USSK

Sokan kaptak már ilyet, ahogy láttam és inkább mókának tűnik számomra a dolog, viszont ha móka, akkor már miért ne.

A jelölést Styxxtől kaptam, a http://final24.blog.hu/ szerzőjétől, őt eddig nem ismertem, de köszönöm neki innen is.

Jelölnöm kellene elvileg hét blogot a díjra, de mint az előzőek a láncban, én is inkább csak egyet választanék, mégpedig ezt: http://zoltanatya.blog.hu/, amelyben Zoltán atya nem mindennapi életébe nyerhetünk betekintést. Amikor azt hisszük, hogy egy átlagos pap életében az lehet a legnagyobb izgalom, hogy lekapcsolják gyorshajtásért, kiderül, hogy a dolog közelében sem járunk.

Írnom kell magamról is hét dolgot a szabályok szerint, úgyhogy íme, bár szerintem mások számára eléggé érdektelen információk. :)

1. Ezt teszem első helyre, mert bárhol járok a neten, hajlamos vagyok meglepetést okozni vele: nő vagyok.

2. Bár nagyon kevés regényt írt, mégis a kedvenc szerzőm Umberto Eco.

3. A kedvenc filmem Enyedi Ildikó Bűvös vadásza, a kedvenc rendezőm azonban nem ő, hanem Kubrick.

4. A kedvenc elfoglaltságom az autóvezetés. Tudom, hogy majdnem mindenki felidegeli magát a többi közlekedőn, de engem megnyugtat.

5. Jelenleg négy háziállatom van és időnként sokkal többre értékelem az ő társaságukat. Ezt egy állatbarátnak szerintem nem kell magyaráznom.

6. Ezzel ellentétben van egy nagyon erős fóbiám, undorodom a békáktól. Ha egy utca közepén ott van egyetlen is akár, minden erőmet össze kell szednem, hogy szemet becsukva elsiethessek mellette. Komolyan. :)

7. A sorozatgyilkosok úgy kezdtek el érdekelni, mint bárki mást is: hogy kiszolgálják az ember egészséges borzongásadagját. Nem vagyok azonban rajongó és később is inkább a "pandúr" oldal foglalkoztatott már: hogyan nyomoznak utánuk, hogyan állítanak fel profilokat és hogyan kezeli őket a jog. A blogban is ezt a két oldalt próbálom egyensúlyban tartani.

A New Hampshire államban található Portsmouthban még a nyolcvanas évek elején történt két olyan haláleset, amit az elkövetés módjából ítélve sorozatgyilkos munkájaként tartanak számon. Egyik nő sem volt eredetileg helybeli (az egyikük például kanadai volt), mindketten húsz év körül jártak és mindkettejüket tompa tárggyal ütötték le. Közös az is, hogy egyedül élő, vonzó nők voltak és ugyanannak az intézménynek a kozmetikai tanfolyamaira jártak.

Paul Lindsay jóval később, a kilencvenes évek végén került a történetbe, visszavonult FBI-ügynökként és több regény szerzőjeként. Maga is részt vett korábban több sorozatgyilkos kézrekerítésében. Azt mondja, már több mint száz gyanúsítottat megvizsgáltak, de még mindig nem értek a végére, ugyanis a gyilkosságok idején Portsmouthban megdöbbentően sok nemi erőszak történt. A részleteket azonban titokban tartja, így sok konkrétumot nem lehet tudni, például olyasmit, hogy idegen behatolásnak volt-e nyoma a helyszíneken vagy hogy pontosan mi volt a gyilkos fegyver.

Paul Lindsay eredetileg egyébként azért jött Portsmouthba, hogy meglátogassa egy ismerősét, akivel együtt harcoltak Vietnámban. Ekkor hallott az esetekről és úgy gondolta, áldoz rá egy kis időt, hogy utánanézzen a történteknek, azonban ennek már tíz éve és a nyomozás még mindig nem zárult le. Pedig több más államban is megfordultak egy-egy lehetséges gyanúsított miatt és nem tervezik jegelni továbbra sem az ügyet. Lindsay ingyen dolgozik egyébként és még mindig a helyi erők vendégeként tartja számon magát, már csak azért is, mert noha hozzáférést biztosítottak számára az ügyhöz, a helyiek szeretik "védeni a saját területüket". (A képen jobbról Paul Lindsay.)

 Daniel Conahant mindössze egyetlen férfi megöléséért ítélték halálra 1999-ben Floridában, valójában azonban jóval több halálesettel gyanúsítható (aki rendszeresen olvassa a blogot, az már tapasztalhatta, hogy ez utóbbi elég sok sorozatgyilkosra igaz). Most azt szeretné, ha újratárgyalnák az ügyét, mivel véleménye szerint sérültek az alkotmányos jogai és az ügyvédje nem megfelelően képviselte a védelmét. Az ügyben kedden hallgatják meg.

Conahan homoszexualitását nem fogadták el szülei, fiatalon pszichiáterhez küldték, hogy kineveljék belőle. Szexuális irányultságának kezelésével később is gondjai akadtak, a haditengerészettől is emiatt bocsátották el, sőt, majdnem hadbíróság elé is került viselkedése és az ebből fakadó verekedések miatt. 

A gyilkosságok azonban nem ekkor kezdődtek, hanem bő egy évtizeddel később: a kilencvenes években több megcsonkított férfitest került elő, kötélnyomokkal, levágott nemi szervvel, néhányuknak pedig eltávolították a fejét. Conahant végül szemtanúk buktatták le, köztük egy olyan áldozat is, aki meg tudott menekülni. 2000 óta van a halálsoron Conahan, de még az utóbbi években is előfordult, hogy egy vagy több (egy esetben például nyolc) olyan csontvázra bukkant a rendőrség a környékbeli fás területeken, amelyekért nagy valószínűséggel ő a felelős.

 Elutasították ugyanis kérelmét a halálbüntetésével kapcsolatban annak a Rory Condénak, aki a kilencvenes években hat prostituáltat ölt meg Miamiban. Conde egyik indoklása szerint az ügyvédje nem megfelelően látta el a védelem feladatait, ugyanis nem hívta be tanúnak azt a lelkészt, aki beszámolhatott volna róla, hogy Condét gyermekkorában molesztálta a nagybátyja. Ezt az érvet például amiatt utasították el, mert bár tényleg hiba lehetne egy ilyen tanú hiánya a tárgyaláson, egy másik tanú beszélt a molesztálásról.

Rory Conde egyébként Kolumbiában született, az anyja azonban Conde születése után pár hónappal meghalt, ezután költöztek Floridába. (Itt érdemes megfigyelni az anyai törődés hiányát, mint az egyik szokásos faktort.) Conde nagyon fiatalon megnősült, azonban bántalmazta az asszonyt (sokszor tisztaságmániájából fakadóan is), valamint prostituáltakat vitt haza, hogy kiélhesse fantáziáit. Amikor ezt a nő felfedezte, szakítottak, később azonban újra összekerültek, ekkor viszont már Conde nem otthon élt házaséletet, hanem eljárogatott hazulról. Az asszony néhányszor követte és azt tapasztalta, Conde leskelődik mások után, sőt, akár otthon is bekukucskált a kulcslyukon keresztül, ha egy vendégük a toalettre ment.

Végül az asszonynak elege lett a dologból és otthagyta Condét véglegesen. Ezután kezdődtek a gyilkosságok: az első áldozat egy transzvesztita prostituált volt, akit Conde véletlenül nőnek nézett. Amikor kiderült, hogy férfiról van szó, Conde égtelen haragra gerjedt és megölte (később a tárgyaláson az volt a védelem érve, hogy a molesztálással kapcsolatos gyermekkori élményeket hozta elő belőle). Innen már nem volt megállás. Conde a harmadik áldozat hátán érdekes üzenetet hagyott: egyrészt megszámozta, másrészt felhívta a rendőröket keringőre, hogy el tudják-e kapni. (A sorozatgyilkosok egy idő után hajlamosak azt hinni, hogy sosem fogják el őket.) A tettes egyébként arról beszélt később, hogy a megfojtásuk után minden áldozatot szóbelileg szidalmazott és vádolta őket, amiért felborult a családi élete, majd a halál beállta után újra megerőszakolta a testeket.

 Kanadában ugyanis nagy botrányt okozott, hogy kiderült, egy ezredeshez vezetnek a nyomok két nő megerőszakolásának és meggyilkolásának ügyében. Az ugyanazon az úton lakó nőkkel szeptemberben végeztek, a rendőrség azonban azt gyanítja, több erőszakos bűncselekményhez is köze lehet Russell Williamsnek, aki már két évtizede szolgálja a légierőt. Ezek felderítése azonban nem egyszerű, hiszen Williams ezredes hivatásánál fogva számos városban megfordult élete során, munkatársai pedig folyton cserélődtek mellette. Az ügyben az az érdekes, hogy sorozatgyilkosok általában nem érnek el ilyen magas rendfokozatot, mert bár vonzódnak a katonasághoz, nincs meg ahhoz a kitartásuk és önfegyelmük a külvilág felé, hogy idáig vigyék, így egy idő után vagy maguktól hagyják ott a sereget, vagy elbocsátják őket a kötelékből kihágások miatt.

A most szóban forgó események mindössze két hét alatt zajlottak le: a tettes betört a házakba és ekkor gyilkolta meg az áldozatokat. A nőket székhez kötözték és lefotózták őket, a nyomok pedig egy nyugodt támadóról árulkodtak.

Megkérdeztek FBI szakértőket is az ügyben, ők azt mondták a tettesről, hogy intelligens, óvatos és szinte biztos, hogy nem most kezdődött el nála a folyamat. Először bizonyára csak szexuálisan deviáns leskelődő volt, azután áttérhetett olyan nőkre, akik vevők voltak a fantáziáira (prostituáltak) és ezt követhették később a támadások. Azt is elmondták, hogy látszólag ez már megszokott környezet volt az elkövetőnek, hiszen volt ideje és türelme olyasmihez, mint például a fotózás, ami a kezdőkre nem annyira jellemző. Az FBI szakértő azt javasolta, olyan korábbi eseteket érdemes átnézni, ahol például betörtek valahova, de vagy nem vittek el semmit, vagy ha igen, az értéktelen holmi volt és esetleg fétissel kapcsolatos célokat szolgálhatott. (A fotón középen az ezredes, oldalról a két áldozat, lent pedig egy olyan áldozat, akivel próbálják összekapcsolni a gyilkost.)

 Legalábbis Utahban, West Valley City-ben és Taylorsville-ben nem zárták ki ennek a lehetőségét, így tegnap sokkal nagyobb figyelmet fordított a rendőrség a járőrözésre, már csak azért is, hogy megnyugtassák ezzel a városlakókat. Ugyanis 2006-ban és 2008-ban is február 9-én történt egy-egy gyilkosság, a rendőrök szerint pedig a tettes mindkét esetben ugyanaz a férfi volt. 2010 újra páros év, így úgy döntöttek, különlegesen nagy figyelmet szentelnek ennek a napnak idén.

Az elkövető azonosságában azért ilyen biztosak, mert mindkét helyszínen rendelkezésükre állt DNS a vizsgálatokhoz, a minták pedig egyeztek. Az áldozatok egyébként latin származású nők voltak. A szemtanúk szerint az egyik áldozat lakásánál aznap megjelent egy férfi kólával és chipsszel, megütötte a nőt és betuszkolta a házba. Az ő személyleírása alapján a tettes huszonéves, átlagos testalkatú latin férfi, hátrafésült rövid fekete hajjal.

A rendőrség egyelőre nem meri egyértelműen kijelenteni, hogy sorozatgyilkosról van szó.

 A szóban forgó férfi, Hal Hebert a felesége megöléséért kapott életfogytiglant, ő azonban most szeretné, ha újra előszednék az ügyét, mert állítása szerint a valódi elkövető az a sorozatgyilkos volt, akitől fegyvert vásárolt. Richard White-nak hívják és még tanúskodott is Hebert ellen a tárgyalásán, bár a gyilkos fegyver nem került elő.

White valóban sorozatgyilkos: nem sokkal Hebert tárgyalása után tartóztatták le és öt nő megerőszakolását és megölését vallotta be, a testek egy részét pedig meg is találták a férfi kertjében elásva. Jelenleg többszörös életfogytiglanját tölti, mivel megegyezett az ügyészekkel a halálbüntetés elkerülése érdekében.

Az asszony meggyilkolásáért elítélt Hebert most azt mondja, bizonyíték van a kezében arra, hogy valójában nem ő, hanem White lőtte főbe hátulról a nőt, majd hagyta ott a testet egy kocsiban mérföldekkel távolabb. Azt mondja, White közismert rabló volt, többszörös gyilkos és a felesége ékszerei eltűntek a meggyilkolásakor, ami fontos bizonyíték lehet White ellen. (Az ékszerekről eddig nem bizonyította semmi, hogy valóban eltűntek.)

Arról is beszélt, hogy a börtönben több olyan elítélttel is találkozott, aki elmesélte neki, hogy White el akart rabolni egy nőt, ám véletlenül lelőtte, így felpattant a kocsijára a holttesttel együtt és mérföldekkel távolabb otthagyta.

A másik oldal, a vád azonban nem így látta annak idején az esetet, szerintük a bizonyítékok egyértelműen a férjre, Hebertre utalnak: a kocsiban hasonló sebfertőtlenítő üveget találtak, mint Hebert pincéjében. Láthatóan el szerették volna tüntetni a gyilkosság nyomait, kívülről jövő behatolásnak vagy dulakodásnak viszont nem volt jele. Később Hebertet egy bárban látták panaszkodni az eltűnt feleségéről és a vallomások szerint furcsán viselkedett. Más tanúk arról beszéltek, hogy Hebert elejtett akaratlan balesetre utaló megjegyzéseket, ráadásul a birtokában volt egy olyan regény, amelyben a gyilkos elrejtette a holttestet egy járó motorú kocsiban, hátha ellopják. (A képen Richard White látható.)

 Ötszörös gyilkossággal vádolják a korábban már elítélt Rodney Alcalát a most folyó perben (mindegyik haláleset a hetvenes években történt Los Angeles környékén és DNS segítségével sikerült Alcalát összekötni velük), de erről már többször írtam, így nézzük meg most kicsit közelebbről, mi is történt az áldozatokkal.

A vád azzal nyitott, hogy a 18 éves Jill Barcombot leütötték egy kővel, megverték, megerőszakolták és megfojtották egy nadrágszárral és egy övvel. A 27 éves Georgia Wixtedet szintén megfojtották egy nejlonharisnyával, neki a vad fojtogatástól még az erek is elpattantak a szemében és megtalálásakor még a szoba falain is vért találtak. Hozzá az ablakot kivágva jutott be a támadó. A 32 éves Charlotte Lambet cipőfűzővel fojtották meg, az ő szemében is elpattantak ennek hatására az erek, a gégéje pedig láthatóvá vált a fojtogatás következtében. A vád szerint az ő testében Alcala spermáját is megtalálták. A 21 éves Jill Parenteau-hoz szintén az ablakon keresztül jutott be a támadó, a nőt vérbefagyva, megverve, megerőszakolva és megfojtva találták meg, a nyaka körül nejlonharisnyával. Alcala vércsoportja egyezett a támadóéval, ráadásul a lány egyik barátja azt állította, korábban látta őket együtt táncolni. A 12 éves Robin Samsoe-ra (aki miatt már kétszer is halálra ítélték Alcalát) csak akkor bukkantak rá, amikorra már a környékbeli állatok is megkörnyékezték a testét, így az ő halálával kapcsolatos bizonyítékok jó része megsemmisült. Közös volt az áldozatokban egyébként az, hogy megtalálásukkor hátra voltak hajlítva a karjaik és az egyik mellüket fedetlenül hagyták, valamint hogy a tettes elvitte valamilyen ékszerüket.

Robin Samsoe anyja szerint az a fülbevaló, amit Alcalánál találtak elfogásakor, az ő lányáé volt és ez kulcsfontosságú bizonyíték a perben. Alcala azzal védekezik, hogy a fülbevaló már korábban is a birtokában volt és ezt a Dating Game nevű randizós vetélkedő felvételének bemutatásával szeretné bizonyítani, amit annak idején meg is nyert. Én nem nagyon szúrtam ki rajta az ékszert, de megnézhető a teljes felvétel, lehet próbálkozni a fülbevalókereséssel:

 Dianne Alexandert 2003-ban támadta meg az azóta már halálra ítélt Derrick Todd Lee, a nő azonban túlélte az esetet és felhívta a rendőrséget, így kulcsfontosságú szerepet játszott abban, hogy személyleírásának segítségével Lee-t végül rács mögé dughatták. (Alexander nem csupán személyleírást adott egyébként, hanem fotók alapján azonosította is támadóját.) Most azt állapították meg, nem jár neki a nyomravezetői díj, mivel azt nem a rendőrség ajánlotta fel, hanem a Crime Stoppers (ezt a forróvonalat bárki hívhatja névtelenül is és bűncselekményekkel kapcsolatos információt szolgáltathat akár nyomravezetői díj fejében is). A nő viszont a rendőrséget hívta, így nem kaphatja meg a 150 ezer dollárt. Ügyvédje szerint az eset nem marad ennyiben, további lépéseket terveznek, hogy a nő (aki egyébként Lee egyetlen túlélője) megkaphassa a díjat.

1987-ben találták meg a testet Ohióban egy főút mentén, félig levetkőztetve, cipők nélkül. Nemi erőszaknak nem volt jele, a halál oka azonban fojtogatás volt. Egészen eddig kellett várni az azonosítására, ez pedig az áldozat testvérének köszönhető, aki a The Forgotten névre hallgató sorozatban látta meg annak az adatbázisnak a címét, ahol azonosítatlan személyek után lehet kutatni. Nem volt nehéz megtalálni, ugyanis az áldozat testére egy rózsa és egy egyszarvú volt tetoválva, így kiderült, hogy a kansasi Paula Beverly Davisről van szó, aki 21 évesen tűnt el.

A rendőrség még mindig keresi a tettest és könnyen lehet, hogy egy akkori kansasi sorozatgyilkos, Lorenzo Gilyard az, akit 2007-ben ítéltek el hatrendbeli gyilkosságért (valójában tizenhárom áldozatot kapcsolnak hozzá). A rendőrök elmondták azt is, hogy szerintük nem Ohióban történt a gyilkosság, ami még jobban valószínűsíti, hogy Gilyardnak köze lehetett hozzá. A Gilyard család egyébként rendesen kivette a részét a bűncselekményekből: Lorenzo apját és testvéreit is letartóztatták vagy gyilkosságért, vagy nemi erőszakért. Gilyard áldozatait egyébként hasonlóképpen találták meg, mint Davis testét: madzaggal megfojtották őket, félig meztelenül, cipő nélkül találtak rájuk a városon kívül. Az egyetlen, ami nem stimmel, hogy Davist látszólag nem erőszakolták meg. Gilyard egyébként életfogytiglant kapott a szabadlábra helyezés lehetősége nélkül.

Felkeresték az utolsó személyt is, aki látta Davist, vagyis a barátnőjét, aki azt mesélte el, hogy akkoriban mindketten kábítószerfüggő prostituáltak voltak (ez szintén belevág Gilyard mintájába). Gilyard néhány áldozatát egyébként a lányok akkori lakhelyétől számított két mérföldes körzeten belül találták meg.