USSK

 Nem sokat, de most már kicsit többet tudunk arról, hogy kiknek a halálával és eltűnésével kapcsolatban nyomoznak Washington államban Rodney Alcala után. A 66 éves férfinak pár hete javasolt az esküdtszék halálbüntetést, miután kiderült, nem csupán egy, hanem öt áldozathoz lehetett köze Kaliforniában a hetvenes években. Mivel Alcala több helyen megfordult még az országban, így futótűzszerűen indultak nyomozások más államokban is. Mivel nagyon sokat írtam már róla korábban, így most nem részletezem tovább az ügyet, hanem nézzük a lehetséges áldozatokat Seattle-ben.

Annyit tudunk, hogy két lány, a 13 éves Tony Witaker és a 17 éves Joyce Gaunt halálát vizsgálják most Seattle-ben, hasonlóságokat keresnek az ő megölésük és Alcala kaliforniai áldozatai között. Annak idején mindkettejüket hasonlóan kitekert pózokban találták meg (egyiküket meg is erőszakolták), mint amilyenekben Alcala néhány ismert áldozatát is hagyta. Waterville-ben a 19 éves Cherry Greenman eltűnését is újra elővették: őt korábban a 48 gyilkosságért elítélt Green River Killer, vagyis Gary Ridgway áldozataként kezelték.

Az állami gondozásban lévő Tony (rendes nevén Antoinette) Witakert egyébként 1977-ben egy hosszú, vöröses hajú férfival látták távozni (Alcalánál volt már példa rá, hogy változtatott a hajviseletén, hogy ne ismerjék fel olyan könnyen). Egy héttel később találtak rá a holttestére, teljesen fel volt öltözve és nagyjából egy hete lehetett ott. Agyonszúrták, nemi erőszaknak nem volt nyoma. Mivel fekete lány volt, Tony azóta elhunyt anyja szerint nem kezelte a helyén a rendőrség az ügyet, amivel a rendőrök persze nem értettek egyet.

A fejlődési rendellenességben szenvedő Joyce Gauntot egy parkban találták meg, miután megverték, megfojtották és megerőszakolták. Ruhátlan volt, a koponyáját betörték.

Természetesen Seattle-ben a rendőrség amellett, hogy DNS mintát kér Alcalától, átnézi azokat a trófeának is tartott fotókat, amelyeket Alcala nőkről és lányokról készített annak idején (többször volt szó róluk itt is), hátha ezek között is találnak valami kapaszkodót. Greenmant máris felfedezni vélik a képeken, de ez még megerősítésre vár.

Alcala közben egy adminisztratív jellegű meghallgatáson vett részt, mielőtt március 30-án hivatalosan is kihirdetnék az ítéletét. A beszámolók szerint nem látszott rajta, hogy különösebben feszélyezett lenne a valószínű halálbüntetés miatt. (Amelyet most kap meg élete során harmadjára, kétszer ugyanis visszavonták; az ügyész meg is jegyezte, hogy Alcala olyan, mint egy újra és újra feltámadó főgonosz egy videojátékban.) A meghallgatáson vidáman beszélgetett, néha nevetgélt is, sőt, még a tárgyalási jegyzőkönyv helyesírási hibáiba is belejavított, hogy megkönnyítse a bíró dolgát.

 Bűnösnek vallotta magát Timothy Krajcir Joyce Tharp elrablásában és megölésében, így megkapta tizennegyedik életfogytiglanját is, valamint további húsz évet kapott betörésért. A 65 éves férfi még 2008-ban ismerte be, hogy ő rabolta el Kentuckyban az áldozatot otthonából 1979-ben, majd átvitte Illinois államba, ahol megerőszakolta és megölte. Ezen kívül akkor még négy másik gyilkosságot vallott be (összesen pedig kilencet). Az volt a szokása, hogy betört az áldozatok lakásába, majd megvárta, amíg hazaérnek és vagy ekkor végzett velük elég változatos módszerekkel, vagy elrabolta őket.

Krajcir az ítélet elhangzásakor Tharp rokonaihoz fordult és bocsánatot kért. Elmondta, hogy tíz évet töltött kezeléssel, hogy kiderüljön számára is, miért követte el a gyilkosságokat és bár megpróbálta, nem sikerült maradéktalanul. A kezelés részeként megpróbálta beleképzelni a helyét a családtagokéba, hogy átérezze a fájdalmukat és lezárja a szenvedést, amit okozott, de alkalmatlannak érzi rá magát. A mondandójának a lényege tulajdonképpen az volt, hogy még ha sikertelenül is, de ő a maga részéről mindent megpróbált és nagyon sajnálja, ami történt.

Tharp rokonai pedig elmondták Krajcirnak, mekkora fájdalmat okozott a családnak. Tharp nővére arról beszélt, örül, hogy 30 év után végre lezárhatják az ügyet és megpróbál megbocsátani a férfinak, ami nem biztos, hogy menni fog. A nő szerint Krajcir csak szavakkal kért bocsánatot, egyébként azonban higgadtan, látszólag a bűntudat legkisebb jele nélkül beszélt, így nem igazán győzte meg.

 Jesus Aguilera jelenleg kétszeres életfogytiglanját tölti két nő meggyilkolása miatt, de úgy néz ki, esélye van egy harmadikra is, ugyanis harminc évvel Tolila Moore halála után vádat emeltek ellene a nő megöléséért. Azt feltételezik, összesen négy-öt embert fojthatott meg kilenc hónap alatt a nyolcvanas évek elején, amikor New Yorkba érkezett.

Annak idején találtak a helyszínen egy részleges ujjlenyomatot, ami akkoriban nem sokat segített, azonban a technika fejlődésével az évek alatt sikerült rábukkanni a tulajdonosára. Megvizsgálták az áldozat körmei alatt talált bőrdarabokat is és a DNS minta szintén Aguilerát mutatta ki, aki egyébként már jó ideje a rácsok mögött ült és így szerepelt a különféle adatbázisokban.

Aguileráról azt is kiderítették, hogy egy marielito volt, vagyis 1980-ban érkezett csónakkal Kubából az USA-ba 125 ezer társával együtt, amikor is Kuba egy rövid ideig engedélyt adott arra, hogy aki el akarja hagyni az országot, az megtehesse.

Aguilera ártatlannak vallja magát Moore meggyilkolásában, akinek egyébként már nem él egy közeli hozzátartozója sem, így az áldozat családja nem képviselteti magát a tárgyaláson.

 Kisebb botrányt okozott, hogy egy újságíró novemberben felhasználta cikkéhez azt a szakértői véleményt, amely 2005-ben készült a clevelandi Anthony Sowellről és ami azt volt hivatott megállapítani, hogy Sowell mennyire számít szexuális ragadozónak. Az értékelés szerint nem volt valószínű, hogy újra támadna. (Emlékeztetőül: Sowellt 2005-ben engedték ki, miután 15 évet ült nemi erőszak miatt, tavaly ősszel azonban tíz holttestet és egy koponyát találtak a házában, néhányukat már évek óta ott tárolta vagy elásva, vagy csak úgy a szobában, illetve számos nő jelentkezett, hogy a férfi korábban megerőszakolta). 

Az újságírót, aki megszerezte a pszichológiai értékelést, egyébként behívták a bíróságra, amire ő nem reagált, így később be akarták kísértetni. Azt szerették volna megtudni, honnan jutott az anyaghoz, ám erre nem tőle kaptak végül választ, hanem egy bírótól, aki az újságíró segítségére sietett: azt mondta, ő adta ki neki az értékelést, mivel az irat mindig is nyilvános volt. Az újságíró munkatársai már tüntetni akartak közben a bíróság épülete előtt, hogy ne tartóztassák le a férfit, a váratlan fordulat miatt azonban ez elmaradt.

Maga az anyag Sowell életét járja végig a gyerekkorától kezdve, nem állít fel diagnózist, illetve nincsenek benne konkrét orvosi információk, csupán az, ami a feladata volt: annak megállapítása, támadhat-e újra a férfi. Ahhoz, hogy az irat nyilvános legyen, magának Sowellnek is hozzá kellett írásban járulnia és ez annak idején meg is történt. A védelem egyébként nagyon nem örül a történteknek, azt állítják, hogy most még nehezebb lesz elfogulatlan esküdteket találni, mint eddig volt.

Néhány éve Charlize Theron Aileen Wournos megformálásáért Oscar-díjat kapott a Monster című filmben és ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a 2002-ben kivégzett Wournos iránt az utóbbi években megélénkült az érdeklődés. Louisiana államban most színpadra került például egy olyan darab, amelyben ugyan más nevekkel, de nem titkoltan Wournos történetét dolgozzák fel, Self Defense, or death of some salesmen címmel. Érdekesség, hogy a szereplők közül többen is három, négy vagy akár öt szerepet is játszanak a darabban, ami nem nélkülöz időnként némi humort sem.

Wournos hét férfi halálért volt felelős, amelyekért összesen hatszor ítélték halálra. Hányatott gyermekkora volt és már nagyon fiatalon prostitúcióra adta a fejét, később pedig gyakran letartóztatták különféle bűncselekmények miatt, amelyek a csekkhamisítástól a fegyveres rablásig terjedtek. A gyilkosságokat pont egy év leforgása alatt követte el, 1989 novembere és 1990 novembere között. Egymásnak néha ellentmondó válaszokat adott arra, miért tette, de túlnyomórészt azzal indokolta tettét, hogy ezek a férfiak (kuncsaftok) megerőszakolták vagy épp készültek megerőszakolni. Mindegyik áldozat több golyót is kapott. A védelem később arra próbált építeni, hogy Wuornosnak borderline személyiségzavara van, azonban végül mégis beszámíthatónak értékelték és méreginjekcióval kivégezték.

 51 évesen, rákban hunyt el Paul Seitz ügyészségi nyomozó, akinek pár éve sikerült Robert Zarinskyhoz kötnie egy kislány 1968-as megölését, akit az iskolából hazafelé ért a támadás New Jersey államban. Vádat is emeltek Zarinsky ellen 2008-ban, ő azonban még abban az évben meghalt tüdőelegtelenségben, így tárgyalásra már nem került sor.

Seitzről minden jelenlegi és korábbi munkatársa azt mondja, hogy különleges nyomozói képességekkel rendelkezett nem csupán ebben az ügyben, hanem a korábbiakban is. Annak idején egy kisebb helyi rendőrségnél kezdte egyébként, majd Maine-be költözött, ahol a kábítószeresekhez került és egyből nevet szerzett magának Maine állam történetének legnagyobb kokainfogásával. Nem sokkal később aztán mégis visszatért eredeti otthonába, New Jersey államba, ahol előbb a rendőrségnek dolgozott, majd végül ügyészségi nyomozó lett.

Robert Zarinsky eredetileg egy 17 éves lány 1969-es meggyilkolása miatt kapott életfogytiglant 1975-ben és ezzel ő lett az első New Jersey államban, akit a holttest megtalálása nélkül ítéltek el gyilkosságért. A testet azóta sem találták meg, Zarinsky pedig egymásnak ellentmondó információkat adott róla. Számos gyilkossággal hozták összefüggésbe, de csak két esetben tudtak vádat emelni ellene, ezek egyike volt a 13 éves Jane Durrua megölése, amire majdnem 40 évvel később Paul Seitz derített fényt. (A képen Jane Durrua és testvére látható.)

Egyre inkább hangot adnak kétségeiknek a hozzátartozók és a közvélemény Rodney Alcalával kapcsolatban, pontosabban amiatt, hogy a rendőrség talán nem megfelelően kezelte az esetet annak idején. Nem értik, miért történt az, hogy a már 1980-ban megtalált fotókat csak most hozták nyilvánosságra, miközben már akkor is tudták, hogy azt a fülbevalót, amit Robin Samsoe ügyében használtak bizonyítékként, velük együtt találták meg. Persze az egyik oldalról ott van az, hogy akkor még nem tudták Alcaláról, hogy sorozatgyilkos és a rendőrség azt is mondja, jogi okokból nem is hozhatták volna nyilvánosságra a képeket, másrészt viszont maga az egyik nyomozó is megjegyezte, hogy igazából nem tudja, annak idején miért nem foglalkoztak többet a képekkel. Ráadásul Alcalát már a hatvanas években is leültették hasonló bűncselekmények miatt, illetve az FBI is köröztette egy ideig (ekkor élt álnéven New Hampshire-ben), tehát valamit azért lehetett volna sejteni vele kapcsolatban. Mindenesetre most nagyon komolyan veszik a 30 évvel ezelőtti fotókat is és a velük együtt megtalált ékszerekről is DNS-mintát vesznek, bár ez utóbbi inkább csak holttesttel együtt ér valamit, eltűnt személyeknél nem biztos, hogy tudnak vele mit kezdeni.

Jelenleg ott tartunk egyébként, hogy kilenc nő azonosította magát, aki életben van és hét esetben jelezték, hogy a fotón szereplő modell a hetvenes években eltűnt. Seattle-ben, ahol a 2000 fotót találták, egyébként szintén nem érzik teljesen helyénvalónak az akkori hozzáállást: az egyik 1976-ban eltűnt nő ügyével kapcsolatban ugyanis nem őriztek meg jelentést akkoriban. Ennek két oka lehet: valaki mulasztott vagy pedig úgy gondolták, hogy a nő önként hagyta el otthonát. A hozzátartozók természetesen egyik verzióval sem lennének elégedettek.

Ángel Maturino Reséndiz, másnéven a Railway Killer egyetlen túlélője, Holly Dunn Pendleton is beszédet mondott Indianapolisban egy nemi erőszakkal kapcsolatos konferencián. A nő 1997-ben élte túl a mexikói Reséndizzel való találkozást Kentucky államban, azonban a férfi megerőszakolta, összeszúrkálta és majdnem agyonverte, mielőtt otthagyta. Ugyanebben a támadásban Reséndiz végzett Pendleton barátjával, a 21 éves egyetemista Christopher Maierrel, őt a vasúti sín egyik darabjával verte agyon. Pendleton arra kéri az indianai sofőröket, hogy vásároljanak meg egy speciális rendszámtáblát, amikor legközelebb regisztrálják autójukat, az ebből befolyó pénzt pedig az erőszak megelőzésére fogják fordítani egész Indiana államban (többek között például olyan krízisközpontokhoz is kerül belőle, ahol nemi erőszak áldozataival foglalkoznak). A kampány persze nem mindenkinek tetszik, főleg az indianai autósoknak nem. Pendleton egyébként a támadás után befejezte az egyetemet, ma már saját családja van és rendszeresen szólal fel a nemi erőszak áldozatainak védelmében.

Reséndizt 2006-ban végezték ki, miután 24 emberrel végzett. Beceneve onnan jött, hogy vonattal járta az országot és sokszor a sínek mentén támadott meg valakit, máskor pedig betört az áldozatok lakásába, ahol nagy nyugalomban evett-ivott, miután végzett a lakókkal. Szerepelt még az FBI top tízes listáján is. Kivégzése előtt viták alakultak ki arról, alkalmas-e egyáltalán a halálbüntetésre, mivel önmagát félig angyalnak mondta és többször kijelentette, hogy elpusztíthatatlan, a lelke örökké fog élni.

Egyre-másra kerülnek elő az eltűnt személyek a most 66 éves Rodney Alcala körül. A 2000 megtalált fénykép közül, amelyeket Alcala a hetvenes években készített, majdnem 150 fotót tett közzé néhány napja az Orange megyei rendőrség annak reményében, hogy még több áldozatot tudnak a jelenleg öt gyilkosság miatt elítélt Alcalához kötni. A férfit a fotók mellett az ország több pontján is gyanúsítják egy vagy több gyilkossággal, de hangsúlyozzák, hogy az ez irányú nyomozás még nagyon kezdeti stádiumban van.

Megszólalt egy connecticuti pszichiáter is közben, aki saját magát azonosította az egyik fotón és annak idején 17 évesen állt modellt Alcalának, aki a szomszédja volt (a fenti képen ez a fotó látható). A nő arról mesélt, hogy Alcala, aki fiatalon sármos latin férfiként nagyon is bizalomgerjesztő volt, azzal próbálta meg elkápráztatni, hogy a Mensa tagja (a férfinak valóban 160-as IQ-ja van), másképp azonban nem közeledett hozzá soha. Alcala az anyja jelenlétében mutatott fotókat a fiatal szomszédlánynak és a nő azt mondja, csak később, felnőtt fejjel jött rá, hogy Alcala anyjának arcán ezekben a pillanatokban valójában undort látott. Elmesélte azt is, hogy még Alcala autójában is ült, mivel a férfi egyszer-kétszer felajánlotta neki, hogy elviszi kocsival. A nő egyik barátja később figyelmeztette a családot, hogy Alcala ült már brutális bűncselekményért és nem árt vigyázni vele, nem sokkal később pedig le is tartóztatták a férfit Robin Samsoe meggyilkolásáért. (És egészen pár évvel ezelőttig ő volt az egyetlen, akit összefüggésbe tudtak hozni vele.)

 Így döntöttek az esküdtek Cincinnatiben néhány óra tanácskozás után annak az Anthony Kirklandnek az ügyében, akit négy ember megölésével és megerőszakolásával vádoltak. A férfi a két felnőtt nő meggyilkolásában bűnösnek vallotta magát, a kislányok esetében azonban nem és mivel ez utóbbiakban is bűnösnek találták az esküdtek, így kerülhetett szóba a halálbüntetés. Hivatalosan március 31-én mondják ki az ítéletet.

A tárgyalásnak ebben az utolsó szakaszában egyébként a tanúk padjára vonult egy pszichológus, aki igazolta, hogy Kirklandnek antiszociális személyiségzavara van. Maga Kirkland is megszólalt, aki elmondta, hogy gonosz szörnyetegnek tartja magát, ennek ellenére szeretné, ha megkímélnék mégis az életét. Nem tudja kontrollálni magát és nem tud szabadulni a "rossz Anthonytól", így nem fogja vádolni az esküdteket akkor sem, ha halálra ítélik.

A vád egyébként arra emlékeztette az esküdteket, hogy a legfiatalabb áldozat, Esme Kenney is könyörgött az életéért és hogy a pszichológus, aki a védelem oldalán tanúskodott, elmondta azt is, hogy az antiszociális személyiségzavar nem elmebaj és nem ment fel a gyilkosság alól.

A védelem azzal igyekezett Kirkland életét menteni, hogy arról beszélt, Kirklandnek nem volt esélye sem egy másik életre a genetikailag belekódolt erőszakosság miatt és amiatt, hogy gyermekkorában bántalmazták. Kiemelte azt is, hogy a vádlott részletes vallomása nélkül nem biztos, hogy sor került volna a tárgyalásra.

Az esküdteket érzelmileg nagyon igénybe vette a tárgyalás és az ítélet meghozatala is. A bíró azt mondta nekik, nyugodjanak meg, döntsenek úgy, ahogy a legjobbnak látják, a végső ítéletet úgyis ő hozza majd meg. Az esküdtek úgy nyilatkoztak a döntés után, hogy Kirklandre nem is tudnak mit mondani, mert őt szörnyetegnek nevezni sértés még a többi szörnyeteg számára is. Volt köztük egy ügyvéd is, aki arról beszélt, hogy esküdtként máshogy látta a tárgyalást és nem biztos abban, hogy vissza tud menni bűnözőket védeni. Elmondták azt is, hogy először hét esküdt állt a halálbüntetés, öt pedig az életfogytiglan mellett.

Hamilton megyében egyébként legutoljára hét évvel ezelőtt javasoltak esküdtek halálbüntetést. Érdekes statisztika, hogy Ohióban a jelenleg 161 halálsoron tartott elítélt közül 20% került ki Hamilton megyéből, noha az állam lakosságának csak 7 és fél százaléka él ott.