USSK

 A sorozatgyilkosok általában huszonévesen támadnak először emberre, kivétel azonban mindig akad, például a pennsylvaniai Harvey Robinson, aki 18 éves korára már három gyilkosságon és egy öt éves kislány megerőszakolásán volt túl. A halálesetek a kilencvenes évek elején történtek, Robinson módszere pedig az volt, hogy napokig követte a kiszemelt áldozatokat, majd éjszaka betört hozzájuk, megerőszakolta és meggyilkolta őket. Az egyik megerőszakolt nőnek azonban sikerült elmenekülnie és miután elmesélte a történetét, rendőri védelmet kapott. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy néhány nap elteltével Robinson újra megpróbált betörni hozzá, a rendőrnek pedig sikerült őt lelőnie.

Robinsont halálra ítélték mindhárom gyilkosságért, de azóta is megy a huzavona, hogy életfogytiglant kaphasson. 2001-ben a három gyilkosságból kettővel kapcsolatban érvénytelenítették is a halálbüntetést, ráadásul 2006 óta nem is lehet kivégezni valakit olyan bűncselekményért, amit 18 éves kora előtt követett el, így a két érvénytelenített ítélet közül az egyik már mindenképp így is marad. 

A másik érvénytelenített halálbüntetést, amit a 15 éves, újságkihordóként dolgozó Charlotte Schmoyer megerőszakolásáért és meggyilkolásáért kapott, azonban újra elővették, a bíró azonban feloszlatta az esküdtszéket és a hónap végéig újabb esküdteket választanak ki az ítélet megszületéséhez. Robinsont egyébként a harmadik gyilkosság miatt eredetileg 2006-ban végezték volna ki.

 Mark Safarik, aki 23 évet dolgozott az FBI-nál és aki az egyik legközismertebb profilalkotó, Anthony Sowell kapcsán elmondott pár dolgot a fojtogatókról, hogy a közvélemény tisztábban lásson. Arról beszélt, hogy a fojtogatás nagyon gyakori a sorozatgyilkosok módszerei között, akár puszta kézzel, akár valamilyen eszközzel teszik. A legtöbben szeretik közelről megölni az áldozatot, mivel a gyilkosságnak szexuális értelemben vett jelentősége is van.

Safarik szerint nagy különbség van egy sorozatgyilkos és egy egyszeri elkövető fojtogatása között: az egyszeri elkövetők többnyire akkor fordulnak ehhez a módszerhez, ha hirtelen felindulásból ölnek és nincs náluk semmilyen gyilkosságra alkalmas tárgy, mert tudatosan nem készültek rá előre. Bár Sowellnél továbbra sem tisztázott a motiváció, Safarik elmondta, hogy a fojtogató sorozatgyilkosok szeretnek testközeli, személyes kapcsolatba kerülni az áldozattal. Szeretnek a szemükbe nézni, így érezhetik, hogy hatalmat gyakorolnak az áldozat felett, gyakorlatilag Istent játszhatnak. Ez pedig gyakran szexuálisan is felizgatja őket.

Megemlítette azokat a sorozatgyilkosokat is (például John Wayne Gacy vagy Rodney Alcala is ilyen), akik annyira élvezik a fojtogatást, hogy csak addig teszik ezt az áldozattal, amíg eszméletét veszti, majd amikor magához tér, folytatják. Ez tipikusan a szexuálisan szadista sorozatgyilkos egyik ismertetőjegye. Arról is beszélt, hogy egy már kialakult modus operandi ritkán változik csak úgy minden ok nélkül. Eltérhetnek persze néha tőle, de a közös vonás, vagyis hogy közelről végeznek az áldozattal, megmarad: ilyenkor például kést használnak vagy tompa tárgyakat.

Safarik beszélt Sowell áldozatairól is, akik kábítószeres prostitáltak voltak, köztük többen hangulatbetegségekben szenvedtek: Safarik szerint a legveszélyeztetettebb potenciális áldozatok között vannak, mivel a drogért cserébe olyasmit is tesznek, amit egyébként józan ésszel nem tennének és alacsony kockázatot jelentenek a sorozatgyilkosnak. Felhívta arra is a figyelmet, hogy az, hogy Sowell fekete, nem különösebben rendkívüli dolog, hiszen a közhiedelemmel ellentétben egy sorozatgyilkos nem csak fehér lehet, mindössze amiatt van belőlük több, mert az USA területén úgy általában is több fehér ember él.

Visszavitték Rodney Alcalát San Quentinbe a halálsorra, rögtön egy nappal azután, hogy hivatalosan is elhangzott a halálos ítélet öt ember meggyilkolása miatt (a képen a legfiatalabb áldozat, Robin Samsoe családja látható). Az Orange megyei seriffi hivatalnak összesen tíz napja volt erre. Miután 2003-ban visszavonták az 1986-os halálbüntetését, az Orange megyei börtönbe került és ott tartották egészen mostanáig. Mint ismeretes, most kerül összesen harmadik alkalommal a halálsorra, de ez az első eset, hogy sorozatgyilkosként. Rajta kívül jelenleg 700 ember vár a kivégzésére Kaliforniában, ahol kicsit meglepő, hogy több embert ítélnek mostanában halálra, mint Texasban. Ennek ellenére ritkán végeznek ki valakit: 1978 óta, amióta újra bevezették a halálbüntetést, mindössze 14 embert végeztek ki, ebből négyet Orange megyéből. A halálbüntetés egyébként egyrészt automatikus fellebezést von maga után, másrészt nem hivatalosan is visszatartanak egy-egy kivégzést az államban, amíg az ügyvédek szövetségi szinten perre viszik az ügyet azzal, hogy a méreginjekció alkotmányellenes.

Közben egy Rodney Alcala által írt levél is felkerült a netre eladásra, úgy látszik, őt sem kerüli el a sorozatgyilkos-biznisz, ráadásul ugyanaz a weboldal árulja, mint aki néhány hónapja Anthony Sowell leveleit is. Sowellhez képest elég olcsón, 95 dollárért lehet hozzájutni a levélhez. Ráakadtam egy nagyobb méretű, kisatírozatlan verzióra is és mivel toronymagasan Alcala foglalkoztatja legjobban az olvasókat a statisztika szerint, le is fordítottam:

Eric!

 

Az I.22-én keltezett, II.22-én feladott levelét megkaptam II.26-án.

Bocsánat a késlekedésért, de nagyon el voltam foglalva a tárgyalással, ami most már lecsendesülőben van és hamarosan véget ér.

Aránylag keveset tudok a számítógépekről, de szerencsém volt és jóváhagyták, hogy alkalmanként használhassak egy laptopot, amit egyszerre volt idegesítő és szórakoztató megtanulni kezelni.

Néhány rövid videót szerkesztgettem a Movie Makerrel, és képeket a Photo Galleryvel és az Infraview-val.

Ez most csak egy rövid levél, mivel egy halomnyi munka vár rám, amíg még lezajlik a tárgyalás.

Ha nem gond és ha van rá ideje, talán letölthetne néhány olyan fotót Neve Campbellről, ahol bikiniben van vagy legalábbis látszanak a lábai. Szerepelt egy sorozatban és volt egy filmje, amiben táncosnőt játszott.

Köszönöm a levelét.

Tisztelettel:

Rodney

 

 

 A 43 éves Scott Kimballt, aki korábban az FBI informátoraként is dolgozott és akit tavaly négy, 2003 és 2004 között elkövetett gyilkosságért ítéltek el, eltiltották saját ügyének dokumentumaitól, miután kiderült, hogy a börtönben nekiállt meghamisítani őket, majd szétküldte a sajtónak. A hamis FBI dokumentumokban más személyeket nevezett meg gyanúsítottként és tulajdonképpen egy összeesküvéselmélet rajzolódik ki belőle, erről már írtam is korábban. Az ügyvédei persze továbbra is megmutathatják neki az iratokat, de bármit, ami Kimballhoz kerülne közülük, el kell kobozni.

Kimball két gyilkosságban vallotta bűnösnek magát és 70 évet kapott, miután 2006-ban egy autós üldözés után sikerült letartóztatni. Jelenleg a dokumentumhamisítás miatt csak napi egy órára hagyhatja el a celláját.

 Aki követi itt a blogon a clevelandi Anthony Sowell útját a tárgyalásáig, az bizonyára emlékszik arra, hogy pár hete akadt egy nő, aki nemi erőszakkal vádolta meg, de nem igazán vették kézpénznek, amit mond, mivel egy próbaidőn lévő kábítószerfüggőről van szó, aki pont akkor beszélt az erőszakról, amikor saját maga állt bíróság előtt. Nos, úgy alakult, hogy mégis hitelesnek bizonyult a beszámolója annyira, hogy vádat emeljenek (PDF-ben itt) az 50 éves Sowell ellen az ügyben. (A nő ismert olyan részleteket, amit mások nem, illetve szemtanúk is megerősítették, hogy látták Sowell-lel.)

2008 szeptemberében történt az eset, a 36 éves nő szerint Sowell azzal hívta be magához, hogy ma van a születésnapja és senki sem ünnepel vele. Ahogy a többi áldozat is, aznap este ő is együtt kábítószerezett Sowell-lel, majd a férfi megütötte és megerőszakolta. Arról is írtam korábban, hogy látott is a fürdőszobában valamit, ami egy ragasztószalaggal körbetekert testre hasonlított, de akkor ezt a gondolatot elhessegette. A nőt Sowell azzal engedte végül el, hogy ne beszéljen senkinek a történtekről.

Sowellnek összesen 95 vádpontja gyűlt már össze tavaly ősz óta, amikor is a tíz holttestet és a koponyát megtalálták a házában. Ezekben szerepel több nemi erőszak, egy megkísérelt nemi erőszak, valamint gyilkossági kísérlet is.

A halottkém közben közreadta a részleteket a holttestekről: a nőket ruhadarabokkal, övvel, zsinórral és kötéllel fojtották meg, néhányukat pedig valószínűleg puszta kézzel. Két nő csuklóját, valamint három nő csuklóját és bokáját ruhadarabokkal és cipőfűzővel kötözték meg. Négy nőt deréktól lefelé ruhátlanul találtak, egyet pedig teljesen meztelenül, neki ki volt peckelve a szája. Két holttest esetében nem tudták megállapítani a halál okát, annyira előrehaladottak voltak a bomlási folyamatok. Kilenc nő szervezetében kokaint vagy antidepresszánsokat találtak. Az udvarban elásott öt nőt ragasztószalaggal vagy vezetékekkel körbetekert szemeteszsákokban találták meg. A műanyagzacskóban tárolt koponyára egy vödörben bukkantak rá.

 A 41 éves Anthony Kirkland párhuzamosan futó tárgyalása jóval rövidebb volt Alcaláénál, mivel a férfi a négy, 2006 és 2009 között elkövetett ohioi gyilkosságból kettőben már az elején bűnösnek vallotta magát, így ezekért életfogytiglant kapott. Ártatlannak vallotta magát azonban a két cincinnatibeli kislány meggyilkolásában és elégetésében, így miután ebben a két esetben is bűnösnek találták, az esküdtek úgy döntöttek, halálbüntetést érdemel. Tegnap hirdette ki a bíró az ítéletet és a kivégzés időpontjának szeptember 30-át jelölte meg, ez persze majd a fellebezések, kérelmek miatt csúszhat elég sokat. Kirklandet egyébként méreginjekcióval fogják kivégezni.

Az ítélet előtt Kirklandnek alá kellett írnia néhány papírt, hogy a szexuális bűnözők hármas számú csoportjába tartozik (az ilyen jellegű bűncselekmények elkövetőinek besorolásában ez a legmagasabb fokozat, gyakorlatilag ők azok, akik tényleges erőszaktevők). Megkérdezték Kirklandet, szeretne-e mondani valamit, amire ő azt felelte, igen, szeretne bocsánatot kérni az áldozatok családjaitól. Az egyik áldozat, Casonya Crawford rokona pedig azt mondta Kirklandnek, hogy bár mások szörnynek nevezik, szerinte nem lehet szavakkal sem leírni és reméli, hogy Kirkland majd imádkozik Isten megbocsátásáért, amikor kivégzik, mert ő a maga részéről nem fog tudni megbocsátani. 

A bíró egyébként a következőket vette figyelembe az ítélet kihirdetése előtt, ám egyiket sem tartotta olyan mértékben jelentősnek, hogy az befolyásolja a halálbüntetést: Kirklandnek nehéz gyermekkora volt, letartóztatása után részletes vallomást tett, antiszociális személyiségzavara van, a tárgyaláson kérte, hogy kegyelmezzenek meg neki és végül, hogy főiskolai diplomát szerzett.

Közben Cincinnatiben egy zenei fesztiválon még tegnap, az ítélet napjának estéjén előadták azt a dalt, ami a legfiatalabb áldozat, Esme Kenney emlékére íródott.

Az esküdtek néhány hete meghozták döntésüket, tegnap pedig hivatalosan is kihirdette a bíró Rodney Alcala halálbüntetését. Az egyik áldozat, Robin Samsoe halálának ügyében kétszer is halálra ítélték korábban, ám mindkét alkalommal visszavonták végül. (Samsoe anyja szerint 2001-ben már olyan közel jártak hozzá, hogy fel is hívták, részt akar-e venni a kivégzésen.) Az ítéletet Alcala, aki saját magát képviselte a tárgyaláson, megfellebbezi.

A bíró azt mondta Alcaláról, hogy szadista és rendellenes érdeklődést mutat fiatal lányok iránt. Megemlítette azt is, hogy a dal, amelyet Alcala lejátszott a tárgyaláson és amelynek szövege azt ecseteli, milyen gondolatai vannak egy olyan embernek, aki gyilkolásra vágyik, számára olyan volt, mintha Alcala nemzeti himnusza lenne és tökéletesen leírja, milyen is ő valójában. Nem érezte egyébként hitelesnek azt, amit Alcala elmondott a tárgyalás során, mivel Samsoe meggyilkolása után is többször hazudott nem csupán a rendőröknek, hanem a saját rokonainak és barátainak is.

Az egyik áldozat, Georgia Wixted húga pedig arról beszélt, hogy a testvére meggyilkolása óta fél az idegenektől és nem érzi biztonságban magát sehol. Jill Parenteau testvére szerint Alcala egy nem evilági ördög. Jill Barcomb bátyja szerint Alcala tettei nem hasonlíthatóak a többi nemi erőszakhoz és gyilkossághoz, és felszólította, hogy vallja be az összes áldozatot az összes államban, ahol járt. Samsoe anyja arról beszélt, hogy remélte, hogy a lánya békésen és csendben halt meg, de a tárgyaláson a többi áldozatról hallva, akik között volt, akit Alcala kalapáccsal erőszakolt meg, volt, akinek egy kővel verte szét a fejét, másokat pedig különleges kegyetlenséggel fojtott meg, eloszlott ez a remény. (Samsoe-t a többiekkel ellentétben olyan állapotban találták meg, amiből már nem tudták megállapítani, pontosan mi történt.) Alcala most sem mondott semmit.

A lenti videó összefoglaló az ügyről. Előfordul benne három rendőrségi fotó, de nem olyan vészesek, szerintem nyugodtan megnézhetik az érzékenyebbek is.

 Ohioban a 65 éves Eugene Blake jelenleg is gyilkosság miatt tölti börtönbüntetését, azonban bevallott egy újabbat is nemrégiben, amely még 1982-ben történt Bridgeportban. Az ügyben a halálbüntetést elkerülendő, bűnösnek vallotta magát és tegnap ítélték el 20 évtől életfogytiglanig terjedően. Az áldozat családjának kérésére nem osztották meg a gyilkosság részleteit és Blake is csak annyit mondott, borzalmas bűncselekmény volt. Annyit azért lehet tudni, hogy az áldozatot Mark Withersnek hívták és egy parkban tartózkodtak egy autóban a barátnőjével. Blake lelőtte Witherst, a lányt pedig megerőszakolta.

Blake-et egyébként először 1967-ben ítélték el egy nő megöléséért, azonban 1979-ben szabadlábra helyezték. Másodjára 1984-ben ítélték el, amikor megerőszakolt és megölt egy 13 éves lányt. Ezzel a büntetéssel kapcsolatban 2011-ben kérhette volna a szabadlábra helyezését, de a tegnap megítélt büntetés most hozzáadódik ehhez, így valószínűleg Blake nem nagyon jut már ki élve a börtönből.

 Lee Roy Hargrave-et 1975-ben ítélték el egy idős tanárnő meggyilkolásáért, akinek lidokaint fecskendezett a szívébe a kórházban, ahol ápolóként dolgozott. Hargrave akkor mindössze 20 éves volt és életfogytiglant kapott, amelynek akkoriban Virginia államban nem létezett tényleges változata, így 35 év után szabadlábra helyezték. (Pont egybeesett azzal a néhány évvel is a tárgyalása, amikor az egész USA területén megszüntették a halálbüntetést.)

Hargrave-et csak ebben az egy esetben ítélték el, de nem ez volt az egyetlen gyanús haláleset, ugyanis már akkor is további öt ember meggyilkolásával kapcsolatban merült fel a neve, akiknek ugyanúgy lidokain került a szívébe. A kórház annak idején azt nyilatkozta, hogy legalább 12 ember halála vetett fel kérdéseket, a tárgyaláson pedig elhangzott az, hogy az osztályon 5-6 embernél jelentettek szívleállást havonta, Hargrave pedig az ott töltött egy hónap alatti 31 szívleállásból 26-ot maga jelentett. Az egyik nővér emlékezett is arra, hogy Hargrave megjegyezte, vajon miért mindig pont ő találja meg az elhunytakat. Hargrave egyébként listát is vezetett a halottakról.

Az nem tisztázott, mi motiválta Hargrave-et, az viszont kiderült, hogy nagyfokú érdeklődést mutatott a szellemvilág iránt, még egy szellemidéző táblája is volt, amit gyakran elővett baráti társaságban.