USSK

 30 év telt el, mire kiderült Rodney Alcaláról, hogy valójában sorozatgyilkos, azonban azon az öt gyilkosságon kívül, amiért elítélték, még mindig vannak lehetséges áldozatok a férfi tarsolyában. Egyrészt New Yorkból már korábban jelezték, hogy náluk három gyilkosságban merült fel a neve, másrészt a nagy sajtónyilvánosság miatt New Hampshire-ben és Seattle-ben is előkerült egy-egy olyan gyilkosság, amihez köze lehetett. Alcala, akit egyébként 1964-ben azért küldtek el a seregtől, mert antiszociális személyiségzavart diagnosztizáltak nála, a fotózás segítségével cserkészte be áldozatait, így nemrég a rendőrség közzétett a képekből egy jó adagot, hátha felismernek rajtuk eltűnt személyeket. A fotókról elképzelhető az is, hogy Alcala trófeaként őrizte meg őket.

Pár nap leforgása alatt négy nő esetében jelezték, hogy eltűntek a hetvenes években. A három seattle-i eset közül egyet jelentettek a fotók alapján (Alcala ebben a városban rejtette el többek között a fotókat is), a két New Hampshire-ben történt eset közül is egyet (Alcala itt élt egy darabig), illetve jelentettek egyet Phoenixből és Orange megyéből is (OC Alcala eredeti lakhelye). Tehát összesen jelenleg 15 gyilkosságban és/vagy eltűnt személy esetében merült fel a neve.

Hat nő jelezte eddig egyébként, hogy szerepelt a fényképeken, de ép és egészséges. Jelenleg tíz nyomozó dolgozik azon, hogy a már azonosított nők családi fotói alapján időrendbe tegye Alcala mozgását. Nehezíti a történetet az, hogy akik viszont az eltűnt nők esetében nyomoztak annak idején, már vagy meghaltak, vagy nyugdíjba vonultak.

Időközben Alcala másik egykori tévévetélkedős vetélytársa is nyilatkozott. Tőle is megtudhattuk azt, amit a másik versenyzőtől is, vagyis hogy Alcala egyáltalán nem volt olyan bűbájos velük, mint a lánnyal, akinek a kegyeiért vetélkedtek a műsorban. A férfi azt mondta, az volt a benyomása, hogy Alcalának nem nagyon van saját személyisége.

 Anthony Kirklandet négy gyilkossággal vádolták meg Cincinnatiben, ebből kettőben a tárgyalás elején bűnösnek vallotta magát. A férfit apróságokkal dühítették fel áldozatai és ösztönszerűen támadta, majd erőszakolta meg őket és égette el végül a holttestüket. A két kiskorú áldozat esetében nem tartotta magát bűnösnek, az esküdtek azonban annak mondták ki ezekben is és ez azt jelenti, hogy kezdetét veszi Kirkland tárgyalásának halálbüntetéses szakasza. Ez már akkor is bekövetkezett volna, ha csak az egyik kislány halálát bizonyítják rá.

Kirkland a tárgyaláson nem tanúskodott, hanem lejátszották helyette az egy évvel ezelőtti hangfelvételt, amin mind a négy gyilkosságról beszélt. A halálbüntetéses szakaszban a tanúk padjára áll ő is, ám nem eskü alatt vall majd. A többi tanú között szerepel Kirkland egyik családtagja, illetve egy szakértő is, aki Kirkland elmeállapotáról beszél majd. A védelem nem fog új bizonyítékokat felhozni ebben a szakaszban.

A férfi ügyvédjeit nem lepte meg az esküdtek döntése, azt mondták, erre számítottak ők is és nem is az volt a céljuk, hogy felmentessék Kirklandet, hanem hogy megóvják az életét a halálbüntetéses szakaszban. Nehezen is tudták volna felmentetni, hiszen a férfi ellen több nagyon erős bizonyítékot is felsorakoztattak, például magát a vallomást vagy az egyik kislány személyes tárgyait, amit az áldozat halála után pár órával Kirklandnél találtak meg. A védelem arra épít majd, hogy azért kell a férfit életben hagyni, mert hajlandó volt hosszas vallomást tenni a gyilkosságokról. A vád azt fogja hangsúlyozni, hogy az esküdtek ne dőljenek be Kirklandnek, mert ő a bizonyíték arra, hogy a színtiszta gonosz közöttünk jár.

Kirklandet egyébként pénteken mondták ki bűnösnek és azóta a rutineljárásnak megfelelően a Hamilton megyei börtön pszichiátriai részlegén tartják, illetve itt fog tartózkodni egészen addig, amíg meg nem születik a végső ítélet. 

Miután kivezették az esküdtek döntése után, hajlandó volt mondani pár szót és bocsánatot kért. Megkérdezték, szörnynek tartja-e magát, erre pedig azt válaszolta, senki sem születik szörnyként, hanem valaminek azzá kell tennie az embert.

 A szenátus jogi bizottsága elhalasztotta a meghallgatását annak a Robert Chatigny bírónak, aki Obama jelöltje lenne a fellebbviteli bíróságba, miután egy ügyésztől levelet kaptak, hogy a férfi "jogilag időzített bomba", illetve a republikánusok is tiltakoztak a bíró erőszaktevőkkel kapcsolatos hozzáállása miatt.

Chatigny bíró 2005-ben próbálta visszavonatni a Roadside Strangler néven ismert Michael Bruce Ross halálbüntetését, aki nyolc ember haláláért felelős. A bíró szerint Ross saját szexuális szadizmusának áldozata volt. Obama egyébként Chatigny bírót elsőrangú jogi szakértőnek tartja. 

A meghallgatás helyett most megvizsgálják, pontosan milyen szerepet játszott a bíró annak idején Ross kivégzésében. A sorozatgyilkos egyébként akkor azt mondta, ő nem akar az ítélet ellen harcolni, Chatigny szerint azonban mentális szempontból nem volt alkalmas a halálbüntetésre. A bíró annyira hevesen védte Rosst, hogy még az ügyvédjét is megfenyegette, hogy elveszi az engedélyét, amennyiben kiderül, hogy a Ross rabtársa által állítottak igazak. (Ezért aztán másnap bocsánatot is kért.) A rabtárs szerint ugyanis több pszichiáter is foglalkozott odabent azzal, hogy átformálja Ross gondolatait, illetve a börtönkörülmények is olyan szinten hatottak negatívan a sorozatgyilkosra, hogy inkább a halált választotta. (Sokan egyetértettek akkor azzal, hogy a kivégzés egyben rejtett öngyilkosság is volt.)

A sorozatgyilkos egyébként húsz évet töltött már a halálsoron, mielőtt Chatigny bíró belefolyt az ügyébe és azt hangsúlyozta, hogy Ross szörnyű betegségtől szenved és ő a legkevésbé büntethető a halálsoron. A kivégzést végül elhalasztották, de nem vonták vissza, így Ross 2005 májusában méreginjekció általi halált halt.

Annak idején tisztázták a bírót az őt ért vádak alól, azzal indokolva, hogy szokatlan, de ésszerű volt a fellépése, amikor azt mondta, nem vizsgálták meg elég alaposan Ross elmeállapotát. Sokan kiállnak egyébként Chatigny mellett most is, a nagy tapasztalatára hivatkozva és arra, hogy óvatos bíró és nem szabad csupán a nyilvánosságot kapott tettei alapján megítélni. Mások az Obama jelöltjei elleni boszorkányüldözésnek tartják ezt az ügyet is, más jelöltek megkérdőjelezésével egyetemben.

Pár évvel korábban is felmerült már egyébként egy vitatott ügyben Chatigny neve, amikor azt állította, hogy alkotmányba ütközik a regisztrált erőszaktevők számontartása Connecticutban, illetve olyan hír is szárnyra kapott, hogy a bíró korábban sokkal rövidebb büntetést szabott ki egy gyermekpornográfiával kereskedő férfi számára, mint ami az ajánlott volt.

 A Jack Unterwegerről szóló, The Infernal Comedy - Confessions of a Serial Killer című színdarabban áll színpadra John Malkovich Londonban 2011 nyarán. Zenés műről van szó, amelyet a zenekaron kívül két szoprán hangra és egy prózai színész szerepére írtak, a történet vázát pedig az képezi, hogy az osztrák sorozatgyilkos, Jack Unterweger visszatér a túlvilágról. A darabot először 2008-ban, a kaliforniai Santa Monicában mutatták be, ahol nagy sikernek örvendett, a tavalyi bécsi előadások azonban vegyes kritikákat hoztak.

Zárójelben jegyzem meg a magyar vonatkozást, vagyis hogy ugyanitt, a Barbicanban Kurtág Györgytől a Kafka-töredékeket is előadják majd.

Unterweger egyébként több szempontból is kapcsolódik az USA-hoz, egyrészt osztrák anya és egy amerikai katona gyermeke volt. 23 évesen tartóztatták le először, miután megfojtott egy nőt a melltartójával, ezt követően pedig a börtönben verseket, novellákat írt, illetve egy önéletrajzot is, amiből később filmet is készítettek. Ezzel olyan hírnévre tett szert, hogy az osztrák szellemi elit szorgalmazni kezdte kiengedését, ami 1990-ben meg is történt. Unterweger ezután még tévéműsort is vezetett, ami a társadalomba történő újrabeilleszkedésről szólt, a férfi azonban valójában kiengedése után egyből újabb gyilkosságokba kezdett. Közben kiküldték Los Angelesbe, hogy írjon cikkeket az amerikai igazságszolgáltatásról, ahol újabb három prostituálttal végzett. Miután rájöttek, hogy Unterweger újra gyilkol, a férfi eltűnt és a fél világon át üldözték, mire végül Miamiban elfogták 1992-ben. 11 gyilkossággal vádolták meg, ebből kilencért ítélték tényleges életfogytiglanra, ám még az ítélet kimondásának napján felakasztotta magát cellájában.

 Vége annak a polgári pernek, amelyben az egykori ápolótól, Charles Cullentől követelt kártérítést nyolc olyan család, akiknek a hozzátartozói miatt nem ítélték el Cullent annak idején. Az ápoló 18 életfogytiglant kapott akkor 29 ember megöléséért, akiknek saját bevallása szerint azért adott halálos dózisokat különféle gyógyszerekből, mert nem bírta elviselni a szenvedésüket.

Most az esküdtek mindössze három óra alatt állapították meg a kártérítés összegét a nyolc családnak, összesen 95 millió dollárt. A legtöbbet, 18 millió dollárt Debra Shachter családjának ítélték meg: a nő 41 évesen halt meg, férjét és három kislányát hagyva maga után.

A családok ügyvédjei azt mondták, nem csupán az volt a céljuk, hogy ebben az esetben megnyerjék a pert, hanem hogy országszerte elterjedjen, hogy egy egészségügyben dolgozó gyilkos tevékenységének meglesz a maga következménye pénzben is.

Az 50 éves Cullennek egyébként nem meglepő módon nincs pénze kifizetni ekkora kártérítést, azonban erre is megvan a családok jogi képviselőinek válasza: ha az ápoló valaha is eladja történetét, hogy könyvet írjanak vagy filmet forgassanak belőle, az ebből befolyó összeg az áldozatok családjaihoz kerül.

Cullen egyébként nem volt együttműködő, nem is reagált arra, hogy perlik, így a tárgyaláson a védelem nem volt jelen.

 Több mint száz fotót hozott nyilvánosságra a rendőrség a több száz közül, amelyeket a frissen halálra ítélt és mostanában Dating Game Killernek és Bachelor No. 1-nak keresztelt Rodney Alcala készített a hetvenes években fiatal nőkről. Arra kérték a lakosságot, hogy próbálják azonosítani a rajtuk szereplőket, hátha kiderül, hogy akadnak közöttük eltűnt személyek. A fényképeken egyébként beállított pózokban szerepelnek a modellek és található köztük akt és erotikus fotó is. A helyszínek gyakran városon kívüli, elhagyatott területek voltak, néhány fotón pedig úgy tűnik, a modell nem egészen van magánál.

Alcala, aki egyébként a Kaliforniai Egyetemen szerezte diplomáját és Roman Polanskitól is tanult, fényképezőgépét és fotóit használta arra, hogy kapcsolatba kerüljön áldozataival (és megölésük után valószínűleg újra lefotózta őket). A fényképeket még annak idején Alcala letartóztatásakor találták egyrészt a lakásán, másrészt Seattle-ben, ahol helyet bérelt számukra és az áldozatoktól szerzett trófeák számára egy raktárban.

A rendőrség szerint már többen is jelentkeztek, akik jelezték, ők szerepelnek a fotókon, olyan azonban még nem akadt, aki eltűnt személyt jelentett volna. Néhány fotó hátulján szerepelt a lányok címe is, így a rendőrség felkutatta őket, azonban közülük sem tűnt el senki. Azt a lehetőséget kizárták, hogy visszavonják a halálbüntetést, ha Alcala azonosítja a modelleket.

A fotókat itt lehet megnézni.

A CNN közben továbbra is a tévés vetélkedővel foglalkozik:

 Azt az összesen kilenc órás hangfelvételt, amelyben több gyilkosságot is bevall Anthony Kirkland, egy évvel ezelőtt készítették a nyomozók és a tegnapi, illetve a mai nap folyamán mutatják be az esküdteknek. A felvételből kitűnik, hogy Kirklandet mindegyik áldozat feldühítette valamivel és kihozta belőle az eleve benne szunnyadó nők iránti haragot. A hanganyag nagy részét az teszi ki, ahogyan a nyomozó megpróbál beszélgetést kiépíteni Kirklanddel és ahogyan megpróbál apaként hatni rá.

Kirkland részletesen elmeséli rajta, milyen körülmények között végzett az áldozatokkal, megemlíti például Mary Jo Newton esetét, akivel ismerősök voltak és gyakran együtt ittak és kábítószereztek. Kirkland egyre nehezebben viselte, hogy a nő kérdezősködik utána és igyekszik belefolyni az életébe. A pohár akkor telt be nála végül, amikor egy autóban ülve a nő még több drogot szeretett volna fogyasztani, Kirklandnek azonban már nem volt erre pénze. Newton ekkor megütötte a férfit, mire Kirkland a hátára ült és megfojtotta. A férfi azt is elmesélte, hogy a fojtogatás alatt Newton kicsit hátrafordította a fejét és azt mondta, hogy amilyen élete volt, a halál valószínűleg jó dolog lesz a számára.

A 14 éves Casonya Crawfordról is beszélt, ő azzal dühítette fel Kirklandet, hogy megrúgta a férfit, miután az megállította az utcán és pénzért testi kapcsolatot kért tőle. Az ő testét is elégette a többi áldozatéval egyetemben és azt mondta, ennek nem az volt a célja, hogy felismerhetetlenné tegye a testeket, hanem egyfajta temetési szertartásként lehet értelmezni, amely során a tűz megtisztította az áldozatok lelkét. Kirkland az ötletet a viking temetkezési szokásokból vette.

Crawford nagymamája többször is kivonult a teremből a tárgyalás folyamán egyrészt a vallomás, másrészt a bemutatott rendőrségi fotók miatt, amelyek a megmaradt csontokról készültek. Ennek ellenére végig szeretné ülni a tárgyalást és megpróbálja megérteni, mi az, ami miatt Kirkland elkövette tetteit. Azt szeretné, ha halálbüntetést kapna a férfi.

Kirklandet egyébként ebben a két esetben már a testek megtalálásakor is kikérdezte a rendőrség, mivel a közelben lakott, de bizonyíték hiányában nem emeltek vádat ellene.

Bevallotta végül a 13 éves Esme Kenney megölését is, akivel akkor találkozott, amikor a kislány kocogni indult a környékükön. A lány véletlenül beleütközött a férfiba, kiborítva ezzel Kirkland sörét, de azonnal bocsánatot is kért. Kirklandet azonban ez nem hatotta meg, előtört belőle a nőkkel szemben táplált összes harag és azzal vádolta meg a kislányt, hogy hazudik. Esme Kenney nem védekezett fizikailag Kirkland beszámolója szerint, hanem szavakkal próbált hatni rá. Először azt mondta, megtesz neki bármit, csak ne bántsa és még az óráját is felajánlotta neki, aztán pedig azt kérdezte tőle, vannak-e gyerekei, amire Kirkland azt válaszolta, igen. Sajnos ez nagyon rossz lépés volt a kislány részéről, mert ez juttatta Kirkland eszébe a fia anyját, akit Kirkland rettenetesen gyűlölt és ettől abban a pillanatban teljesen elborult a tudata. Miután végzett fele és megpróbálta elégetni a testét, visszatért hozzá még egyszer, mert elmondása szerint bocsánatot akart tőle kérni, amiért bántotta. (Néhány sorozatgyilkos valóban visszamegy a holttestekhez csak amiatt, mert megbánta valamennyire a tettét, sőt, olyan is akad, aki még az áldozat sírjához is visszajár.) Kirkland felajánlotta a felvételen, hogy elvezeti a rendőröket Esme Kenney-hez, mert lehet, hogy még él, a nyomozók azonban ekkor közölték vele azt, hogy már megtalálták a holttestét.

A felvétel végén megkérdezték Kirklandet, lenne-e valami, amit Kenney szüleinek üzen. A férfi azt felelte, hogy nem volt oka és joga megölni a lányukat.

A sorozatgyilkosok a tárgyalásukat általában kifejezéstelen arccal ülik végig, még akkor is, amikor épp a halálos ítéletüket olvassák fel. Kirklandnek ezzel ellentétben többször is potyogtak a könnyei, amíg saját vallomását hallgatta és a felvett vallomás közben is hallható, ahogy szipog. Ő maga egyébként nem fog saját védelmében tanúskodni.

Kirkland tárgyalásának ebben a szakaszában egyébként a védelem nem képviselteti magát aktívan a tárgyaláson. Ha a be nem vallott gyilkosságokban is elítélik, akkor viszont hétfőn a halálbüntetéses szakasszal folytatódik majd a per.

 Nagyon rövid idő, alig egy óra alatt hozták meg döntésüket az esküdtek Rodney Alcala tárgyalásának végső szakaszában, ítéletük szerint pedig halálbüntetést javasolnak a férfinak. Alcalát az elmúlt harminc évben most ítélték harmadjára halálra, a két korábbi büntetést azonban nem hajtották végre. Ha ezt a harmadikat is megúszná, kétségkívül a világ legszerencsésebb emberének mondhatná magát és Alcala szerint van is esély erre.

Öt hetvenes évekbeli gyilkossággal vádolták egyébként meg, amelyek közül néggyel csak az utóbbi években kapcsolták össze, köszönhetően a DNS-mintáknak, amelyeket annak idején még nem alkalmaztak.

A legfiatalabb áldozat, Robin Samsoe családja nagyon örült a hírnek, azt mondják, most már összesen 36 ember javasolt halálbüntetést Alcala számára és jó érzés tudni, hogy a kislány halála legalább ilyen szempontból nem volt hiába.

Az önmaga védelmét képviselő Alcala záróbeszéde egyébként nem volt túl meggyőző, mint ahogy a korábbi szereplése sem a tárgyaláson. Olyanokat mondott az esküdteknek, hogy ha a kivégzést javasolják, akkor de facto gyilkosok lesznek, olyan emberek, akik arra várnak, hogy gyilkossá válhassanak. Lejátszott nekik egy dalt is a hatvanas évekből, ami arról szól, hogy egy férfi megpróbálja elkerülni, hogy elküldjék Vietnámba, és ezért arról győzködi a pszichiátert, hogy ellenállhatatlan vágyat érez a gyilkolásra. A dal szövege elég sokkolóan ábrázolja, mit érezhet belül egy ilyen ember és mire vágyik, Robin Samsoe egyik testvére ki is ment a teremből ekkor. (Részlet a szövegből: "Shrink, I want to kill. I mean, I wanna, I wanna kill. Kill. I wanna, I wanna see, I wanna see blood and gore and guts and veins in my teeth. Eat dead burnt bodies. I mean kill, kill, kill, kill.")

Az egyik esküdt úgy nyilatkozott, hogy nem értették, mit akar Alcala a dallal, de a halálbüntetés javasolása volt a megfelelő lépés az ügyben egy civilizált társadalomban. Egy másik esküdt arról beszélt, szörnynek tartja Alcalát, nem pedig emberi lénynek.

A halálbüntetéses szakaszban egyébként a védelem által felvonultatott egyik pszichiáter arról beszélt, hogy a kiemelkedő intelligenciájú Alcalának borderline személyiségzavara van és ez alátámasztja azt, amit Alcala is állít, vagyis hogy nem emlékszik a gyilkosságokra. A vád nem fogadta el egyikük tanúvallomását sem és továbbra is szadista ragadozóként hivatkozott Alcalára. Azt is felhozták, hogy a pszichiáter 20 ezer dollárt kapott a tanúskodásért.

Hivatalosan a mai nap folyamán mondják ki az ítéletet.

Közben egyre jobban felkapja a média Alcala randivetélkedős szereplését még a hetvenes évekből és Pat Brown bűnügyi profilalkotó véleményét is kikérték az esetről. Szerinte Alcala alaposan megvizsgálta a műsor korábbi adásait és megfigyelte, milyen válaszokat kell adnia, hogy nyerjen. A műsor alatt egy álcát láthatunk, nem Alcala valódi személyiségét, azonban a színfalak mögött a férfi cseppet sem volt ennyire megnyerő a többi versenyző szerint. A profilalkotó szerint Alcala valószínűleg egyenesen gyűlölhette a két vetélytársát és azt is elmondta, a műsor azért volt számára érdekes, mert nárcisztikus jellemként legyezgethette az egóját. Hiába nyert egyébként, a nő végül nem randizott vele mégsem és a profilalkotó szerint akár még ez is hozzájárulhatott a sorozatgyilkosságok kiváltásához, hiszen az Alcalához hasonló típusok nem tudják elfogadni, ha visszautasítják őket.

Alcalát közben egyre többen hasonlítják Ted Bundyhoz, hiszen két nagyon intelligens fojtogatóról van szó, akik fiatalon vonzó férfiak voltak, azonban erősen manipulatív és nárcisztikus személyiségjegyekkel. Magabiztos gyilkosként mindketten nagy területet lefedve tevékenykedtek. Igazából egyikük gyermekkorában sem történt nagyon olyasmi, ami másoknál a felszínre szokta hozni a sorozatgyilkosságokkal kapcsolatos hajlamot és mindkettejük életében előfordult, hogy magukat védték a tárgyalásukon.

Cincinnatiben, a négy ember megölésével vádolt 41 éves Anthony Kirkland tárgyalásán a legfiatalabb áldozat, Esme Kenney anyja lépett a tanúk padjára. A pontosan egy évvel ezelőtti eltűnésről beszélt: akkor ébredt fel benne a gyanú, hogy valami rossz történhetett, amikor nem találta a lányát, az utca túloldalán viszont egy férfinadrágra és sörösüvegekre bukkant. A család és az ismerősök átfésülték a környéket, éjszaka azonban már jelentették a rendőrök, hogy megtalálták a holttestét.

Az anya elmondta azt is, hogy nincs egészen megelégedve a rendőrök munkájával, mert eltűnésekor úgy kezelték a lányát, mint egy problémás tinédzsert, ráadásul úgy kellett levadásznia a rendőröket, hogy mondjanak neki valamit. (Emiatt azóta hivatalosan is változtatott a Cincinnati rendőrség az eltűnt tinédzserek utáni kutatásokon.)

Tanúskodott egyébként az a kutyás rendőr is, aki végül letartóztatta Kirklandet, miután megtalálta nála a kislány óráját és iPodját. A közelben akadtak össze a férfival, aki azt mondta akkor, hogy hajléktalan és itt húzza meg magát, majd elfogásakor először hamis nevet adott meg.

Kirkland egyébként a tárgyalás kezdete óta két gyilkosságban vallotta bűnösnek magát. Az áldozatok sorban: a 14 éves Casonya Crawford, akit megerőszakolt, meggyilkolt és elégette a holttestét. Ha csak ebben az egy esetben is elítélik, halálbüntetést is kaphat. A most említett 13 éves Esme Kenney-t meg akarta erőszakolni, majd megfojtotta egy ruhadarabbal és megpróbálta az ő testét is elégetni. Egy környező fás területen találták meg, csak zoknit és cipőt viselt. Szintén csak emiatt az egy eset miatt is halálra ítélhetik, ha bűnösnek találják. A 27 éves Kimya Rolison testére is egy fás területen bukkantak, ő azonban ekkor már 18 hónapja halott lehetett. Nyakon szúrták, majd elégették a testét. Kirkland az ő esetében bűnösnek vallotta magát. A 45 éves Mary Jo Newtont egy lakatlan épületben találták meg. A vád az, hogy Kirkland megfojtotta egy autóban, majd elégette a testét. Vele kapcsolatban a férfi szintén bűnösnek vallotta magát.

Kirkland korábban azt mondta, azért égette el a testeket, mert a tűz megtisztít. Arról is beszélt, hogy a nők tették tönkre az életét és akkora harag munkálkodik benne emiatt, amit már nem tud kezelni.

Az áldozatokért közben egy templomban virrasztást tartottak, Esme Kenney halálának egyéves évfordulója alkalmából.

 Charles Cullent először 2003-ban tartóztatták le New Jersey-ben egyetlen gyilkosságért, az utána következő hónapokban azonban szépen sorban bevallotta, hogy a nyolcvanas évek végétől kezdve azokban a kórházakban, ahol ápolóként dolgozott, túladagolt különféle gyógyszerekkel legalább 29 embert. (Valójában 40 körül is járhat ez a szám.) 18 életfogytiglanja gyűlt össze azóta az ítéletekből és legközelebb majdnem 400 év múlva kérhetné szabadon bocsátását.

Most Pennsylvaniából perli nyolc család, akik azt mondják, Cullen végzett valószínűleg a hozzátartozóikkal, az ő esetükben azonban korábban nem emeltek vádat ellene és Cullen nem is vallotta be ezeket. Az esküdtek feladata lesz eldönteni a polgári perben, hogy mekkora kárt okozott a családoknak az ápoló és mivel tartozik nekik emiatt. Cullen azt mondja, arra sincs pénze, hogy ügyvédet engedjen meg magának, ha kártérítést ítélnek meg, arra pedig még kevésbé.

Cullen egyébként saját bevallása szerint nem tudta nézni a betegek szenvedését és meg akarta őket ettől szabadítani, azonban arról is beszélt, hogy a legtöbb gyilkosságról csak homályos emlékei vannak. Gyermekkorától kezdve számtalanszor kísérelt meg öngyilkosságot, és fantáziált arról, hogy kórházi eszközök és gyógyszerek közelébe kerül. Ez egyre jobban erősödött és később a haditengerészettől is elbocsátották, mivel láthatóan mentális problémái voltak, például lopott orvosi ruhákban teljesített szolgálatot.