USSK

 Tegnap megemlékezést tartottak az észak-karolinai Rocky Mountban azokért az áldozatokért, akikkel nagy valószínűséggel sorozatgyilkos végzett. 2005 óta legalább tíz nő halálával és kettő eltűnésével hozták összefüggésbe, áldozatai pedig főleg fekete prostituáltak voltak drogproblémákkal, akiket a városon kívüli erdős területeken találtak meg. A rendezvényen többek között a megyei seriff is beszélt és arról biztosította a hozzátartozókat és barátokat, hogy komolyan veszik az ügyet annak ellenére, hogy nem osztanak meg minden információt. 

A 31 éves Antwan Maurice Pittman személyében egyébként van egy gyanúsított is, akit tavaly szeptemberben tartóztattak le és bár csupán egyetlen gyilkossággal vádolták meg, legalább öt további áldozat esetében merült fel a neve. Pittman egyébként regisztrált szexuális bűnöző és DNS segítségével tudták összekötni azzal az áldozattal, akinek halálával kapcsolatban megvádolták.

A nyomozás továbbra is nagy erőkkel folyik, két héttel ezelőtt például 100 főt mozgósítottak a Nemzeti Gárdától, hogy átfésüljék azt a területet újabb áldozatok után, ahol korábban már öt holttestet találtak.

 A három nő azt mondja, szerepelnek azokon a Rodney Alcala fotókon, amelyeket néhány napja hozott nyilvánosságra New Yorkban a rendőrség és amelyek nem teljesen egyeznek a Kaliforniában nyilvánosságra hozottakkal. Persze azt az információt, hogy valóban ők láthatóak a képeken, csak később fogják megerősíteni, amikor már a rendőrök is leellenőrizték az egyezést.

Az egyikük az akkor még csak 19 éves Judy Cole volt (a képen), aki szerint 1978-ban egy épület tetején fotózta őt Alcala. Arról beszélt, hogy a férfi nem csupán képeket akart készíteni, hanem elkezdte kigombolni a blúzát is, ő pedig nagyon megijedt, hogy ha ellenkezik, akkor valami még rosszabb történik. Aztán a férfi pár pillanatra otthagyta, a lány pedig ekkor úgy döntött, hogy elszalad. Judy Cole bevallotta, hogy kicsit haragszik akkori önmagára, hogy nem vigyázott jobban. Azt mondta egyébként, hogy Alcala a megnyerő fellépésével altatta el a gyanúját előtte.

Jelentkezett egy borkritikus is, aki ugyan nincs a fotókon, viszont szerinte Alcala volt az, aki 1968-ban, amikor még csupán 13 éves kislány volt, becsalogatta a lakásába, majd bezárta (ő is sikeresen megszökött).

Közben észrevettem, hogy szerzői jogokra hivatkozva leszedette a YouTube-ról a Sony azt a randivetélkedőt, amit Alcala 1978-ban megnyert és amit én is linkeltem korábban, úgyhogy egy rövidebb verzióban ismét beillesztem, hogy azért meglegyen:

 Shirley Strickland Saffold bírónő nem lépett vissza, miután elfogultsággal vádolta meg a védelem Anthony Sowell ügyében, így az Ohioi Legfelsőbb Bírósághoz fordultak, akik jogosnak találták azt, hogy fennállhat az elfogultság veszélye és új bírót jelöltek ki. A bírónő ellen az volt a panasz, hogy a Cleveland.com-hoz tartozó Plain Dealer nevű internetes lap cikkeinél neki tulajdonított hozzásólásokat találtak, amelyekben negatívan véleményezte Sowellt és egyik ügyvédjét, Rufus Simst is. A bírónő e-mailcíméről érkeztek a kommentek, szerinte viszont nem ő, hanem a lánya küldte őket. Ennek ellentmond az, hogy több megjegyzés bizonyíthatóan a bíróság épületéből érkezett. A védelem azzal is érvelt, hogy miután a bírónő beperelte a lapot 50 millió dollárra az e-mailcím nyilvánosságra hozatala miatt, anyagi érdeke is fűződik az ügyhöz.

Már meg is van az új bíró Dick Ambrose személyében, akit véletlenszerűen sorsoltak ki és aki összesen már a harmadik a Sowell-ügyben. A legelső, Tim McGinty akkor kényszerült visszalépni, amikor kiderült, hogy szintén negatívan véleményezte Sowellt. Az új bíró, Dick Ambrose személye egyébként kicsit fura helyzetet teremt Sowell számára: ugyanis mielőtt jogi pályára lépett volna, hosszú ideig a helyi amerikai focicsapat, a Cleveland Browns Bam Bam becenevű hátvédje volt (az angol Wikipedia is inkább elsősorban hátvédként emlegeti és csak mellesleg bíróként), ami a nagy sportrajongó Sowell kedvenc csapata is egyben.

Sowellt többek között 11 nő megölésével vádolják, akiknek a testét tavaly ősszel találták meg Sowell házában és udvarában. A tárgyalás eredetileg június 2-án kezdődött volna, most azonban még nem tudni, így is marad-e az időpont.

Közben a Plain Dealer olvasói már azon spekulálnak, hogy a governmentwatcher nevű hozzászóló ugyanaz-e, mint lawmiss, aki a bírónő e-mailcímét használta és akinek a hozzászólásai miatt kirobbant az ügy. A két hozzászóló ugyanis hasonló témáknál mondta el a véleményét, ugyanazokról a személyekről mondott negatív véleményt, ugyanazokat a szavakat írta el és mindketten március 19-én hagyták abba a kommentelést.

 Néhány napja írtam arról, hogy a rendőrség bejelentette a közelgő letartóztatását annak a férfinak, aki a New York állambéli Yonkersben 1989 és 1996 között három nővel végzett (megerőszakolta és megfojtotta őket, a testeket pedig arccal felfelé találták meg, meztelenül és megkötözve). Bizonyára többeknek szöget ütött a fejébe, miért jelentették be ezt jó előre: az igazság az, hogy a férfi, a 41 éves Francisco Acevedo már egy ideje börtönben ül más ügy miatt.

A három áldozatot már korábban is összekötötték a helyszínen talált egyező DNS-minták, gyanúsítottat azonban nem tudtak felmutatni, noha több mint 100 embert kikérdeztek. Acevedo úgy került a képbe, hogy tavaly letartóztatták ittas vezetésért (már negyedjére) és egytől három évig terjedő büntetést kapott. Leellenőrizték a DNS-mintáját és az adatbank kidobta az egyezést a yonkersi gyilkosságokkal.

A nyomozók azt mondták, Acevedo nem nagyon örült nekik és igencsak meglepődött, hogy ennyi idő után a nyomára akadtak. Viszont stimmel minden, hiszen annak idején ezen a környéken volt gyári munkás, ráadásul az áldozatok eredeti lakhelyein (pl Bronxban) is gyakran megfordult. Már vádat is emeltek ellene, amellyel kapcsolatban Acevedo ártatlannak vallotta magát. New York államban nincs halálbüntetés, így ha elítélik, a maximális büntetése tényleges életfogytiglan lehet.

Acevedo az elmúlt években gyakran költözött és ezekből a városokból már érdeklődnek is utána a helyi rendőrök, így előfordulhat, hogy más ügyek is napfényre kerülnek vele kapcsolatban. 

A négy ember megöléséért 70 évre elítélt Scott Kimball egykori FBI informátor szóvivője úgy döntött, könyvet ír a sorozatgyilkosról. Kimball érdekes figura, eléggé ellent szokott mondani önmagának, emlékezzünk csak például arra, hogy ő volt az, aki FBI iratokat hamisított a börtönben, amivel azt szerette volna igazolni, hogy az FBI csak bemártotta őt és egy összeesküvés áldozata. Máskor elismerte, hogy valóban gyilkos (két áldozat esetében bűnösnek is vallotta magát), de azt mondta, nem egyedül dolgozott és hogy a gyilkosságoknak komoly indítéka is volt. Ennél többet azonban nem nagyon mond, nem említ neveket sem, illetve nem utal rá semmi, hogy amit mond, az igaz. Megint máskor úgy beszélt magáról, ahogy a közlékenyebb sorozatgyilkosok szoktak, ám a sorozatgyilkos megnevezést továbbra sem érzi a magáénak. Rajta tulajdonképpen megfigyelhetjük az egyik példáját az antiszociális személyiségre jellemző kóros hazudozásnak és manipulatív viselkedésnek.

A szóvivő, Ed Coet októberre tervezi befejezni a róla szóló, SLK - Serial Killer című könyvet, ami nagyjából karácsony körül lesz megvásárolható az Egyesült Államokban. Coet elmondta, hogy Kimball nem fog pénzt keresni a könyv megjelentével, mert egyrészt ezt Coloradóban törvény tiltja, másrészt ha törvényes lenne, akkor sem adna neki "egy fityinget sem". Coet tisztában van vele, hogy a könyv megírásának ötletével nem mindenki ért egyet, de azzal védekezik, hogy nem ő az első, aki sorozatgyilkosról ír. Rob McLeod például, Kimball egyik áldozatának apja arról beszélt, hogy nem hiszi, hogy bármi újat tudna mondani a könyv és szerinte inkább a fikció dominál majd benne, mint a valóság.

Kimball négy áldozata közül három holttestét 2008-ban és 2009-ben találták meg, a negyedik a mai napig nem került elő.

Először egy kis összefoglaló Alcaláról annak, aki nem követte eddig az eseményeket, aki pedig igen, az ugorjon a következő bekezdésre nyugodtan: Rodney Alcalát 1979-ben tartóztatták le, néhány héttel a 12 éves Robin Samsoe meggyilkolása után és az elmúlt években összesen háromszor ítélték az ügyben halálra (kétszer visszavonták). Legutoljára együtt tárgyalták ezt az ügyet négy másik nő megölésével kapcsolatban, akiket DNS segítségével kapcsoltak hozzá az utóbbi években. Mind az öt áldozat Los Angeles vonzáskörzetéből származott és mind az öt esetben bűnösnek találták Alcalát, aki ügyvédek helyett maga képviselte a védelmét. Alcala egyébként egy kiemelkedő intelligenciájú fojtogató, aki a fényképezőgépe segítségével nyerte meg áldozatai bizalmát. Számtalan fotót találtak Seattle-ben elrejtve, amelyek közül több mint százat hoztak nyilvánosságra abban a reményben, hogy eltűnt személyeket fedeznek fel rajtuk, illetve számos régi ügyben indult meg újra a nyomozás országszerte, hogy kiderítsék, lehetett-e köze hozzájuk Alcalának. Alcala beceneve a Dating Game Killer lett, mivel a hetvenes években megnyert egy tévés randivetélkedőt.

Említettem többször is korábban, hogy Alcala (eredeti nevén Rodrigo Jacques Alcala-Buquor) az ország több pontján is megfordult, köztük New Yorkban is, ahol két áldozattal sikerült DNS útján összekötni őt. Úgy tűnik, nem fognak azonban vádat emelni ellene, ennek viszont annyi az oka, hogy New York államban nincs halálbüntetés. A két manhattani áldozatról egyébként annyit lehet tudni, hogy egyikük stewardess volt, a másik pedig egy ismert társasági nő (egy híres elit szórakozóhely tulajdonosának lánya), akinek meggyilkolását annak idején címlapon hozták a helyi újságok. A stewardesst saját otthonában erőszakolták és fojtották meg, az örökösnőre pedig halála után egy évvel találták rá egy sekély sírban egy olyan környéken, ahol Alcala gyakran fotózott.

Viszont a vádemelés elmaradása ellenére nem hagyják annyiban az ügyet New Yorkban sem és a helyi rendőrség is közzétett több mint 200 olyan fotót, amelyeket Alcala készített és amelyekről azt gyanítják, hogy New Yorkban is készülhettek akár. (Eddig valamiért ők nem szerették volna nyilvánosságra hozni őket, noha a kaliforniaiak már hetekkel ezelőtt megtették.) Alcala egyébként először azután került New Yorkba, hogy 1968-ban megtámadott egy nyolc éves kislányt és szökni kényszerült. Volt már egy diplomája ekkor, itt viszont újra egyetemre járt, amit az 1971-es letartóztatása miatt már nem fejezett be. A stewardesst ez alatt az időszak alatt ölték meg, az örökösnőt pedig 1977-ben.

 Bár mostanában egyre felkapottabb a téma és valamennyire azért a többségnek vannak róla fogalmai, úgy gondoltam, egy nagyon átfogó bejegyzésben mutatok pár példát arra, mit figyelnek az FBI viselkedéskutatói egy profil felállításakor. Próbáltam a száraz bemutatás helyett inkább kicsit ömlesztetten ugyan, de emészthetőbb formában fogalmazni és a blog témájához kapcsolódóan főleg a sorozatgyilkosok szempontjából nézni. Annyit szeretnék még elmondani előzetesen, hogy ez a Behavorial Science Unit munkájának igazából csak egy része sok más mellett és az FBI profilalkotási módszere tulajdonképpen egyszerre épít a pszichológiai és a nyomozói ismeretekre, tapasztalatokra, illetve ezeket kombinálja. (A cikk a Tovább után folytatódik.)

Az idahoi rendőrségnek egy hét évvel ezelőtti nő elrablását és megerőszakolását sikerült DNS minta segítségével összekötnie a tettesekkel. A 26 éves Douglas Steinemert az FBI DNS-adatbázisa dobta ki, ő pedig szinte egyből bevallotta, hogy apjával (a képen) közösen követték el a bűncselekményt. Most azt vizsgálják, hogy a többi adatbázisban találnak-e olyan eseteket, amelyek hasonlítanak az apa és fiú modus operandijára, de azt sem zárják ki, hogy ez volt az első próbálkozásuk.

A legjobb segítség ehhez a szintén az FBI-hoz tartozó, 1985 óta működő ViCAP (Violent Criminal Apprehension Program) azon adatbázisa, amely országúti sorozatgyilkosságokról (500 áldozatról és 200 gyanúsítottról) gyűjtött össze információt. (A blog bal felső sarkában található térkép is tőlük van, ezen a piros pontok a főutak mentén talált áldozatokat jelzik az elmúlt 30 évből.)

Ann Todd különleges ügynök elmondta, hogy nagyon fontos az, hogy a helyi erők azonosították az elkövetőket, az FBI-nak pedig csak az adatbázisa nyújtott ehhez segítséget és természetesen most már a kamionos apa és fiú is bekerült az országúti gyilkosokkal foglalkozó adatbázisba. Ezekhez az információkhoz egyébként csak mostanában férhetnek hozzá a szövetségieken kívüli hatóságok is, amit az interneten keresztül tehetnek meg.

Egy-két hónapja írtam arról, hogy Floridában egy kamionos sorozatgyilkos jelenlétét gyanítják: ezzel kapcsolatban például a 28 floridai eset közül 15 olyan szerepel az országúti adatbázisban, amely a 4-es államközi autópálya közelében történt és amelyekért nagy valószínűséggel ez a sorozatgyilkos a felelős. Az adatbázisban szereplő 200 elkövetőből 46-nál felállították az időrendiséget is és a kezdeményezés 2004-es indulása óta 10 olyan férfit tartóztattak le, akik összesen 30 országúti gyilkosságért lehetnek felelősek.

Az adatbázis felállítása egyébként azért is volt rettenetesen fontos, mert a kamionsofőrök a legnehezebben kézrekeríthető sorozatgyilkosok között vannak: nem csupán azért nehéz a nyomukra bukkanni, mert idegeneket támadnak meg, hanem mert folyamatosan nagy területen mozognak. 

 Három nő ügyében kezdtek el néhány hete újra nyomozni a rendőrök Washington államban, abban a reményben, hogy a pár hete halálra ítélt Rodney Alcalához tudják kötni az eseteket. Egyikük, Cherry Greenman 1976-ban tűnt el és azóta sem találták meg a holttestét sem. Őt eredetileg a szintén az államban tevékenykedő Green River Killerhez igyekeztek kötni (sajnos akkoriban gyakorlatilag egymást váltották Seattle-ben és környékén a sorozatgyilkosok), de nem tudták vele összekapcsolni.

Alcala úgy került a képbe, hogy azok között a fotói között, amelyeket közzétett az Orange megyei rendőrség és amelyeket eredetileg Seattle-ben találtak meg, néhány internetes hozzászóló Greenmant is felfedezni vélte. Ez feltűnt az egyik helyi nyomozónak és elkérte a képeket jobb minőségben is a kaliforniaiaktól, hogy alaposabban megnézhessék őket. Megmutatták a Greenman családnak is, akik azt igazolták, hogy nem Cherry Greenman látható a fotókon.

A másik két lehetséges áldozatnak megtalálták a holttestét annak idején, így jelenleg arra várnak, hogy összevethessék a náluk talált DNS-t Alcala DNS-ével. Ezt a két esetet csak pár hónap választotta el egymástól és akad is néhány hasonlóság közöttük és a kaliforniai gyilkosságok között (főleg az, hogy őket is beállított pózokba rendezte a gyilkosuk).

Shirley Strickland Saffold bíró, akihez Anthony Sowell ügye is tartozik és akinek az e-mailcíméről számos elfogultnak tűnő hozzászólást fedeztek fel egy internetes hírújság munkatársai, nem távozik a Sowell-perből. Összesen három kérvényt nyújtottak be ezzel kapcsolatban, ebből eddig kettőt utasított el azzal, hogy nincs semmi alapjuk. A maradék egy kérvényben a védelem arra hivatkozik, hogy Saffold a héten azt mondta Rufus Simsről, Sowell egyik ügyvédjéről, hogy ő az egyetlen, aki a teremben hazugnak nevezte. Sims tagadja, hogy valaha is ilyet mondott volna és a megjegyzést a bíró elfogultságának újabb bizonyítékaként értelmezi. Sowell ügyvédei úgy döntöttek, hétfőn az Ohioi Legfelsőbb Bírósághoz fordulnak és azt kérik, hogy távolítsák el a bírót Sowell ügyéből.