például a filmek alapján nem passzol egy sorozatgyilkoshoz, hiszen az ott felállított profilokban 30-40 éves gyilkosokat emlegetnek leginkább. Példaként említette azt a Benjamin Atkinst, akinek maga is segített az elfogásában és aki Sowellhez hasonlóan pont 11 nőt erőszakolt és fojtott meg. Ő 23 évesen kezdte, de Jeffrey Dahmer például 17 volt, amikor az első gyilkosságát elkövette. A másik oldalról Andrej Csikatilót hozta példának, aki 42 évesen kezdett tevékenykedni.

Lindsay arra a kérdésre is megpróbált válaszolni, hogy az olyan gyilkosságokat, amelyeknek áldozatai egy kisebbséghez tartoznak és a társadalom peremén élnek, máshogy kezelik-e. Itt is Benjamin Atkins ügyét említette és arról beszélt, hogy bár egy igen hosszú tárgyalás követte a letartóztatását, a médiában például alig volt nyoma ennek és az ilyesmi nem feltétlenül a rendőrségen múlik, hanem magán a médián.

Kiemelte, hogy egy sorozatgyilkos jelenléte gyakorolja a lehető legnagyobb nyomást a rendőrségre. Az Atkins-ügyben például egy idő után már a legnagyobb fejesek (beleértve kongresszusi tagokat és az FBI főnökét is) telefonálgattak egymásnak és sürgették magát Lindsay-t is. Ráadásul ha a média megsejti, hogy sorozatgyilkosról van szó, onnantól riporterek és kamerák bástyázzák körbe a rendőrséget, ami megnehezíti azt, hogy bevigyék kihallgatni a tanúkat, akik ilyen körülmények között nem szívesen mutatkoznak.

Arról is beszélt, hogy az Atkins-ügyben nyomozó detektívek jó része maga is fekete volt és azokban a gyilkosságokban, amelyekben nyomoztak, az áldozatok 99%-a szintén fekete. Ő maga nem tapasztalta azt a harminc év során, hogy a fekete áldozatok ügye kevésbé lenne kiemelten kezelve.

Januárban tartóztatták le Kentuckyban azt a Michael Abnert, akit három idős ember megölésével vádoltak és aki egyiküknek a házát is felgyújtotta. A 47 éves férfi tegnap bűnösnek vallotta magát minden vádpontban és tényleges életfogytiglant kapott a bírótól. Halálbüntetést is kaphatott volna, de az áldozatok családjai beleegyeztek az életfogytiglanba. Egyébként már a letartóztatása után nem sokkal bevallotta a rendőröknek mindhárom gyilkosságot, a rendőröket is meglepve vele, ugyanis akkor még csak a januárban megölt áldozat halálával vádolták.

A gyilkosságokhoz betörés és rablás is párosult, azonban úgy gondolják, nem csupán a nyereségvágy lehetett a bűncselekmények oka, mivel Abner brutális és kegyetlen módszerekkel dolgozott. (Egyébként nem ritka, hogy egy sorozatgyilkos összeköti a kellemest a hasznossal és ha már úgyis ott van, rabol is.) A januári, férfi áldozattal számtalan késszúrás végzett, a két nőt pedig, akiket még a nyolcvanas években ölt meg, megfojtotta. A januári gyilkossággal kapcsolatban úgy bukott le, hogy a felesége autóját otthagyta a ház előtt és az áldozat autójával távozott. Az egyik korábbi áldozat halálával kapcsolatban egyébként már annak idején is kikérdezték, de nem volt ellene bizonyítékuk, sőt, az áldozat egyik ismerősének is elmondta Abner, hogy ő végzett az idős nővel, az ismerős azonban túlságosan megijedt ahhoz, hogy beszámoljon róla a rendőrségnek. A harmadik gyilkosságra pedig eleve csak most derült fény, korábban ugyanis azt gondolták, a tűz végzett a nővel és csak most derült ki, hogy ezt a tüzet is Abner okozta, miután megfojtotta őt.

Abner be is bizonyította, hogy ő volt a tettes, pontosan leírt ugyanis néhány olyan ékszert, amelyeket az áldozatoktól szerzett meg. Az viszont elgondolkodtatott mindenkit, hogy a két korábbi és az idei gyilkosság között 22 év telt el és bár ennek egy részét Abner börtönben töltötte, még így is nagy a hézag időben ahhoz, hogy magában rejthessen néhány megoldatlan gyilkosságot, egyelőre azonban semmi mással nem gyanúsítják. 

 Talán sokaknak nem fog újat mondani ez a cikk, de tapasztalataim szerint mégis mindig van olyan, akinek igen, úgyhogy összeszedtem, kik azok a valóban élt sorozatgyilkosok, akiknek történetéből merített vagy meríthetett Thomas Harris, a regény írója és a film készítői. A filmet szerintem nagy valószínűséggel látta már az, aki erre a blogra keveredik, de ha mégsem, akkor előbb azt ajánlom, nézze meg, mert lehet, hogy spoileres leszek. A cikk a Tovább gomb után folytatódik.

 A New York államban található Yonkers nyomozói azt mondják, hamarosan le fogják tartóztatni azt a személyt, aki felelős lehet az 1989 és 1996 között Yonkersben történt három nemi erőszakért és gyilkosságért. A megkötözve megtalált áldozatok közül kettő bronxi volt, a harmadik Greenburghből származott és mindhármukat megfojtották. DNS-minta bizonyítja, hogy a három emberölést ugyanaz a férfi követte el.

A nyomozók annak idején számos szemtanút kikérdeztek, sőt, még más államokba is átutaztak, hogy biztosan mindenkit felkutassanak, aki tudhat az üggyel kapcsolatban valamit. 2004-ben végre sikerült elkészíteni egy fantomképet az elkövetőről, amihez annak a motelnek a dolgozója nyújtott segítséget, ahol az egyik gyilkosság történt. A motelben dolgozó férfi azt is elmondta, hogy a gyanús férfi úgy viselkedett, mint egy macsó.

A férfiról egyelőre nem nagyon akarnak semmit elárulni, illetve azt sem, hogy mikorra tervezik a letartóztatást.

Shirley Strickland Saffold bíró, akihez a 11 gyilkossággal vádolt, clevelandi Anthony Sowell ügye is tartozik, mostanában egyre jobban belebonyolódik a Plain Dealer nevű internetes újsággal folytatott harcba. Néhány hete arról írtam, hogy majdnem letartóztattatta a Plain Dealer egyik újságíróját azzal, hogy felhasználta cikkéhez a Sowellről szerzett pszichológiai értékelést. Azóta azonban újabb kanyarokat vett a történet, ugyanis az újság felfedezte, hogy lawmiss néven hozzászólogatott valaki a bírónő e-mailjét használva a cikkeikhez, amire a bírónő úgy reagált, hogy beperelte őket 50 millió dollárra, amiért visszaéltek az adattal.

A Sowell-ügyre is hatással vannak az események, a védelem ugyanis a több mint 80 komment kiderülte után azonnal új bírót követelt, mivel a hozzászólások közül több igen negatív véleményt mutat Sowell egyik ügyvédjéről, Rufus Simsről és magáról Sowellről is. A vád természetesen azt szeretné, ha Saffold bírónő maradna és Simsnek kellene kiszállnia az ügyből. A bíró egyébként azt mondja, nem ő, hanem a lánya használta a hozzászólásaihoz az e-mailcímet.

Ha Sowell megkapja a halálbüntetést, akár újra is tárgyalhatják később az egész ügyet a bíró elfogultságára hivatkozva, de az is lehet, hogy ha a bíró nem is lép vissza az ügytől, az Ohioi Legfelsőbb Bíróság eltávolítja.

 21 nőt azonosítottak a rendőrök az öt gyilkosságért halálra ítélt Rodney Alcala fotóin, közülük egyik sem eltűnt személy, illetve nem voltak gyilkosság áldozatai sem. Még így is nagyon sok modell vár azonban azonosításra a több mint száz képen, amit néhány hete hoztak nyilvánosságra. 

Emlékeztetőül: a fotókat Alcala még letartóztatása előtt, a hetvenes években készítette, a módszere pedig az volt, hogy először fényképezőgépével környékezte meg áldozatait. 1979-ben Seattle-ben találták meg őket azokkal az ékszerekkel együtt, amelyek közül egy fülbevaló az egyik áldozaté volt. Azt gyanítják, az itt őrzött tárgyak egy trófeagyűjteményt képezhettek.

 A hét, 1986 és 2007 között Milwaukee-ban elkövetett gyilkossággal vádolt Walter Ellis kitartott amellett, hogy ügyvédje (aki ingyen vállalta el a védelmét), nem megfelelő számára és helyette kapott egy kirendelt ügyvédet. Az új ügyvéd, Alejandro Lockwood több időt kért a bírótól, hogy felkészülhessen, amit meg is kapott, így május 3. helyett október 4-én fog kezdődni a tárgyalás. Lockwood azt is elmondta egyébként, hogy ez a legnagyobb ügy, amivel eddig dolga akadt. Az előző ügyvéddel az volt a 49 éves Ellis problémája, hogy keveset találkoztak és nem érezte, hogy igazán hatékonyan védhetné őt.

Lockwood annyit mondott még az üggyel kapcsolatban, hogy azt szeretné, ha a tárgyalást elvinnék Milwaukee megyéből, mivel a helyi média nagyon negatív színben dolgozta fel az eseményeket. Ezt már az előző ügyvéd is kérte még januárban, most pedig a bíró azt mondta, júliusban fog döntést hozni ebben a kérdésben. Szintén az elődje útját követve arról is beszélt Lockwood, hogy az lenne a legjobb, ha külön tárgyalnák a gyilkosságokat, mivel időben és az elkövetés módjában is nagy különbségek vannak közöttük. A bíró ezt annak idején azzal utasította el, hogy igenis hasonlóak annyira egymáshoz a fojtogatások, hogy együtt tárgyalhassák őket, ráadásul mind Ellis lakóhelyének közelében történt.

Ellist egyébként DNS-minta segítségével kötötték összesen kilenc áldozathoz, bár csak héttel kapcsolatban emeltek vádat ellene. Már 2001-ben is mintát akartak venni tőle, akkor azonban rávette egy rabtársát, hogy szolgáltasson helyette mintát, így nem derült fény egyből arra, hogy ő volt a felelős a halálesetekért. Ellis ártatlannak vallja magát a gyilkosságokban. Az áldozatok a rendőrök szerint prostituáltak voltak, a hozzátartozók egy része azonban ezt tagadja.

 Egyelőre még megerősítésre vár, hogy csütörtökön a coloradói Granby-ben az a Michael McCormick követett-e el öngyilkosságot, aki annak idején feladta a rendőröknek apját, Tom McCormickot azzal, hogy sorozatgyilkos és akiről azt sejtik, hogy talán részt vehetett a gyilkosságokban vagy akár valójában ő volt az, aki elkövette őket. Annyit lehet tudni jelenleg, hogy a helyi rendőrséget arról értesítette az elrabolt nő lakótársa szerdán, hogy egy öngyilkosságra hajlamos 53 éves férfi tartja fogva a 38 éves nőt ismeretlen helyen. A lakótársat maga az áldozat hívta fel telefonon. Mindenkit mozgósítottak, még az FBI is belefolyt a kutatásba, és kiderítették többek között, milyen címre voltak bejegyezve a gyanúsított járművei. Miután megtalálták az egyik leparkolt kocsit a közelben, de egy másik ház előtt, amiről kiderült, hogy a gyanúsított egyik üzleti partneréé, a helyi rendőrség és egy SWAT osztag körbevette a hegyi épületet. Megpróbáltak kommunikálni az elrablóval, de nem jártak sikerrel, illetve kamerával is igyekeztek beleselkedni az ablakokon, de nem láttak semmit, így helyi idő szerint reggel fél hatkor betörtek egy ablakot, hogy bejuttassanak egy telefont a férfinek. Ekkor lövést hallottak, később pedig egy férfi és egy nő holttestét találták meg odabent. Egyelőre nem azonosították őket, de minden valószínűséggel ők voltak az emberrablás szereplői. (A nőről azt sejtik, hogy McCormick volt barátnője lehetett.) A nő már órák óta halott lehetett, mindkettejüknek a fejét érte egy-egy lövés. A rendőrök szerint a férfi eleve úgy tervezhette, hogy valahogy így végződjön a történet. Granby-ben utoljára 1990-ben történt emberölés.

McCormick a nyolcvanas évek elején vallotta be apjáról, hogy több emberrel is végzett és a saját farmjukon ásta el a holttesteket, ezek közül három csontvázat meg is találtak, összesen pedig 17 eltűnéssel kapcsolatban gyanúsították. Elég korán elkezdték azt gyanítani, hogy nem az apa, hanem a fiú állhat a gyilkosságok mögött, illetve közösen követték el őket, azonban nem tudták érdemben megvádolni. Ellenben meggyanúsították egy kamionsofőr meggyilkolásával és le is ültették miatta, azonban McCormick új tárgyalást akart, aminek az lett az eredménye, hogy alkut kötött és 2006-ben kiengedték. Korábban egyébként megpróbált már helikopteres segítséggel megszökni, állítólag azért, hogy Mexikóba repüljön és végezzen valakivel, akinek aztán felveheti a személyiségét.

Az ügyész szerint, aki annak idején részt vett McCormick tárgyalásán, a férfi megnyerő személyiség volt, de nagyon manipulatív, egy ügyészségi nyomozó pedig, aki ott volt a kamionsofőr testének megtalálásánál, arról beszélt, hogy McCormick kiengedése óta attól tartott, hogy előbb-utóbb történik valami hasonló.

 Steve Hodel kétségtelenül az egyik legérdekesebb figura a sorozatgyilkosok üldözői között: amellett, hogy évtizedekig dolgozott nyomozóként Los Angelesben, az apja, Dr. George Hodel volt az egyik gyanúsítottja a máig megoldatlan Black Dahlia gyilkosságnak (18+ kép1, kép2) és Hodel a mai napig meg van győződve arról, hogy valóban ő lehetett a felelős érte és néhány más halálesetért is.

Steve Hodel fiatal nyomozó volt még, amikor összeakadt a szintén nagyon fiatal Rodney Alcalával, amikor is Alcala megtámadta azt a kislányt, aki néhány hete immár felnőtt nőként tanúskodott ellene. Annak idején ő volt az, aki elérte, hogy az ügy miatt az FBI is köröztesse a megszökött Alcalát. A lenti videóban az ő szemszögéből hallhatjuk az akkori eseményeket. (Egy kiegészítést fűznék a videóhoz még: Hodel azt mondja, hogy akkor, amikor negyven évvel ezelőtt megpróbálták elfogni Alcalát, még csak nem is létezett a sorozatgyilkos kifejezés. Ez így igaz, bár maga a fogalom már ismert volt korábban is, de a szó megalkotását Robert Ressler FBI ügynöknek tulajdonítják, akinek a hetvenes évektől kezdve komoly szerepe volt abban, hogy hatékonyabb módszereket vessenek be a sorozatgyilkosok kézrekerítésében.)

A Gainesville Ripper, azaz Danny Rolling 1989 és 1990 között nyolc embert (egy családot és öt főiskolást) ölt meg Floridában és Louisianában. Az apja gyakran bántalmazta gyermekkorában őt is és a család többi tagját is, és Rolling később megpróbálta őt is meggyilkolni. Áldozatait megcsonkította, időnként le is fejezte, a gyilkosság színhelyét pedig úgy állította be, hogy minden figyelem a holttestre essen: beállított pózokba rendezte a testeket és előfordult, hogy tükröket és egyéb kellékeket is használt a kompozíciójához. A halálsoron verseket, történeteket írt és rajzolgatott is, majd 2006-ban végül méreginjekcióval kivégezték. Nem mutatott megbánást és sosem kért bocsánatot az áldozatok hozzátartozóitól.

Most az egyik áldozat, Sonja Larson anyja miatt került előtérbe újra a történet, a nő ugyanis azért küzdött, hogy ne kerülhessenek a nyilvánosság elé a helyszíni rendőrségi fotók, a média már jó ideje ácsingózik ugyanis a képekre. A dologból bírósági ügy lett, a bíró pedig úgy döntött, hogy bárki megnézheti a 700 fotót a gyilkosságok helyszíneiről és a holttestekről, de sokszorosítani tilos őket, így a sajtóban sem jelenhetnek meg. Az anya egyébként sosem látta még a képeket. A kérdés az, hogy manapság mennyi időbe telik, hogy még így is felkerüljenek a képek az internetre, hiszen ha a fotók nincsenek teljesen elzárva, ez is könnyen megtörténhet.

Egyébként nem csak ebben az esetben problémás kérdés az, hol is van a határ az áldozatok hozzátartozói és a nyilvánosság jogai között, a téma újra és újra előkerül. Georgia államban éppen mostanában derül ki, elfogadják-e azt a határozatot, amely szerint nem lehet nyilvánosságra hozni olyan fotót és videófelvételt, amelyen az áldozat ruhátlan, feldarabolták vagy levágták a fejét.